Helyzetjelentés a végekről és görög alternatívák magyar versenyekre. Mi van most Spártában és ha Mani, akkor tényleg must be funny?
Újabb görög utazásra hívom a blog kitartó olvasóit, hisz a pörgetőktől és funkcionális analfabétáktól már rég búcsút vettem.
A négyujja kesztyűre hasonlító Peloponnészosz 3. (vagy nézőpont szerint 2.) ujja Mani félsziget. Többször jártam arra, vittem is oda (kul)turistákat és "spártai hősöket" másnapos lábrázásra, és régóta szemeztem az aszfaltra festett jelekkel - azzal a szép 80 km-es hurokkal.
Mivel Pavlos haverom rendezi a versenyt, folyton kapacitált, hogy menjek. Pavlosra a 420 kilométeres görög privát futásom kapcsán írtam, gyakorlatilag ő nyomja, nyomtatja, hegeszti Attika és más egykori városállam sportversenyének érmeit, trófeáit, pólóit. Athén félmaraton és maraton, Spartathlon, stb...
Ráadásul versenyszervező is, így egy kézben tart sokmindent. És megszalad a keze: nála egy versenyen kapsz medált, emlékérmet, plakettet, stb.
Miközben azt vallja, hogy csak a versenyért kér egy reális összeget, minden mást oldj meg, így a budget a dolog. (Nekem van tőle egy olyan speciális versenyérmem, amiből csak kettő van a világon, mert a többit bezúzatták...) A Mani80 30 euro volt 15 minőségi frissítőponttal és 6 CP-vel, ahova cuccot lehetett küldeni - itthon mennyi lenne? A célcsomagban helyi termékek: méz, olivaolaj, sonka, kolbász, póló, tornazsák.
Most már tényleg kell csinálnom egy dobozt "Trófeák, amiket nem tudtam hazahozni"-felirattal, mert megint egy olyat kaptam, ami repülőre nem vihető fel. Mani jelképe, a harcos ellenálló amazon, aki sarlóval száll szembe a törökök / nácik ellen.
Korábban a Dromos Athanatonon egy kardot kaptam, előtte meg pengeélesre csiszolt csillagot. Szerencsére az athéni magyar kulturális attasé (korábban konzul, a régi SP résztvevők ismerhetik) mindig van olyan kedves és pár hónapos késéssel elhozza Budapestre a szúró-vágó fegyvereket.
Ja, az idei érem is izgalmasra sikerült: nem egy nyakbakasztója, hanem kettő volt, az egyik fehér, a másik kék, mint Mani zászlójának színe.
Ilyenkor a legszebb Görögország. Minden üde zöld, a réteken virágok, illatos mezők szerteszét, nincsenek kiégett, foltos erdők, szikkadt barna tájak. Vannak viszont sörétessel célzott kresz-táblák, mélyen szálló felhők, amiből csavarni lehet a nedvességet.
Turista sehol. Manin amúgyis alig vannak. 14-18 fok, szórt fény, néha napsütés, mindent a szemnek, semmi habfürdőt a testnek, mert elhűlsz.
Vannak viszont őrtornyok, minivárak a frank uralomból, s ez kihatott az építészetre is: vaskos, barnásszürke erődszerű házfalak a falvakban.
A félsziget végén egy pazar mozaik emlék az antikvitásból, egy szentély romja, és egy világítótorony a szigetcsúcson.
Az út pedig folyton hullámzik nehezen megközelíthető lagúnák, fennsíkok, szirtek, nyergek, városkák között.
Persze a tipikus görög műalkotás, a Félbemaradt Ház prototípusai errefele is láthatók.
Meg ez:
Ilyenekkel van pettyezve lépten-nyomon a táj. Lett pénz, aztán elfogyott 2008 táján a világválság táján. Merész indulás, torzóban maratd fél-végeredmény.
Erre van a két legkedvesebb (tán a legszebb?) görög falvamból az egyik, a szarv alakú öbölben fekvő Gerolimenas.
(A másik falu Xios szigetén Pirgos)
Valamint itt van a Diros barlang, egy lenyűgöző méretű cseppkő barlang a hegy gyomrában, a tenger felett, amit csónakkal lehet bejárni.
Ezek az élmények érdekeltek a futáson is, nem szaporáztam, inkább nézelődtem. Annál is inkább, mert lassan 3 hónapja tart az ide-oda vándorló Achilles-gyulladásom egy tartós, bagolyköpetes megfázással egybekötve. Mindezek visszatérő téli vendégek, de most elhúzhatnának, "aludnánk már, mert mennének".
De miért is ne szaporázzuk? Erling Kagge írja a Menni című könyvében:
«Mennyi van még hátra?» - kiskoromban ez volt a leggyakoribb kérdésem. Feltehetően az egyik legelső mondatom is.
Attól kezdve, hogy megtanultam járni, a szüleim magukkal cipeltek a kirándulásaikra. Általában valamivel mögöttük baktattam, és időnként feltettem a kérdést. Amikor egy meredek dombon másztam felfelé, apám fenn állt a domb tetején, és biztatott: gyerünk! Amint felértem, ő már indult is tovább.
Most az én gyerekeim kérdezik ugyanezt. Egy darabig csendesen baktatnak, aztán megállnak, és kérdeznek. Megint mennek, megint kérdeznek.
Ritkán származik sok jó abból, ha csak a cél jár a fejünkben.
Egy taverna előtti CP-n söröztem - pedig 50 méterre volt a harmadik helyezett, de a fene akarta elkapni, ha a friss B1 nyelvvizsgámat tesztelhetem élesben, hideg sört kortyolgatva helybeliekkel. Kótyagosan, de bolgoan futkorásztam, az utolsó 30 kilométeren két helyi (nem kóbor) kutya jött velem, nem tágí†ottak, semmit nem fogadtak el.
Rajt és cél Areopoliból/-ban. 40 km pofaszél, fordulás után 40 km hátszél. Teljesen egyedül fut az ember végig a távon, végig a tájban. Itt nincs té-boly effekt, mint egy energiamegtakarítós bringás mezőnyben:
Előre futottak páran, gyilkolják sak egymást., köztük a mindig gyorsan kezdő lengyel Lukas Sagan. Meg is hanyatlott, Feljött rá spártai vendéglátom, a helyi coachok coacha, Ioannis Dimopoulos.
De mindkettőt lenyomta a pár faluval arrébb rezideáló Noora Honkala, akinek az edzőjével és élettársával, Sami Vaskolával korábban csináltam riportot. Skoutariban laknak, ami évszázadokon át kalóz-enklávé volt. A házat sajátkezűleg építette Sami helyben talált, ásott, halászott anyagokból.
Itt még együtt megyünk:
Aztán itt már csak Noora.
Noora térdet verő szőke sörényével olyan, mint Lázár Ervin Ló Szerafinja. Csak a futásnak él, szponzorpénzekből tartja fenn magát, és próbál az ultra világában nagy eredményeket elérni. Addig is ilyen kedves kis helyi versenyeket nyer meg, mint a Mani 80. Szóval abszolútban Noora nyert, 5-10-15 perccel követtük őt.
Verseny után ülünk egy tavernában Jorgosszal, aki hadihajókon állítja be az ágyúk irányzékát, és a tévében az egyik versenyszervező játszik éppen a Legyen Ön is milliomosban! - persze felvételről, mert közben kint pakolta a pódiumot, meg a hangfalakat.
A futáson részt vett az Olympiakos kosárlabda csapatának elnöke is, végigtolta a 80 kilit, a célban a testőre adta alá a széket, hozta a kávét, húzta le a kesztyűjét. Görögország egyik leggazdagabb embere.
A verseny Mani illetve Spárta jelszavát vette kölcsön: Győzelem vagy halál! illetve Pajzzsal vagy pajzson. A pátoszért nem mennek a szomszédba a görögök (miért is mennének a szomszédba, amikor utálják a törököket vagy az észak-macedónokat), az állam jelszava a Szabadság vagy halál!
Aznap Gytheióban aludtam Pavlos parti házában, aminek a balkonja alatt épp a Belle Helene 65km-es verseny célegyenese halad el.
Gytheio az egyik legnépszerűbb nyári turisztikai célpont. Nem nagyon értem, szép tengerparti városka, egy régi amfiteátrummal, de nem különös.
A Spartathlon résztvevők onnan ismerik, hogy néha itt szállásolják el a magyar csapatot. Aki meg arrébb megy 10 kilit, az meglát egy hasonló hajóroncsot, mint Elefszinánál.
Vasárnap vissza Spártába Ioannisékhoz, akiknek meg a Dromos Athanaton verseny útvonala megy el a kapujuk előtt.
Ők és a falubeliek viszik a világ legjobb frissítőpontját, frissen préselt gránátalmával, és temérdek helyi különlegességgel.
Sok magyar meg fog lepődni, amikor október elején Spártába vetődik a Spartathlon végén. A teljes főutcát felbontották, és átalakítják.
A gyalogjárdát kiszélesítik, az autóutat beljebb középre vezetik. Vélhetően a pálmasor pálmáit és a győztesek emlékműveit áthelyezik. Meglátjuk, kész lesznek-e.
De csak azt a sztorit idézem, amikor a NOB a 2004-es athéni játékok előtt kiment szemlézni a létesítményeket pár hónappal az olimpiai megnyitó előtt, és félkész volt minden. A görög sportminiszter annyit mondott:
Uram, ez is olyan, mint a szirtaki. A végére begyorsul.
A spártai győztesek táblája sincs a helyén - vélhetően ép most vési egy mester a tavalyi győztesek nevét. 
A spártai 40 kilométeres szerpentin műútról is sokkal barátságosabb a kilátás, mint ősszel.
Ja igen, volt abban valami pikáns, hogy épp Spárta felé autóztam, amikor a SP lottóhúzás volt. Végül úgy döntöttem, behúzom idén zsinórban a 10.-et, és odébb lépek. Nehéz a boldogságtól búcsút venni. Irreális, hogy idén 820 euró, jövőre 900 euró felett lesz a külföldiek részvételi díja, kiköltekeztek valami túlárazott informatikai fejlesztésre, és ezt be kell vasalni, no meg a válság, meg az infláció, satöbbi.
Meg is álltam Korinthosznál, de nem a verseny hídjánál, hanem sokkal lejjebb, a torkolatnál, ami szinte tengerszinten van. Ez volt a régi iszthmoszi átkelő, és a mai napig használatban van. Ha hajó jön, a híd nem felemelkedik, hanem a víz alá sülllyed. Amúgy gyalogosan és autóval is át lehet menni a single tracken.
Aki elgondolkodott már, mivel lehet "kiváltani" a magyar versenyeket, annak itt egy tipplista. Vastaggal, amit futottam már. A többinek is futottam egy-egy szakaszát privátban.
Kell a változatosság, ráadásul szerintem jobb a klíma, a gasztro, a filoxénia (vendégszeretet), a táj, a hangulat, mint Magyarországon. Sőt árban is versenyképes Görögország.
Mindezek persze csak a jéghegy csúcsa. Hetente számos (számtalan) versenyt rendeznek, sokról írtam is a blogon, csak rá kell keresni a címkefelhőben.
Alternatívák:
Korinthosz 80km » Mani 80km (március), Thasos Theagenios 100 km (május), Kronion Perasma 65km (július)
Korinthosz 160km » Dromos Athanaton 140km (november eleje), Olympian Race 180km (májusban kétévente, félig aszfalt, félig terep), Lakedemonion 132 km (kétévente április, Mystras-Geraki-Monemvasia közt)
UTH, UB Trail » Olympus Mythical Trail 110km (július), Ursa Trail 100km (augusztus), Rodopi 100 mérföld (október) és 50 mérföld (április), Virgin Forest 100 mérföld (október), Corfu Mountain Trail 100km (április-május)
UB » Spartathlon » de inkább Olympian Race 180km vagy Euchidios Athlos 217km (szintén május) vagy a 100 mérföldes Heyday
6-12-24h OB » Sparta City Ultra
Nincs magyar alternatívája a májusi 269 km-es Frozen Peaks illetve a 255 km-es Dolichos terepversenynek. A Kör felkészülésként lehet jó ezekre.
Jó gondolkodást, jó készülést, kalo taxidi!
