A 4 percen belül futott mérföld évtizedeken át olyan túlmisztifikált szám volt a férfi sportolók között, mint a 10 másodperc alatti 100 méter a síkfutásban, vagy a sub-50 mp a gyorsúszásban. De jött az oxfordi medikus, Roger Bannister és elindult a rekorddöntési lavina a futószámokban. A nevezetes mérföld, ami később mérföldkőnek bizonyult az atlétikában, éppen ma 60 éves. (A cikkem eredetileg a VS.hu-n jelent meg.)

Na ezt jól odatették. Az ASICS és az idióta reklámügynöksége ilyen szlogenekre képes. Ezzel volt tele a párizsi maraton expója, s pár környékbeli metrómegálló. (Franciául a jelmondatot legalább továbbfejlesztették: Fuss és fuss még többet!)

Egy baromi érdekes interjú (2014.01.08.) került a kezembe múltkor Birminghamben járva: az angol Sport Magazine egy hosszú interjút közölt az elismert sportkutatóval, David Epsteinnel (ajánlott irodalom tőle: The sports gene). The DNA of sport - why some athletes are born to win? - tette fel a kérdést a szerző, Sarah Shepard. Tényleg, miért vannak született győztesek? Nekem pár kérdést megválaszolt a szuperemberekről, párat nyitottan hagyott. Volt olyan, amit megértetett és árnyalt: például a fekete sportolók rejtélyéről - azaz, miért remekek futásban, miért nem sikeresek úszásban? Szól az Usain Bolt-jelenségről (földrajzi adottságok, kulturális elvárások és beágyazottsági sajátosságok miatt kerülnek ki egyes helyekről valamiben szignifikánsan kiváló sportolók). Ez utóbbival amúgy összevetni javaslom Malcolm Gladwell Kivételesek c. könyvét. Szó van még a cikkben a női és férfi teljesítmények ollójának nyílásáról és záródásáról (pl. ironman 10km és ultra), valamint a gyerekkori kiválasztódásról (lassú gyerekek sosem lesznek később gyors felnőttek). Angolul beszélők fordítsák le magyarajkú sporttársainknak a cikket és a hozzátartozó szakzsargongyűjteményt, és nézzék meg a cikkbe ékelt NYTimes-infografikát a 100 méteres futás fejlődéséről. Megéri. Aki meg lusta olvasni, az nézze meg a TED-videót.

Miután PB-t futottam a Párizs maratonon (2:52:36), este még egy sportfilm is beficcent. Egy hete mutatták be a francia mozik a De toutes nos forces (kb. Minden erőfeszítésünkkel) c. filmet, ami angolul Finishers néven fog futni a mozikban. Hozzánk talán kábelen vagy torrentbe kerülhet el. A sztori egy apátiás tűzoltóról, egy céltalanul, elhidegült házasságban élő apáról és mozgáskorlátozott fiáról szól, akik teljesítenek egy ironmant.

This is England - ahogy a Clash énekelte egykoron. Egy brit életbiztosító mindenféle kedvezményeket és készpénzes visszacsorgatást ad Vitality-programján belül, ha a biztosított egészségesen él, és rendszeresen eljár szűrővizsgálatokra. (A részletek nyilván az apróbetűben és a személyre szabott megállapodásban rejlenek.) A program arca Jessica Ennis-Hill, a tízpróba londoni olimpiai bajnoka. Részletek és hirdetések még itt. Baszki, erre a monitoringrendszerre várhatunk itthon, hacsak a metróbeléptető kapuk, és városi bringa kölcsönzés körüli szarakodást nézem.

Rövid leszek: megosztott vagyok ezt a félverseny-cipőnek titulált Hokát illetően. Inkább negatív a véleményem. A Nomadsportban akció volt, és ez a Kailua felkeltette a figyelmemet. Passzentos volt, s mivel a Hoka Bondi meggyőzött, ez a kék-fekete-fehér jószág haza is jött 28ezerért. Végre egy közepesen jól kinéző Hoka! (Megjegyzem: csak Hokákért fizetettem ennyit eddig. Minden mást Ebayről, havertól, ja és online olcsón. De ott a Hoka is ugyanannyi.) 

Hülye a nyelvünk, hogy megenged olyan formákat, mint kellemes csalódás, vagy sikeres öngyilkosság. Ezért inkább azt írom, jóleső meglepetés az a sportedző OKJ-képzés eddig, amire beiratkoztam. "Remélem, nem fogtok csalódni, és nagyjából azt kapjátok, amit vártatok"- ezekkel a szavakkal indította el a sportedző/sportoktató tanfolyamot a TE (leánykori nevén TF) egyik felnőttoktatási felelőse október 16-án. Last minute jelentkeztem 2013 nyarának végén, mikor megtudtam, hogy egy új rendelet miatt szeptembertől nemcsak kétszer olyan hosszú ideig tartanak majd az OKJ-s képzések, de dupla annyiba is kerülnek: például a sportedző két éves lesz és közel négyszázezer forint. De ugorjunk vissza félévet! Nyáron írtam már róla, hogy az UltraBalaton utáni kedden volt a nevetséges gyakorlati felvételi a TF levelezős rekreációs szakára. Innen indul a sztori. Egyébként a cím sem jó: nem vagy, hanem egyetem ÉS okj lenne a helyes, mert nem kizárják egymást, hanem javallott mindkettő.

Magyarország. Torkos csütörtökök. Zabálás. (Legutóbb tegnap, március 6-án országszerte. A reklámképet a Csalogató Étterem honlapjáról szedtem. Hm.)

Kenya. Fartlek csütörtökök. Futás.

A Kenya felföldi részén fekvő Itenben rendszeresek a fartlek csütörtökök, sokszor 1000 résztvevő is összegyűlik. A legtöbbjüknek nincs edzője, csak kedvtelésből fut, meg a közösségi élmény kedvéért. Az edzésterv alapján futók hétfőnként állóképességi tréninget végeznek, kedden pályaatlétikáznak, csütörtökön fartlek ugye, szombaton meg a hosszúfutások. Képek egy ilyen buliról itt.

Bár a helyzet Peking óta javul, személykezelési, etikai, pszichológiai, jogi szempontokból van még mit tanulnia a magyar trénereknek. Akárcsak a szülőknek és sportolóknak is. Legalábbis ez volt a végkicsengése az edzői hivatásról rendezett konferenciának. Valentin-napkor házhoz mentek a pofonért a szakemberek.

Nem verseny. Nincs nevezési díj. Nincs benne sok szint: csupán 7100 m. 30 óra alatt, óramutató szerint a teljes, 152 km-es útvonal bejárandó. Évente két próbálkozás lehetségres. Az egyetlen kötelező felszerelés a szervező által adott GPS-jeladó, hisz nekik bizonyíték kell, nem ígéret. Itt a futó-kirándulók újkeletű őrülete: a Kör. (A cikkem eredeti változata a VS.hu portálon jelent meg 2014.02.01-jén. Ott a képek is szebbek, nagyobbak.) Mindenkit bátorítok, hogy menjen a Körre: rossz lesz jó lesz! Mottó: „Ha egyszer odébbállok / A kör közepébõl majd hiányzok, / Rám többé nem találtok.”

Kedves, drága 35 évet betöltött sporttársaim!

Menjetek a... fenébe, hogy már ilyen öregek vagytok.

És pont emiatt menjetek a Budapesten megrendezendő veterán atlétikai világbajnokságra is. Bárki, aki 35 felett van, elindulhat egy rakás versenyszámban, csak a pénztárcája és felkészültsége szabhat határt, az ambíciók nem. Március végén a Népstadion környékén gyűlnek össze a seniorok mindenféle age groupokban. Egy rossz hírem van: a félmaratonra csak 40 felett lehet nevezni, és a Városligetben kell nyargalászni. Van egy alap regisztrációs díj, és aztán számonként kell még eurót perkálni. Tehát aki súlyt is akar lökni, magasugrani, meg teszem azt 3000 métert loholni, hajrá, egészségére! Nézőként drukkolok majd. Ritkán szeretne az ember öregebb lenni, most irigylek minden aggastyánt, hogy otthon szerezheti meg ilyen-olyan érmét.

Ki az a kortársunk, aki Egerszegi Krisztina mellett egy – még nem államosított – ötödikes tankönyvben az elszántság, a kitartás példájaként szerepel? Mit csinált Schmitt Pál Balczóval egy döntő asszó végén? Hogyan, mennyit és miért ennyire brutálisan edzett Münchenre az addigra már (csapatban) kétszeres olimpiai bajnok öttusázó? Mi a siker titka? És ki a legendás hekkpultos ember a Küldetésben? Lesznek válaszok, és nyitott zárójelek. Ha magánbeszélgetés, miért publikálom? Mert egy számomra meghatározó beszélgetés kivonatát, gyorsjegyzeteit szeretném megosztani. Minden szart „share”-elnek manapság, ritkán értékeset, vagy olyat, amiből érdemes tanulni, amit/akit lehet becsülni. Tartalma és súlya miatt nem érzem illetlennek közölni mindazt, amit emlékezetből vissza tudok idézni. Hosszú lesz.

Egy 102 éves, keretes történet a magát szégyenlő  maratonistáról: a derék japán megállt az olimpiai versenyfutás közben egy kerti partin frissíteni! Mintha csak magamat látnám.

2011 novemberében Dél-Koreában jártam egy filmfesztiválon, megpróbáltam feltérképezni az irdatlan méretű Szöult (videóm itt a narrálásommal), majd elmentem a két Korea közti DMZ-be, azaz a demilitarizált övezetbe. (Utóbbiról másik videóm emitt.) Távcsövön keresztül már láttam valamit Észak-Koreából. Az elmúlt hónapok híradásai, Féreg Rodman magánszáma, a fogolytáborból megszökött memoáríró (amúgy érdekfeszítő) könyves beszámolója nem korbácsolták fel a kedvemet, hogy odautazzak. De ez az infó megbizsergetett: hivatalos IAAF maraton Phenjanban április 13-án, Kim Ir Szen születésnapi ünnepségsorozatának részeként. A package-ben járó nevezés + hotel + transzfer + repjegy potom 995 euróért, és kell még egy Bp-Peking retúrjegy. Részletek ezen a honlapon. A kellő szintidőm megvan: sub3h szükséges.

Curro, currare - latinul futni (is). De számos leszármazása is van (elektromos áram, vízsodor, stb), de az alapszóból képzett jelzőről is komoly viták folynak: időszerűt vagy szokásosat jelent, esetleg mást.  Maradjunk annál, hogy én aktuális/fontos jelentéssel használom - még ha vannak hónapos hírek, FB-n kapott linkek, is benne. Dehát ultrafutóéknál lassan telik az idő.  Mazsolázni lehet Zatopek, Joe Fejes, 500 kilis világcsúcs, Salazar, extrém terepfutó szerzetes, vagy épp amerikai ultrafutók kapcsán írott cikkekből.

Elindult a Badwater nevezése ma. Ennek apropóján egy ultrafutós amatőr dokumentumfilmet osztanék meg magyar főhőssel. Ha a YouTube-on az ultrarunning és a documentary szavakat ütöd be, valszeg ezt dobja ki elsőre. A 217 km-es verseny a "Halál Völgyéből" indul, és a versenyzőknek a kaliforniai perzselő hőségben kell szinte folyamatosan aszfaltszerpentint mászni, lejönni és újra felkúszni végül a 2530 méteres Mount Whitney csúcsa alá. Ez is a "világ egyik legkeményebb futóversenye" címre aspirál. Minden más érdekesség itt. A cikk végén pedig egy 8 évvel ezelőtti Spuri magazin cikke.

Kiss Noémi szövege fontos (sport)dokumentum. A magából kurvát faragó Szepesi Nikolett könyve mellett egy másik, de ténylegesen irodalmi igényű, megrendítő leírás a '80-as évek utánpótlás-neveléséről, a klórszagú gyermekéletről. Távolságtartó és belemenős egyszerre - olyan szubjektív szöveg, amit szeretünk sporttal kapcsolatban olvasni, vannak kapcsolódási pontjaink, és így a saját életünkkel, sportmúltunkkal kerülünk dialógusba. (Azt mondjuk sosem írom meg, hogy milyen volt 3 napig vívni a BSE-ben. Semmilyen. Unalmas.) Meg aztán a blogon nemcsak futás, hanem triatlon is van, az meg már úszás is, nna. A szerzővel készült interjú a VS.hu-n olvasható. (A szerző engedélyével itt közölt szöveg megjelent a MŰÚT irodalmi portálon.)