Fontos elvarrni a szálakat. És az internet nem felejt. A kommentek ma is megvannak, a képernyőfotó funkció is működik.
Bő másfél év telt el Lóci ominózus maratonfutása óta: a feljelentősdi, a botránnyá fújt ügy eltűnt a futóközéletből. És egy év telt el az első Különvélemény óta, amiben az ügyet addig összegeztem.
Mégis újra előveszem. A szakemberkedés, a sporttudományi kutatások, a (nem)gratulálás, a teljesítmény és a kommentkultúra ürügyén. Messzebre mutat az ügy, mint aminek tűnik.
Ennek a résznek a tartalma:
- tudományos válaszok, álláspont
- a szakemberkedés mibenléte
- a (nem) gratulálás műfaja
- a sportszülőség kiforgatása
- mi a teljesítmény
- példa vagy nem példa egy futó gyerek
- mennyit szabad / lehet futnia egy gyereknek („a gyerekmaratonista lobbi”)
- mit szeretne a szülő a gyerekéből faragni a sport révén és mi a valóság
- a nemzetközi szakirodalom
Nagyon hosszú írás, mert egyben van értelme tárgyalni a témákat. A következőben előkerül a kommentkultúra, a teljesítmény eltérő értelmezései, a nemzetközi szakirodalom.
Javaslom elolvasni emellé kiegészítésként a csakazolvassa blog idevágó írását a netes futólincselésről, ami nemcsak húsbavágóan találó, de a 2. része szórakoztató is az önjelölt edzőkről, a szakmaisággal kérkedőkről, meg úgy anblokk a szakértősködésről, elemzősdiről, ami népdivat és népbetegség, kiemelkedő képviselői a Györgyök: Nógrádi és Bognár.