(Megjelent a Magyar Narancs 2013/05, január 31-ei számában. Most a közel dupla olyan hosszú interjú első részében a kezdetekről és a Spartathlonról beszélgetünk. A 2.-3. részben ultrás technikai dolgokról, kajálásról, jövőképről, futókról és személyes érzésekről, tapasztalatokról dumálunk.)
Hírhedt vagy arról, hogy kizárólag izotóniás italból, energiagélekből és sótablettákból csinálod meg a versenyeket. Miért mindez?
Sok bajom volt a gyomrommal mindig is, kísérletezgettem. A gyomrom a gyenge részem, a lábammal sosincs gond. Féltáv után – pláne melegben – mindig jön minden vissza. Minden oké, csak épp hányok. Úgyhogy a zselét bírom el. Úgy van összerakva, amire szükségem van. Tudom, hány gramm szénhidrát van benne, tudom, mennyi kell egy órában: annyi grammot viszek be, ahány kiló vagyok. Ami sót veszítek az izzadással, azt tablettával pótlom. Egy kis aminosav még, amit kapszulából beleszórok a vízbe, és magnézium két óránként.