Véget ért a vízilabda EB, és ennek kapcsán beugrott ismét egy Moldova György-írás. Amióta egyre többet úszom, a kék csempéket bámulva van időm agyalni, hogy mivel gyerekként nem vittek le uszodába, micsoda hiányaim vannak felnőttként. Erre rímel Moldova "A beszélő disznó" c. novelláskötetében található írás, amiben Moldova egy sajátos edzői módszert írt meg. A könyv novellái a gulyásszocializmus visszásságairól - volt más?! - adnak gunyoros és éles képet. (Rögtön a címadó darab első bekezdésének annyira erős felütése, hogy tanítani kellene novellakezdés gyanánt.) De egy másik részletet jöjjön, ami mintha Széchy Tamás-féle diktatórikus sikeredzők, úszópápák paródiája lenne, hisz amikor ez a novella született, azidőtájt (1976) lett Széchy szövetségi kapitány. A főszereplő szó szerint egy Pápa.

OK, a kedvcsináló nyitókép béna paintbrushos, de a tartalom a lényeg. Csináltam egy szubjektív gyűjtést az elmúlt hónapok cikkeiből. Klikkeljetek! Vannak köztül komolyak, érdekfeszítők, de abszurdak, viccesek, esetlenek vagy csak hangzatos lufik is. Hogyan lesznek satnyából fittek a sulisok, mi az a WBGT, mit tervez Kilian Jornet, és van-e értelme a hátrafutásnak edzésen? Miként inspirálták a magyar távfutók az amerikaikat az ötvenes években? Hogyan lehet maratoni vébét nyerni egy cikk-cakkal? Mik a leggyakoribb ultrafutó kifogások? Ilyen és ehhez hasonló cikkekből mazsolázhattok.

A vébének vége, foci után ismét a futásé a pálya. Ez a poszt a frusztrációmról szól. Mint a szél, én is ventillálok, talán jobb lesz tőle. Ha sportról, közlekedésről van szó, a szél nem a barátom. Sőt: utálom a szelet. A huzatot, a bevágódó ajtót, az ellapozódó könyvet, a kifordított esernyőt, a csontig hatoló cúgot. Világcsúcsokat tud elfújni a szél - akár mert szembejön, akár mert nem hitelesítik a túlzott hátszél miatt. A pofaszélnél nem kapsz időjóváírást. Mindenkit ugyanúgy akadályoz. Vagy mégsem? Netán még segít is? Két versenyen is szó szerint belefutottam a szélárnyékozás dilemmájába. Nekem inkább probléma, mert rohadtul zavar. Profiknál járulékos elem, amatőröknél viszont érthetetlen megoldás. (Ha van futós, bringás stb. történetetek szélárnyékról, kommentbe küldjétek. Amúgyis remek hozzászólások jöttek már. ) Tehát, ami jön: filozofálgatás a szélárnyékozásról (főleg versenyélmények alapján), plusz aktív ill. visszavonult elit futók véleménye - Beda Szabolcsé és Markocsán Sanyoszé.

Jaj, mindjárt vége a vébének, és újabb négy év centivágás jön. Dobjuk fel a szomorkás hangulatot! Az egyik kedvenc kiadványomat a Toseland-tesók csinálják: grafikába öntik a világ érdekes dolgait. Két könyvük jelent meg eddig, az Infographica és a Sportographica. Utóbbin minden sportfan jól szórakozhat: statisztikai érdekességek, sporttörténeti tudnivalók vagy lényegtelen, de vicces sporttárgyú grafikák sorjáznak (utóbbira példa: milyen állatok rohantak be legtöbbet sporteseményekre?) Az egy különösen találó grafikán a leghíresebb VB-hajviseletek szerepelnek: Gullit, Ronaldo, Valderrama, Waddle, Lalas, Baggio (a copfos zseni!), Keegan, Barthez, Xavier, Beckham.

Kicsit könnyedebb vizekre evezve a következő hetet még mindig a futball uralja majd a blogon. De nyugi: humoros, habos-babos formában. Lehet, hogy offtopic fociról írni egy futóblogon, de egyrészt vébé van (ez egy ultima ratio, de azért folytatom), másrészt szenvedélyem a foci (igaz, az utóbbi években leginkább csak nézem, mert féltem a lábam a begőzölt teremfocisoktól), harmadrészt a ebben a játékban is az alapok a futásra épülne. Elég csak megnézni a sprinter Robbent, vagy a hosszútávfutó Lahmot, a németek vízhordóját. Na ugye. A FIFA oldalán baromi izgalmas, részletes statisztikák nézegethetők - szinte mindenről. Például döbbenetes, de a chilei hálóőr majdnem többet futott (5.6 km) a meccsen, mint egy időközben lecserélt spanyol hátvéd (6.6 km). Mindezt kapu előtti galoppozásból, kifutásokból, helyezkedésekből hozta össze Bravo kapus.

A Salomon márkapozícionálása engem mindig elriasztott, ezen biztos dolgoznia kellene a marketingrészlegnek. (Ahogy a New Balance-ről sem tudom elhinni, hogy használhatók a cipői edzésre.) A Salomon legutóbbi eresztése a vagány színvariánsokban kapható, városi terepfutásra kialakított City Trail-sorozat: all-round használatra X-Wind Pro ajánlott, a kezdőknek az X-Tour, a haladóknak az X-Scream. Utóbbit gyűrtük. Cipőteszt!

A legendárium szerint ezt II. Rákóczi Ferenc mondta rodostói száműzetésében amolyan intelemként hű deákjának, Mikes Kelemennek. Pont ennyire egyszerű filozófia kell az UltraBalatonhoz: mind a felkészüléshez, mind a verseny egyéni teljesítéséhez. És persze sokaknak pont ennyire egyszerű a karosszékből télen rányomni az Enterre és benevezni egy ultrára. Holott fogalmuk sincs, mit vállalnak.

A poszt több, hosszabb, külön is olvasható részből áll: 1) versenybeszámoló, 2) gondolatok a verseny kapcsán sok kétellyel, kérdéssel, 3) egy összehasonlító Suunto / Garmin ultraterheléses órateszt geekeknek, és 4) szervezési észrevételek. A blog pedig kétéves születésnapját ünnepli, hiszen az egész a 2012-es UB-szívással indult. (A Suunto Ambit2s-ért köszönet Tettamanti Gábornak, AmerSports).

Senki nem állította, hogy könnyű lesz. Elkezdeni nehéz. Kitartani is. Abbahagyni, vagy akár befejezni – egy versenyt, egy elhatározást – a legnehezebb. Senki nem is kényszerít, hogy csináld. De csináld, ne próbáld. (Vesd össze: Yoda mondja - Do or not, but not (just) try!, Nike mondja - Just do it.) Számba vettem, hogy miért. Miért is ne?

Valamiért idejöttél a blogra, és olvasod ezt a posztot. Vagy mert már nyakig benne vagy a futásban, vagy szemezel vele. De ez az írás nem azoknak szól, akiknek egy maraton csak egy kipipálandó tétel a bakancslistán.

A Budai-hegyekben tekergő, szűk kétórás terepedzésnek tökéletesen megfelelő Balboa-körnek népes rajongótábora van már: nemcsak rendszeresen futják az útvonalat, hanem évente megemlékeznek filmes szülőatyjáról és inspirációs forrásáról, a szürkemackós Sylvester Stallone-ról. Ehhez a  formálódó legendáriumhoz szeretnék hozzátenni valamit, ha már mindig eltévedek a pofonegyszerű vonalvezetésű útvonalon. A bombajó bokszolóról készült egy társasjáték, mellyel gyerekkoromban többen is játszottak a környezetemben.

Pontosabban volt 7 hetem. Ebbe belefért öt szigorú verseny (maratonok, 21km, 10km, stb.), ezek mindegyike Personal Bestet, a (f)első 1%-ban való finiselést, és pár dobogós helyezést jelent. Plusz egy meghökkentő Cooper-tesztet. De előtte jó pár hónapnyi melózás volt. A néhai Schirilla György szavaival a "megfontolt befektetés időszaka után eljött a kamatbetakarítás ideje". Két okosság mindenek előtt: 1) Az eredményeket nem kapjuk meg véletlenül. 2) Az ember arra szakít időt, amire szeretne és ami fontos neki. Tehát akkor következzen remekül sikerült tavaszi gyorslábú szezonom: számok, rövid beszámolók, no meg hasznosítható háttérinfók és receptek. Tények és hogyanok. Senkit ne zavarjon meg, hogy minden versenyen a jólismert fekete gatya+narancs trikó szerelésben vagyok. Nemcsak kabala és védjegy - könnyedség és kényelem! Leisure and pleasure, ahogy Budmil mondaná.

A 4 percen belül futott mérföld évtizedeken át olyan túlmisztifikált szám volt a férfi sportolók között, mint a 10 másodperc alatti 100 méter a síkfutásban, vagy a sub-50 mp a gyorsúszásban. De jött az oxfordi medikus, Roger Bannister és elindult a rekorddöntési lavina a futószámokban. A nevezetes mérföld, ami később mérföldkőnek bizonyult az atlétikában, éppen ma 60 éves. (A cikkem eredetileg a VS.hu-n jelent meg.)

Na ezt jól odatették. Az ASICS és az idióta reklámügynöksége ilyen szlogenekre képes. Ezzel volt tele a párizsi maraton expója, s pár környékbeli metrómegálló. (Franciául a jelmondatot legalább továbbfejlesztették: Fuss és fuss még többet!)

Egy baromi érdekes interjú (2014.01.08.) került a kezembe múltkor Birminghamben járva: az angol Sport Magazine egy hosszú interjút közölt az elismert sportkutatóval, David Epsteinnel (ajánlott irodalom tőle: The sports gene). The DNA of sport - why some athletes are born to win? - tette fel a kérdést a szerző, Sarah Shepard. Tényleg, miért vannak született győztesek? Nekem pár kérdést megválaszolt a szuperemberekről, párat nyitottan hagyott. Volt olyan, amit megértetett és árnyalt: például a fekete sportolók rejtélyéről - azaz, miért remekek futásban, miért nem sikeresek úszásban? Szól az Usain Bolt-jelenségről (földrajzi adottságok, kulturális elvárások és beágyazottsági sajátosságok miatt kerülnek ki egyes helyekről valamiben szignifikánsan kiváló sportolók). Ez utóbbival amúgy összevetni javaslom Malcolm Gladwell Kivételesek c. könyvét. Szó van még a cikkben a női és férfi teljesítmények ollójának nyílásáról és záródásáról (pl. ironman 10km és ultra), valamint a gyerekkori kiválasztódásról (lassú gyerekek sosem lesznek később gyors felnőttek). Angolul beszélők fordítsák le magyarajkú sporttársainknak a cikket és a hozzátartozó szakzsargongyűjteményt, és nézzék meg a cikkbe ékelt NYTimes-infografikát a 100 méteres futás fejlődéséről. Megéri. Aki meg lusta olvasni, az nézze meg a TED-videót.

Miután PB-t futottam a Párizs maratonon (2:52:36), este még egy sportfilm is beficcent. Egy hete mutatták be a francia mozik a De toutes nos forces (kb. Minden erőfeszítésünkkel) c. filmet, ami angolul Finishers néven fog futni a mozikban. Hozzánk talán kábelen vagy torrentbe kerülhet el. A sztori egy apátiás tűzoltóról, egy céltalanul, elhidegült házasságban élő apáról és mozgáskorlátozott fiáról szól, akik teljesítenek egy ironmant.

This is England - ahogy a Clash énekelte egykoron. Egy brit életbiztosító mindenféle kedvezményeket és készpénzes visszacsorgatást ad Vitality-programján belül, ha a biztosított egészségesen él, és rendszeresen eljár szűrővizsgálatokra. (A részletek nyilván az apróbetűben és a személyre szabott megállapodásban rejlenek.) A program arca Jessica Ennis-Hill, a tízpróba londoni olimpiai bajnoka. Részletek és hirdetések még itt. Baszki, erre a monitoringrendszerre várhatunk itthon, hacsak a metróbeléptető kapuk, és városi bringa kölcsönzés körüli szarakodást nézem.

Rövid leszek: megosztott vagyok ezt a félverseny-cipőnek titulált Hokát illetően. Inkább negatív a véleményem. A Nomadsportban akció volt, és ez a Kailua felkeltette a figyelmemet. Passzentos volt, s mivel a Hoka Bondi meggyőzött, ez a kék-fekete-fehér jószág haza is jött 28ezerért. Végre egy közepesen jól kinéző Hoka! (Megjegyzem: csak Hokákért fizetettem ennyit eddig. Minden mást Ebayről, havertól, ja és online olcsón. De ott a Hoka is ugyanannyi.)