Folytatjuk az Iron War háttértörténetében való kalandozgatásunkat két kedvenc videóval! Nemrég érkezett a hír, hogy bizony Matt Fitzgerald - általam méltatott - könyve felkavarta Boulder triatlonos állóvizét, elnézést a képzavarért. A könyv életrajz, versenyrajz, korrajz, sok szó esik a hadviselés művészetéről sportban-üzletben-életben egyaránt, kudarcfeldolgozásról, kihíváskezelésről, szenvedésről, a futók és triatlonosok szubkultúrájáról, az állhatatosság és önkínzás művészetéről.
A sztori epikusan, maga a párharc drámaian van megírva, eléggé beránt a könyv. Nem szakirodalom, hanem inkább szubjektív riport és elbeszélés. Mark Allen és Dave Scott 1989-es ironmanjét minden idők egyik legkiemelkedőbb és legmegrendítőbb sporteseményeként emlegetik.
8 és félórán át totál egymás mellett nyomták. A két főhős egyaránt perli a szerzőt a tények kicsavarásért, családi titkok, magánbeszélgetések kiteregetéséért. Erről itt olvashattok. Az Iron War alapvetően változtatta meg a triatlon világát: az addig is növekvő népszerűsége - amelyet többek között Julie Moss négykézlábas mászkálása alapozott meg - ugrásszerűen megnőtt, a cégek kilincseltek, hogy támogathassák a hawaii vébét, amely egyszerre lett a sportolók, sportszergyártók, szponzorok Mekkája és kultikus sportesemény.
Egy olyan sportról beszélünk, ami addig viszonylag szubkultúra volt, amiben mai szemmel nézve béna bringákkal, primitív frissítéssel, nehézkes cuccokkal értek el azóta is nehezen felülműlható eredményeket, és amiben minden szerepvivő egyéniséget Scottnak hívtak :-) (Scott Tinley - ő van a képen! - Scott Molina, Dave Scott... Mark Allen is előbb-utóbb tiszteletbeli Scott lett volna).