A vébének vége, foci után ismét a futásé a pálya. Ez a poszt a frusztrációmról szól. Mint a szél, én is ventillálok, talán jobb lesz tőle. Ha sportról, közlekedésről van szó, a szél nem a barátom. Sőt: utálom a szelet. A huzatot, a bevágódó ajtót, az ellapozódó könyvet, a kifordított esernyőt, a csontig hatoló cúgot. Világcsúcsokat tud elfújni a szél - akár mert szembejön, akár mert nem hitelesítik a túlzott hátszél miatt. A pofaszélnél nem kapsz időjóváírást. Mindenkit ugyanúgy akadályoz. Vagy mégsem? Netán még segít is? Két versenyen is szó szerint belefutottam a szélárnyékozás dilemmájába. Nekem inkább probléma, mert rohadtul zavar. Profiknál járulékos elem, amatőröknél viszont érthetetlen megoldás. (Ha van futós, bringás stb. történetetek szélárnyékról, kommentbe küldjétek. Amúgyis remek hozzászólások jöttek már. ) Tehát, ami jön: filozofálgatás a szélárnyékozásról (főleg versenyélmények alapján), plusz aktív ill. visszavonult elit futók véleménye - Beda Szabolcsé és Markocsán Sanyoszé.

Jaj, mindjárt vége a vébének, és újabb négy év centivágás jön. Dobjuk fel a szomorkás hangulatot! Az egyik kedvenc kiadványomat a Toseland-tesók csinálják: grafikába öntik a világ érdekes dolgait. Két könyvük jelent meg eddig, az Infographica és a Sportographica. Utóbbin minden sportfan jól szórakozhat: statisztikai érdekességek, sporttörténeti tudnivalók vagy lényegtelen, de vicces sporttárgyú grafikák sorjáznak (utóbbira példa: milyen állatok rohantak be legtöbbet sporteseményekre?) Az egy különösen találó grafikán a leghíresebb VB-hajviseletek szerepelnek: Gullit, Ronaldo, Valderrama, Waddle, Lalas, Baggio (a copfos zseni!), Keegan, Barthez, Xavier, Beckham.

Kicsit könnyedebb vizekre evezve a következő hetet még mindig a futball uralja majd a blogon. De nyugi: humoros, habos-babos formában. Lehet, hogy offtopic fociról írni egy futóblogon, de egyrészt vébé van (ez egy ultima ratio, de azért folytatom), másrészt szenvedélyem a foci (igaz, az utóbbi években leginkább csak nézem, mert féltem a lábam a begőzölt teremfocisoktól), harmadrészt a ebben a játékban is az alapok a futásra épülne. Elég csak megnézni a sprinter Robbent, vagy a hosszútávfutó Lahmot, a németek vízhordóját. Na ugye. A FIFA oldalán baromi izgalmas, részletes statisztikák nézegethetők - szinte mindenről. Például döbbenetes, de a chilei hálóőr majdnem többet futott (5.6 km) a meccsen, mint egy időközben lecserélt spanyol hátvéd (6.6 km). Mindezt kapu előtti galoppozásból, kifutásokból, helyezkedésekből hozta össze Bravo kapus.

A Salomon márkapozícionálása engem mindig elriasztott, ezen biztos dolgoznia kellene a marketingrészlegnek. (Ahogy a New Balance-ről sem tudom elhinni, hogy használhatók a cipői edzésre.) A Salomon legutóbbi eresztése a vagány színvariánsokban kapható, városi terepfutásra kialakított City Trail-sorozat: all-round használatra X-Wind Pro ajánlott, a kezdőknek az X-Tour, a haladóknak az X-Scream. Utóbbit gyűrtük. Cipőteszt!

A legendárium szerint ezt II. Rákóczi Ferenc mondta rodostói száműzetésében amolyan intelemként hű deákjának, Mikes Kelemennek. Pont ennyire egyszerű filozófia kell az UltraBalatonhoz: mind a felkészüléshez, mind a verseny egyéni teljesítéséhez. És persze sokaknak pont ennyire egyszerű a karosszékből télen rányomni az Enterre és benevezni egy ultrára. Holott fogalmuk sincs, mit vállalnak.

A poszt több, hosszabb, külön is olvasható részből áll: 1) versenybeszámoló, 2) gondolatok a verseny kapcsán sok kétellyel, kérdéssel, 3) egy összehasonlító Suunto / Garmin ultraterheléses órateszt geekeknek, és 4) szervezési észrevételek. A blog pedig kétéves születésnapját ünnepli, hiszen az egész a 2012-es UB-szívással indult. (A Suunto Ambit2s-ért köszönet Tettamanti Gábornak, AmerSports).

Senki nem állította, hogy könnyű lesz. Elkezdeni nehéz. Kitartani is. Abbahagyni, vagy akár befejezni – egy versenyt, egy elhatározást – a legnehezebb. Senki nem is kényszerít, hogy csináld. De csináld, ne próbáld. (Vesd össze: Yoda mondja - Do or not, but not (just) try!, Nike mondja - Just do it.) Számba vettem, hogy miért. Miért is ne?

Valamiért idejöttél a blogra, és olvasod ezt a posztot. Vagy mert már nyakig benne vagy a futásban, vagy szemezel vele. De ez az írás nem azoknak szól, akiknek egy maraton csak egy kipipálandó tétel a bakancslistán.

A Budai-hegyekben tekergő, szűk kétórás terepedzésnek tökéletesen megfelelő Balboa-körnek népes rajongótábora van már: nemcsak rendszeresen futják az útvonalat, hanem évente megemlékeznek filmes szülőatyjáról és inspirációs forrásáról, a szürkemackós Sylvester Stallone-ról. Ehhez a  formálódó legendáriumhoz szeretnék hozzátenni valamit, ha már mindig eltévedek a pofonegyszerű vonalvezetésű útvonalon. A bombajó bokszolóról készült egy társasjáték, mellyel gyerekkoromban többen is játszottak a környezetemben.

Pontosabban volt 7 hetem. Ebbe belefért öt szigorú verseny (maratonok, 21km, 10km, stb.), ezek mindegyike Personal Bestet, a (f)első 1%-ban való finiselést, és pár dobogós helyezést jelent. Plusz egy meghökkentő Cooper-tesztet. De előtte jó pár hónapnyi melózás volt. A néhai Schirilla György szavaival a "megfontolt befektetés időszaka után eljött a kamatbetakarítás ideje". Két okosság mindenek előtt: 1) Az eredményeket nem kapjuk meg véletlenül. 2) Az ember arra szakít időt, amire szeretne és ami fontos neki. Tehát akkor következzen remekül sikerült tavaszi gyorslábú szezonom: számok, rövid beszámolók, no meg hasznosítható háttérinfók és receptek. Tények és hogyanok. Senkit ne zavarjon meg, hogy minden versenyen a jólismert fekete gatya+narancs trikó szerelésben vagyok. Nemcsak kabala és védjegy - könnyedség és kényelem! Leisure and pleasure, ahogy Budmil mondaná.

A 4 percen belül futott mérföld évtizedeken át olyan túlmisztifikált szám volt a férfi sportolók között, mint a 10 másodperc alatti 100 méter a síkfutásban, vagy a sub-50 mp a gyorsúszásban. De jött az oxfordi medikus, Roger Bannister és elindult a rekorddöntési lavina a futószámokban. A nevezetes mérföld, ami később mérföldkőnek bizonyult az atlétikában, éppen ma 60 éves. (A cikkem eredetileg a VS.hu-n jelent meg.)

Na ezt jól odatették. Az ASICS és az idióta reklámügynöksége ilyen szlogenekre képes. Ezzel volt tele a párizsi maraton expója, s pár környékbeli metrómegálló. (Franciául a jelmondatot legalább továbbfejlesztették: Fuss és fuss még többet!)

Egy baromi érdekes interjú (2014.01.08.) került a kezembe múltkor Birminghamben járva: az angol Sport Magazine egy hosszú interjút közölt az elismert sportkutatóval, David Epsteinnel (ajánlott irodalom tőle: The sports gene). The DNA of sport - why some athletes are born to win? - tette fel a kérdést a szerző, Sarah Shepard. Tényleg, miért vannak született győztesek? Nekem pár kérdést megválaszolt a szuperemberekről, párat nyitottan hagyott. Volt olyan, amit megértetett és árnyalt: például a fekete sportolók rejtélyéről - azaz, miért remekek futásban, miért nem sikeresek úszásban? Szól az Usain Bolt-jelenségről (földrajzi adottságok, kulturális elvárások és beágyazottsági sajátosságok miatt kerülnek ki egyes helyekről valamiben szignifikánsan kiváló sportolók). Ez utóbbival amúgy összevetni javaslom Malcolm Gladwell Kivételesek c. könyvét. Szó van még a cikkben a női és férfi teljesítmények ollójának nyílásáról és záródásáról (pl. ironman 10km és ultra), valamint a gyerekkori kiválasztódásról (lassú gyerekek sosem lesznek később gyors felnőttek). Angolul beszélők fordítsák le magyarajkú sporttársainknak a cikket és a hozzátartozó szakzsargongyűjteményt, és nézzék meg a cikkbe ékelt NYTimes-infografikát a 100 méteres futás fejlődéséről. Megéri. Aki meg lusta olvasni, az nézze meg a TED-videót.

Miután PB-t futottam a Párizs maratonon (2:52:36), este még egy sportfilm is beficcent. Egy hete mutatták be a francia mozik a De toutes nos forces (kb. Minden erőfeszítésünkkel) c. filmet, ami angolul Finishers néven fog futni a mozikban. Hozzánk talán kábelen vagy torrentbe kerülhet el. A sztori egy apátiás tűzoltóról, egy céltalanul, elhidegült házasságban élő apáról és mozgáskorlátozott fiáról szól, akik teljesítenek egy ironmant.

This is England - ahogy a Clash énekelte egykoron. Egy brit életbiztosító mindenféle kedvezményeket és készpénzes visszacsorgatást ad Vitality-programján belül, ha a biztosított egészségesen él, és rendszeresen eljár szűrővizsgálatokra. (A részletek nyilván az apróbetűben és a személyre szabott megállapodásban rejlenek.) A program arca Jessica Ennis-Hill, a tízpróba londoni olimpiai bajnoka. Részletek és hirdetések még itt. Baszki, erre a monitoringrendszerre várhatunk itthon, hacsak a metróbeléptető kapuk, és városi bringa kölcsönzés körüli szarakodást nézem.

Rövid leszek: megosztott vagyok ezt a félverseny-cipőnek titulált Hokát illetően. Inkább negatív a véleményem. A Nomadsportban akció volt, és ez a Kailua felkeltette a figyelmemet. Passzentos volt, s mivel a Hoka Bondi meggyőzött, ez a kék-fekete-fehér jószág haza is jött 28ezerért. Végre egy közepesen jól kinéző Hoka! (Megjegyzem: csak Hokákért fizetettem ennyit eddig. Minden mást Ebayről, havertól, ja és online olcsón. De ott a Hoka is ugyanannyi.) 

Hülye a nyelvünk, hogy megenged olyan formákat, mint kellemes csalódás, vagy sikeres öngyilkosság. Ezért inkább azt írom, jóleső meglepetés az a sportedző OKJ-képzés eddig, amire beiratkoztam. "Remélem, nem fogtok csalódni, és nagyjából azt kapjátok, amit vártatok"- ezekkel a szavakkal indította el a sportedző/sportoktató tanfolyamot a TE (leánykori nevén TF) egyik felnőttoktatási felelőse október 16-án. Last minute jelentkeztem 2013 nyarának végén, mikor megtudtam, hogy egy új rendelet miatt szeptembertől nemcsak kétszer olyan hosszú ideig tartanak majd az OKJ-s képzések, de dupla annyiba is kerülnek: például a sportedző két éves lesz és közel négyszázezer forint. De ugorjunk vissza félévet! Nyáron írtam már róla, hogy az UltraBalaton utáni kedden volt a nevetséges gyakorlati felvételi a TF levelezős rekreációs szakára. Innen indul a sztori. Egyébként a cím sem jó: nem vagy, hanem egyetem ÉS okj lenne a helyes, mert nem kizárják egymást, hanem javallott mindkettő.

Magyarország. Torkos csütörtökök. Zabálás. (Legutóbb tegnap, március 6-án országszerte. A reklámképet a Csalogató Étterem honlapjáról szedtem. Hm.)

Kenya. Fartlek csütörtökök. Futás.

A Kenya felföldi részén fekvő Itenben rendszeresek a fartlek csütörtökök, sokszor 1000 résztvevő is összegyűlik. A legtöbbjüknek nincs edzője, csak kedvtelésből fut, meg a közösségi élmény kedvéért. Az edzésterv alapján futók hétfőnként állóképességi tréninget végeznek, kedden pályaatlétikáznak, csütörtökön fartlek ugye, szombaton meg a hosszúfutások. Képek egy ilyen buliról itt.