Spartanion Tel-Aviv – futók által, futóknak
A körözgetést - mondják - csak valami értelemmel kell felruházni, mert amúgy rettenetes. De nem úgy egy árnyas parkban, egy elnyújtott két kilométeres körön, amin csak 57x kell megfordulni a 100 kilométerhez. Előre jelzem, sőt kiáltom: MINDENKINEK NAGYON AJÁNLOM! Írjátok be a versenynaptárba 2027-re.
https://spartanion.com/
A tel-avivi Spartanion egyike azoknak az ultraversenyeknek, amelyek nemcsak a teljesítményről, hanem a közösségről és a futók mindennapi valóságáról is szólnak. A szlogenjük - Race Created by Runners For Runners, With Runners - nem (csak) marketingfogás: ez egy olyan esemény, amelyet valóban ultrafutók találtak ki, és a legapróbb részletekig a résztvevők igényeihez igazítottak. Idén rendezték meg 7. alkalommal.
A házigazda Gilad Krauz - jóbarátom, többszörös Spartathlon-teljesítő, ha nem fut, akkor az izraeli ultracsapat állandó kísérője, aki belülről ismeri a sportág minden technikai és mentális kihívását. Feleségével, Dganith-tal szervezik évek óta a versenyt.
Giládék régi álma volt, hogy a Spartathlon azévi kvalifikációs időszakának legideálisabb ablakában - január 1. és február vége között - hozzon létre egy gyors, megbízható, nemzetközileg is jegyzett versenyt Izraelben. Ennek a gondolatnak a megvalósulása lett a Spartanion. Igaz, erre már a névadó város is rárepült, a februári Sparta City Ultra is kedves verseny, mindketten futottunk ott Giladdal korábban.
Gilad az, aki tavaly megszerzett egy originál 40 évvel ezelőtti, eredeti, hivatalos Spartathlon versenytrikót: ilyet hordtak 1985-ben a futók, aminek a gyártója már rég felszámolódott, a textil még mindig tart.
Időzítés és klíma
Tel-Aviv januárban és februárban szinte ideális futóidőt kínál: nagyjából nappali 17, esti 10 Celsius-fokos, stabil, hűvös-meleg közti hőmérséklet, azaz langyika, amely sem a hőséget, sem a hidegstresszt nem hozza magával. Ez különösen vonzó azoknak, akik világranglista-eredményt vagy Spartathlon-kvalifikációt céloznak. Nekem nagyon jól esett megérkezni a mínusz 12 fokból pálma- és narancsfák közé.
Pálya: HaYarkon Park
A verseny Tel-Aviv legnagyobb, hosszanti elrendezésű zöldterületén zajlik. Egy 1.8 kilométeres, széles, kiváló minőségű aszfaltcsík - gyakorlatilag egy nagy, enyhe hajtűkanyarral. Nincsenek technikás szakaszok, szintkülönbségek vagy hepehupák. Egyenletes, gyors, jól futható körpálya, amely ideális tempófutáshoz és rekordkísérletekhez. Akár 100+ indulóval is rendkívül szellős.
Nem véletlen, hogy itt futotta pár éve Alekszandr Szorokin a 12 órás világcsúcsát, és hogy Noora Honkala, korábbi Spartathlon-győztes, idén 6 órán belül mindössze másfél kilométerrel maradt el a női világrekordtól.
Távok és formátum
A Spartanion több klasszikus ultratávot kínál egy helyszínen:
-
6 óra
-
12 óra
-
24 óra
-
100 kilométer
-
100 mérföld
Ez lehetővé teszi, hogy hobbi- és elitfutók ugyanabban a közegben, mégis saját céljaik szerint induljanak.
Frissítés: „terülj-terülj asztalkám”
A verseny egyik legerősebb pontja a frissítés. Volt már mindenféle szponzor, idén a SYS termékei – zselék, elektrolitporok, izotóniás italok – korlátlanul álltak rendelkezésre, emellett egy hatalmas központi büféasztal várta a futókat.
A kínálatban szerepelt:
-
csokoládé, sajt, paradicsom, snackek
-
levesek, dinnye, friss gyümölcsök
-
kétféle kenyér, vaj, izraeli sütemények és kalácsok
-
csokikrém, kekszkrém, datolya, mogyoró, ropi, kovászos uborka, chips
- kóla, Evian (!) ásványvíz, tea
A hosszabb távokon indulóknak meleg étel is elérhető volt: egy kajaszponzor által mikrohullámú sütőben frissen melegíthető tészták, krumplis ételek, ázsiai fogások és húsgombóc. Természetesen ott volt a mikró.
Külön említést érdemel egy hatalmas Segafredo kávégép, amelyből futók és kísérők egyaránt korlátlanul fogyaszthatták a friss kávét.
Minden versenyzőnek rajtszám szerint kijelölt saját asztala van, így nincs tülekedés, minden gyorsan és átláthatóan elérhető. A körpálya hossza miatt nagyjából 8–10 percenként újra a frissítőponthoz ér az ember, ami mentálisan és logisztikailag is megnyugtató. Én konkrétan SEMMIT nem vittem a versenyre a ruhámon kívül, travel light. Eleve majdnem lekéstem, de erről később.
És ha nincs segítőd, mert nem tudsz hozni, helyben mindig akad. A szervező összehoz önkéntesekkel, akik táőolnak és tapsolnak és szolgálnak neked. Én nem kérek, de Bihari Zoli, Izraelbe szakadt magyar honfitársunk ott van a versenyen, vagy mások is.
Apró, de futóbarát részletek
A szervezők dupla rajtszámot adnak: két szettet, hogy pólócsere esetén ne kelljen időt veszíteni az átbiztosítótűzésre. Ez tipikusan olyan megoldás, amely csak azoknak jut eszébe, akik maguk is hosszú órákat töltöttek már pályán.
A hangulat végig családias, de energikus: önkéntesek, kísérők és futók minden körben buzdítják egymást, a célegyenesben gyakorlatilag folyamatos a szurkolás, a szpíker mindenkit néven szólít, egész álló nap és éjjel bitztatja a futókat, a zenéket is jól válogatja a DJ, és egy hatalmas monitoron látható az áthaladáskor minden versenyző fontos köradata.
Biztonság és szervezés
A park összes bejárata szigorúan ellenőrzött, karszalaggal lehet belépni. A biztonságiak kizavarják még azt a szervezőt vagy önkéntest is, aki csak a nyakbavaló passt rakja fel. Puskás katonák és parkőrök is mászkálnak, a szemetet óránként ürítik a kukákból, a földről összeszedik a ledobott üveget.
A szervezők részletes biztonsági tájékoztatót adnak: rakétatámadást jelző szirénázás esetén mindenki földre, tarkóra tett kézzel, tíz percig. A versenyidőt nem állítják meg, dehát ez csak tíz perc, a rendszer mögött tapasztalt, rutinos csapat és a helyi infrastruktúra áll, a Vaskupola addig mindent elintéz. Ez a fajta szervezettség ritka, és egyben megnyugtató is egy több száz fős nemzetközi mezőny számára.
Volt amúgy feszkó, mert félő volt, hogy az iráni tüntetések eszkalálódnak, Amerika megtámadja Iránt, aki kézenfekvő módon Izraelt veszi célba bosszúból. Mivel tapasztaltam már Tel-Avivban rakétatámadást - amikor pár éve épp Gilad kocsijával hajtottam vissza a Holt-tengertől -, tudom, hogy elég nagy rutinnal és nyugalommal veszik a helyiek. Az égen pár csóvácska, mintha egy kehes augusztus huszadikai tűzijáték eltévedt rakétái lennének. A forgalom halad, otthon meg épp Breaking News a tévében.
Az izraeliek többsége amúgy teljesen bevett módon fegyverrel mászkál, gatyába tűzött pisztollyal. Itt épp folyik a távolságmérés a 24h végén. Mi van a gatyában?!
Utazás és szállás
Budapestről napi 4-5 fapados járat indul Tel-Avivba és vissza, így a Spartanion kifejezetten „budget-barát” nemzetközi versenynek számít. A verseny mindig csütörtökön kezdődik, és pénteken, a sabbath előestéjének délelőttjén ér véget, így aki aznap utazna hamar a reptérre kell mennie, mert délutántól másnap estig nincs tömegközlekedés. A szervezők központi szállodát is ajánlanak a város szívében, kedvező áron. Alternatívaként a környékbeli kibucok is érdekes, egyedi élményt kínálnak azoknak, akik közelebbről szeretnék megismerni a helyi életet.
Magam mindig Giládéknál lakom 40 km-re Tel-Avivtól, van egy központi, őrbódés sorompó a kibuc bejáratánál, majd még egy mindegyik utcánál, amit csak mobiltelefonról tud a házigazda kinyitni. Emiatt majdnem lekéstem a rajtomat, mert ott szobroztam Gilad kocsijának volánjánál, hogy elhagyjam a kibucot, de ő épp elindította délelőtt 10-kor a 24 órás mezőnyt, nem vette fel, nekem meg mennem kellett volna a parkba, félóra az út, se rajtszám, se ruha nem volt még rajtam. 10:50-re értem a parkolóházba, 10:55-kor már a kezembe nyomták az önkéntes nénik a cuccaimt (mind a nevemen szólított!), 10:59-re odafutottam a 100 km IAU-versenybírók által kimért vonalához, 20 mp pisi, és rajt.
A kibucban a bunkerban aludtam, ami egy földalatti szoba, ahol túlélő szett van: ágy, víz és élelmiszer, tévé, internet, és belülről behatolásmentesen zárható ajtó. Az ablakon golyóálló fémredőny.
Giladék mindig fogják a fejüket, ha megyek, mert hol Jerikóban, hol Ramallahban, hol Hebronban keveredem bajba a kocsijukkal, hol a kibuc körüli homokdűnéken akadok el a kocsival, amit nekik kell kiásniuk katonai rohamásóval vagy mivel.
Amúgy fantasztikus mandarinültetvények veszik körül a kibucot, a tenger is közel, és a legfinomabb csokit is itt vettem a boltban: dubai csokihoz hasonló, de inkább mintha szárított rózsavizes-kekszes tésztával töltött roppanós nugát.
Saját tapasztalat
Idén is 100 kilométeren indultam. A verseny eredetileg január 1-jére volt kiírva, de a rossz időjárás-előrejelzés miatt Gilad két héttel elhalasztotta – szervezői szempontból kifejezetten felelős döntés. Az eleje jól ment, 50 kilométer körül a szokásos holtpont, megborulás, belassulás - vánszorgós biztonsági futás lett a vége, részben egy korábbi havas-jeges futáson térdre esés miatt.
Rövidtávra edzettség megvan, de a hosszú futásokat kihagytam a téli alapozáskor, és az elesés miatt térdelve ülni sem tudok, minden rotációs, összehajtogatós mozdulat kínok kínja. Harmadik helyen zártam, (video itt a Spartanion FB-oldalán) korrekt, de alsóhangos, öregedő teljesítménnyel.
Érem nincs, hanem egy Möbius-szalagszerűen önmagába csavarodó háromszög a medál, amit egy helyi üvegmíves készít el.
Ez már a második Spartanionom volt: 2020-ban, a covid előtti évben is rajthoz álltam, akkor egy monszunszerű eső tolta el a versenyt egy nappal. Úgy tűnik, amikor én jövök, az időjárás mindig beleszól – de a versenyt eddig minden alkalommal megtartották. Akkor sokkal erősebb voltam, nyolc óra kellett, a mostanihoz 9+.
2020:
Összegzés
A Spartanion nem látványos, nem „fesztiváljellegű” ultraverseny. Erőssége a funkcionalitás, a futóbarát gondolkodás és a nemzetközi szintű pálya. Ide azok jönnek, akik:
-
gyors pályán szeretnének időt futni,
-
Spartathlon-kvalifikációt vagy világranglista-eredményt céloznak,
-
értékelik a bőséges, átgondolt frissítést és a személyes hangulatot.
Ez egy verseny, ahol valóban az a benyomás alakul ki, hogy a szervezők pontosan tudják, milyen 6, 12 vagy 24 órán keresztül körözni – és ennek megfelelően mindent megtesznek azért, hogy a futónak csak egy dolga maradjon: futni. Akár mezítláb egy jó hatórást!
Szinte biztos vagyok benne, hogy öt éven belül 24 órás EB-t vagy VB-t rendeznek majd, a tel-avivi önkormányzat mér felkarolta a versenyt, látja a fejlődést, idén 130 izraeli futó indult el, egyben ez OB is volt. Már csak az kell, hogy valaki a szervezők közül 100.000 eurót szurkoljon le az IAU-nak, hogy megrendezze a vébét. Hé, nem fordtíva kéne?!
