Folytatjuk Bíró Balázzsal, a Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) elnökével. Jönnek a magyarosított külföldizmusok: dependencia, addikció, gamifikáció, eszképizmus. 

A második rész tartalmából:

függőség / gamer házak mint kommunák / az élsportoló e-sportoló meccsnaptára / a kiadók speciális szerepe / kiválthatja-e az öttusában a lovaglást az e-sport / milyen az online és offline dopping, hogy lehet csalni / mi a szülő szerepe a gyerekek játékgépezésében / mi az a gamifikáció?

Mi motiválja egy e-sportolót, tehát aki komolyabb szinten játszik, mint egy hobbista? A kihívások, a verseny kompetitív jellege és a persze az eszképizmus (menekülés a való világból a virtuálisba). Mindez pozitívan hat a videojáték-használatra. Az e-sport erősíti a valahova tartozás igényét is.

Az már egy erős jelzés, hogy az e-sport hazájának számít Távol-Keleten, konkrétan most Japánban videójátékos középiskola indul E-sport High School néven.

Az e-sportot a "rendes" oktatásban is lehet használni (főleg tesin vagy annak alternatívájaként). Lehetőséget nyújt a problémamegoldó készségek fejlesztésére. A generációk közötti növekvő szakadék, részben az informatikai forradalom miatt, ez leginkább és elsősorban a pedagógusok és az oktatási intézmények számára jelent nagy kihívást.

A PWC statisztikája szerint:

A kiadókról és a sporttörvényről egy korábbi interjúban így nyilatkozott a HUNESZ-elnök:

Az e-sportban megjelenik és nagyon fontos szerepet tölt be az adott játékszoftver fejlesztője, tulajdonosa. Nélküle nincs verseny, az ő érdekeit, céljait muszáj figyelembe venni. Ez teljesen más felállást eredményez. Emiatt az is kérdéses, hogy a klasszikus sporttörvény által meghatározott szabályok adják-e a legjobb keretet az e-sport működtetéséhez.

Azt gondolom, hogy nem biztos, hiszen abba a rendszerbe nehéz beilleszteni a szoftver tulajdonost és a terület sok egyéb fontos szereplőjét is kizárnánk a szövetségből. Mi ebben hiszünk. A Magyarországon működő másik szervezet, az NGES inkább a sporttörvény felől építkezik, mi nyitottabbak vagyunk.

Become a Patron! 

Bárki, aki ma atléta, vagy csak maratonfutó, érdemes lenne tudnia, hogy mit csinál, amikor "maratont" fut. És mégis mihez vezethető vissza űzött sportága? 

A futás kapcsán beszélgetünk ókori legendák eredetéről, tévhitekről, amik máig velünk élnek, sokmillió ember hobbijának és soktízezer versenyportoló munkájának képezik alapjait és céljait, hatalmas biznisz épült rá, és sokan nem is szeretik. Például, hogy sem maratoni futásról, sem perzsa túlerőről nem beszélhetünk...

Egyszóval futás, olimpia, maraton, Spartathlon és még számos dolog szóba kerül, mint például történelmi eseményeknek emléket állító ultrafutóversenyek, pl. Aethlios vagy az Euchidias Hypeathlos (ami a plateai csata és az oltár újraszentelését "dolgozza fel".) Lásd lejjebb a sztorit.

Jópár illúzióval leszámolunk, helyrerakunk pár mítoszt, jönnek a történelmi tények. És megtudhatjátok, milyen kétezer éves könyvritkaságot adunk ki 2022-ben a futós társadalom javára, okulására!

Egy hosszú és alapos interjút hallhattok, amit számos beékelésem tesz teljessé, amolyan előugró pop-up ablakként világít meg egy-egy részletet. 

Kertész István professzor emeritusszal, a hellenizmus, ókori görög és római hadtörténet és az ókori olümpiai játékok kutatójával, ókor- és sporttörténésszel beszéltem át a témát. Több mint 30 tudományos és ismeretterjesztő könyv és közel 300 szakmai publikáció fémjelzi pályafutását.

Számos kedvencem van, amit jó szívvel ajánlok: A görög sport világa, Botrányok az ókorban, Ez történt Marathónnál Olümpiában, Hellászban, és az egyik legutóbbi könyve A görög-római hadművészet fejlődése a trójai háborútól Julius Caesar koráig.

Kertész professzor lassan 80 éves lesz, de mondhatnám a track recordja és szapora szerzőisége lenyűgöző. Magyar Olimpiai Akadémia tagja 1992–2007, MTA Sporttud. Szakbiz. tag, MTA Ókortört. Bizottság tag, Magyar Sporttud. Társaság tag, az ELTE Ókori Történeti Tanszék docense, habilitált doktor, akadémiai doktor, sőt 2012-ben belekeveredett Schmitt Pál plágiumügyébe, mint a doktori dolgozat egyik bírálója.

Az e-sportolók rocksztár státuszt élveznek Ázsiában, ott ez a No1 vágyott foglalkozása a fiataloknak. De kik azok az e-sportolók és miért hívják sportnak? Vendégem két részben Bíró Balázs, a Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) elnöke. 

A Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) a magyarországi e-sport-közösség alakítóinak szövetsége. Összefogás a magyar e-sportért. Célja a hazai e-sport fejlesztése, az e-sport-élet szervezése.

Sok előítéletem volt az e-sporttal kapcsolatban. Sajnos a tű fokán átjutó tevénél is nehezebb dolga volt korábban annak, aki megpróbált meggyőzni az e-sport értelméről, eleve a sport szó ideillő használatáról. A beszélgetés végére a prejudikálásom csökkent és sikerült megértenem a másik oldalt is.

Sokat segített persze az, hogy fiatalon (forever young...) magam is PC-buzi voltam, átjátszott ájszakák, üveges tekintet, csak még egy várost hadd alapítsak, csak még egy rakományt hadd küldjek az Óvilágba, csak még egy meccset hadd játsszak le (*cinögéjm*), állandóan magammal alkudoztam.

Mindenkiben lakozik a homo ludens, a játékos ember, csak ki elfojtja felnőttként, kinek megtiltják (és van, aki hagyja), ki sajnálja rá az időt, ki más formában éli ki.

És igen, ez egy futós podcast, de mégis érdemes a jövőt is megismerni, ki tudja, hol fogja a futás és e-sport keresztezni egymást? 

Egy hallgatói kommentet rakok ide a Runner's World oldaláról:

Rengeteget futok, és szoktam játszani is, így írom ezt. Akkor szoktak ilyen heves viták lenni, amikor valami érzelmi töltet kerül a képbe, ha teljesen tényszerűen gondolkodnánk, akkor nem létezne ez a "sport-e az e-sport" vita. Arról szól a vita valójában, hogy a sportolókat valamiféle erős társadalmi megbecsülés övezi, ezzel úgymond kiemelkednek a tömegből. A társadalom pedig előszeretettel rúg bele a gyerekekbe, illetve a fiatalokhoz társított dolgokba (tehát ha én lenézek egy LOL játékost, akkor én vagyok az übermensh hozzá képest).

Namost erre jött az e-sport, és a sport képviselői úgy érzik, hogy a lenézett kis nyikhajok bejelentkeznek azokért a kreditekért, amik eddig csak nekik jártak (Kaszparov, Polgár Judit, Bobby Fisher és a többiek meg csöndben maradnak ). Ez nem egy jogi, vagy tudományos vita, hanem egy önteltségtől vezérelt farokméregetés, aminek nem sok értelme van.

Az első rész tartalmából:

sztereotípiák és prejudikálás / miért szkeptikusak az emberek az e-sporttal / a szerencsétlen e-sport elnevezésről / mi a különbség egy hagyományos sporthoz képest / miért nem sport hivatalosan az e-sport Magyarországon / mi a ragyogó és sötét oldala az e-sportnak / kik a digitális bennszülöttek / milyen szerepe lehet a testnevelésben / mennyi pénzt generál az e-sport / miért jelentős benne a férfi dominancia és miért hívja elő az ősi vadászó-vetélkedő ösztönöket?

Klikk tovább!

Folytatjuk a második résszel! Szabó Sanyi és Beda Szabi mesél étrendről, edzésről, a versenyzés műhelytitkairól beszélgettünk. Előkerültek a futóráncok, no meg a hit és a szeretet, ami a lejtőfutáshoz elengedhetetlen.

Több évtizedes sportolás, többszáz trófea és érem van mögöttük. Szabó Sándor az egyik (ha nem "a") legjobb magyar terepfutó, Beda Szabolcs pedig az egyik legsokoldalúbb és elnyűhetetlen. Az első részben a kezdetekről, karrierről, atlétikai felfogásról, szponzorációról, versenyszellemről, példaképekről beszélgettünk. 

Mivel Sanyi szponzorok híján oldja meg a topatlétaságot, így ha támogatnád Szabó Sanyi pályafutását, nagyot segítenél neki. Itt tudod megtenni: https://www.patreon.com/sndrhegyifuto

Lássuk őket címszavakban és képekben!

Mindig furcsáltam, ha valami magát a "legjobb", a "legendás", az "a", vagy épp az "autentikus" jelzővel illeti, hisz mihez képest és meddig olyan, de az biztos, hogy Phidippidesnek vissza is kellett csoszognia Spártából a hírekkel. Tehát i.e. 490-ben közel 490 kilométert tett meg retúr.

Ezt modellezte jó pár augsburgi gyászmagyar, a leggyorsabbak éppen egy hete fejezték be és máris itt vannak az IzzóSztárban! Izzanak is rendesen. Itt lesz a női 1. és abszolút 2. Maráz Zsuzsi és a szintén abszolút és férfi 2. Toldi Péter, valamint utóbbi felesége és kísérője, dr. Pikó Evelin. (Pétert amúgy testvére, Évi is kísérte, Zsuzsit pedig állandó  élet- és kísérőtársa Attila.) Ők osztják meg veletek elsőkézből az élményeiket és a tapasztalataikat a "dupla-Spartathlonról", elillanó fáradtságról, alvásmegvonásról, együttfutásról, a kísérés és frissítés műhelytitkairól és még sok minden másról...

Az első útjuk a reptérről a rajongókhoz vezetett, mikrofonba ventilláltak, és ma már újra a szegedi tehenészetben szorgoskodnak a 3300 állat (ebből 1400 fejős tehén!) körül vagy hegyi résztávoznak a Vaskapunál.

Mi köze a bébipapinak egy 69 órás futáshoz? Milyen "énvesztést" tapasztal egy futó és kísérője? Hogy működik az elme és test egy 500 kilométeres robotolás során?

Ez volt a start november 19-én péntek reggel hatkor (görög idő szerint).

Sok képet találtok a verseny magyar oldalán. Online eredménylista itt. De iderakom:

Kedvcsináló sírva vigadós film:

A célfotók / díjátadós fotók pedig sorjázzanak itt is főhajtásként. 

Zsuzsi és Peti (figyeljük meg Zsuzsi modell-lábtartását, "do the catwalk, baby!"):

Toldi Péter így vall a felkészülésről (DUV-listája itt):

Az én esetemben nagyon jelentős tényezőnek érzem a 2020-as évet. A világjárvány miatt pont úgy alakult a helyzetem, hogy egyetlen versenyen sem tudtam indulni. Ugyanakkor végig edzettem az évet és szigorú periodicitást tartottam, így sérülésmentesen, folyamatosan tudtam fejlődni.

Az idei évben volt két 200+ versenyem (Deseda tavi ultra, UB), ahol a csúcsformámat az UB-ra időzítettem. Az UB után pedig meg sem próbáltam formába lendülni. Majdnem kizárólag állóképességi feladatokat végeztem, mert úgy gondoltam, hogy 500 km-en nem sok hasznát venném a sebességnek. Amúgy heti 120-130 km-t futok átlagban, 5 edzésen. Plusz erősítés, plusz kerékpár. (12-14 h.)

Ferenczi István és Blaskó Misi:

Bogár Jani:

Kovács Ádám:

És a későbbi (immár 3x) győztes Lukas Sagan, amint éppen féltávhoz ér Spártában a Paleoglou pálmasoron.

Ez pedig itt az előzetes. A teljes adásért légy mecénás!

Become a Patron!

Az IZZÓSZTÁR podcast a blog különkiadása. Ami nem fér más podcastjaim keretei közé, vagy ami sajátos, speciális futós tartalom, az itt jelenik meg.

Hosszú podcast? Te a "tartós tejet ne vegyen, vastag könyvbe ne kezdjen"-elvet vallod? Akkor lemeradsz egy baromi izgalmas, parazsat fújó adásról. Októberben pont ennyi idő alatt futottam le a Budapest Maratont, mint amilyen hosszú (de tán rövid) a podcast. 2 óra 56 perc alatt sok témát érintünk, reméljük, lesz foganatja.

Az adásban számos info, hivatkozás, adat, idézet elhangzik. Ezekhez a referenciákat témákra lebontva a poszt alján találjátok.

Hadd kezdjem egy idézettel. Nádas Péter író mondta nekem augusztusban:

Az európai civilizáció (beleértve Amerikát is) olyan rendszert épített fel, amiben a növekedés határait nem ismeri el, ergo a sportban kell neki a dopping, a termelésben a környezetszennyezés, magasabbra, gyorsabban, erősebben ezt serkenti kell.

Leginkább erről szól ez a hosszú interjú, aminek nemcsak a bevezetője hosszú szükségszerűen, hanem hosszú ideig is készült, sok egyeztetés, double check után.

Az interjúalany sokak szerint persona non grata a magyar atlétikában, vagy csak egy bajkeverő nímand, egy sértett paprikaajancsi, aki problémákat generál. Mások szerint pont valós problémákról beszél és kommentel, kimondja, amit mindenki tud, de senki nem vállal: vagy mert nem meri, mert fél, hogy kicsinálják szó szerint vagy szakmailag, ellehetetlenítik, vagy pont azért, mert ellenérdekelt.

Valódi megosztó figura. Nem sokan ismerik tágabb futókörökben, a szűk szakmai körben ismert, hírhedt. Ő nem akar sem Antikrisztus, sem fekete bárány lenni, csak tematizálni fontos dolgokat az atlétikában, közbeszéddé tenni, és ezáltal eredményeket elérni. Minden kijelentését vállalja és a felhozott komoly eseteket bizonyítani is tudja, ahogy majd az adásban is elhangzik, és szeretné is, hogy akár vizsgálatok, nyomozások induljanak el.  

A hosszan érintett és kivesézett témák:

Azt hiszem, mindegyik téma több adást is megérne. Várjuk is a reakciókat, még vannak illúzióink. Helyt adunk neki értelmes keretek között, legyen az kerekasztalbeszélgetések vagy nyílt vita. Addig is igyekeztem az ördög ügyvédjét játszani, és a másik oldal érveit is felsorakoztatni ebben az interjúban.

Ez pedig itt az előzetes. A teljes adásért légy mecénás!

Become a Patron!

Gyerekként tornásznak készült, kamaszként rögbire váltott, az öttusát a lovaglás miatt hagyta ott, majd a triatlonban találta meg a helyét.

Érdekelte az edzéselmélet és az alkalmazott fotográfia: az aktív sportolói évek után mindkettőt magasszinten kezdte művelni. Fotózta LeBron James-t, golfozott a fülöp-szigeteki diktátor Dutertével, filmezte Kilian Jornet-t. Előbb a Suunto, majd a Garmin fotósa lett. Nem is tudod, de számos óradobozon, marketinganyagban az ő fotói próbálnak vásárlásra csábítani.

Árnyékedzőként is keresett. Hívhatjuk co-coachnak, vagy secondary coachnak, a lényeg, hogy friss és más szemmel néz egy sportolóra, legyen az bármilyen sportág, tanácsaival, edzéstervvel segíti az edzőt, vagy épp a sportolót, ha titokban keresi meg.

A tokiói olimpián is voltak kliensei, a futók közül pedig a legizgalmasabb kísérlete Noora Honkala. Régi Spartathlon-sporttársam ő, dekoratív, de viszonylag lassú hölgy. Amióta Sami átvette az edzéseit, Nora a finn maratoncsapat tagja és Párizsra készül, egyben az ultrán is felgyorsult, idén 26 óra 27 percet futott és 3. lett Maráz Zsuzsi mögött a Spartathlonon.

Dél-Peloponnészoszon él egy saját maga által épített rusztikus kőházban.

Nem találod meg a közösségi médián, a híre csak szájról szájra terjed. A szakmai oldalát itt találod. A fotós portfolióját pedig itt. Ez pedig itt az előzetes - angol nyelven. A teljes adásért légy mecénás!

Become a Patron!

Az IZZÓSZTÁR podcast a blog különkiadása. Ami nem fér más podcastjaim keretei közé, vagy ami sajátos, speciális futós tartalom, az itt jelenik meg.

Kevés ember névjegykártyáján áll, hogy foglalkozása: ultrafutó. Kilian Jornet évtizede az egyik legjobb terep-hosszútávfutó, pedig még csak 33 éves. 89.5-es VO2 maxot mértek nála 2013-ban; ennek a cikknek kivonata magyarul itt).

Jó látni, hogy kortársunk, egy élő legenda micsoda dolgokat visz végbe. A szemünk előtt dönt meg kőbe vésettnek hitt rekordokat (az Életem csúcsai projekt keretében futott már fel a Kilimanjaro, Elbrusz, Olümposz, Matterhorn, Mont Blanc tetejére is és vissza), vállal be és teljesít elképesztő kalandokat (kétszer fel a Mount Everestre), nyeri meg a legnagyobb versenyeket, akár többször is (UTMB, Skyrunner Világsorozat, Hardrock, Western States).

Norvégiából, fjordok és hegyek gyűrűjéből válaszolt a kukacoskodásaimra, és a Ti, előzetesen feltett kérdéseitekre. (Korábban egy podcastban is beszéltem róla és a könyvéről.)Sajnos a norvég bőriparról, ami Adrian Mole naplóinak visszatérő motívuma, nem esett szó. (Az interjú elsőként a Runner's World 2021-es májusi számában jelent meg.)

Olvass tovább! Hallgatózz! Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

...éééés exkluzív edzésnaplók, képgaléria és cikkgyűjtemény a posztban legörgetve!

A tízezer méter a tévén kedélyes galoppozásnak tűnik, mégis 2:45-ös kilométerekkel rongyolnak. 25 kör a rekortánon, sokan unalmasnak hiszik. Pedig az egyik legkeményebb versenyszám: hol taktikus, hol iramjátékos, hol ezek kegyetlen elegye. Számos holtpontot élhetnek át a top hosszútávosok, komoly pszichés és fizikai kihívásnak vannak kitéve. 

(A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült. A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Zoli 1969-ben született, 30 éve tartja a magyar csúcsot tízezren (28:01.88, Oslo, 1991.07.06). De övé a 20 kilis utcai futás magyar csúcsa is: 1:00:54 (Sudbury, 1988.07.31.)

Ez itt az előzetes. A teljes, 3 és félórás adásért légy mecénás!

Become a Patron!

Az IZZÓSZTÁR podcast a blog különkiadása. Ami nem fér más podcastjaim keretei közé, vagy ami sajátos, speciális futós tartalom, az itt jelenik meg.

Zoli 18 évesen nyerte az első felnőtt OB-t, és ő minden idők legfiatalabb győztese volt a magyar mezei OB-k szinte évszázados történetében (1991-ben 22 évesen), pedig akkoriban nemcsak egy szűk réteg jelentette az elitet, sokkal nagyobb volt a nívós versenyzők száma. A mezei OB-n egyébként féltucatszor győzött.

Csoma Ferenc (bal oldali képen) nevelte nagy futóvá a győri évek után budapesten.

Káldy Zoltán két olimpián is, Barcelonában és Atlantában döntőzött a krémek krémjével. Pont ezért időzítettük az életút-interjút a tokiói olimpia férfi tízezres döntőjéhez, amit együtt néztünk.

Na de hogy is indult ez a karrier?

A posztban sokkal lejjebb találtok egészen fiatalkori képeket is, de ez az első fontos bejegyzés a profi futóéletét illetően Zolinak. 1987-es év végi Népsportban kiemelik, hogy "örömöt csak az ifik jelentettek”, Káldy és Holba.

Az országos bajnoki átlag

- 5000 méteren 13:54 (Zoli 3.)

- 10000 méteren 28:56 (Zoli 2., 29:16 a tízes átlag)

- maratonon 2:15-ön belül 5-en (2:14:40 a tízes átlag). De “többségük legjobb idejüket a külföldinél jóval könyebb szegedi pályán érte el".

Aztán egy évvel később az ifjúsági VB-n már etiópok, kenyai és tanzániai versenyző mögött 5. hely!

Megdönthetetlennek hitt, negyedszázados rekordot múlt felül nem is kevéssel az ultrafutás egyik királykategóriájában, a 24 órás futásban. (DUV link itt.) 

Ráadásul az atlétikában külön mért országúti és pályaverseny rekordját egyszerre. Jannisz Kúrosz 1997-ben 303.3 km-t futott pályán, 1998-ban 290.2-t aszfalton.

Ha csak az utóbbihoz hasonlítjuk Szorokin, vagy ahogy Litvániában hívják, Sania elképesztő futását, a 309.4 kmt-, akkor majdnem 20 kilométerrel futott többet Kúrosznál. Aki egyelőre hallgat, amúgy sem nagy barátja azoknak, akik az ő rekordjaira pályáznak, emlékezzünk a Kilian Jornet-féle esetre és a cipőt ért kritikáira. 

Hová futsz, bazmeg?! - kérdezték egyszer tőle. Vendégünk Nádas Péter. Pontosabban én voltam vendége. Egészen más pozícióból lát a futásra, mint a legtöbb futó, és máshogy is űzte hosszú időn át, mint a többség. A találkozó nehezen jött össze, másfél évig bonyolódott a Covid miatt, és mert Nádas húzódozott.

Minden héten eszembe jut, hogy futni mennék, vágyom rá, amióta írt, még erősebb a vágy, de ma már tényleg nem futok. Ha az embernek a bokája, a térde és a csípője a következő lépésnél egyszerre többféle irányba szétesik, az nem lesz jó érzés.

- írta egy emailben. Végül kötélnek állt - köszönet érte. Mit adhattam volna én neki a könyvekért, beszélgetésért cserébe? Egy Olümpiában fonott olajfakoszorút. A költők babérkoszorút kapnak, az írók ezek szerint olajágat, amit pár hete nyertem el az Aethlios 180 km-es verseny győzteseként. 

Become a Patron!

Itt csak az előzetest találod. A 2 és félórás teljes adást a Patreonon.

2018-ban a japán Sakura Michi 250 kilométeres futóversenyre az "utazz könnyedén" jelszavat követve csupán egy hátizsákkal mentem. A repülőre 10 kilós kézipoggyászt lehetett felvinni, ebből két kilót Nádas Péter Világló részletek c. kétrészes énregénye, memoárja foglalt le....

Manapság minden, ami víz, azt körbefutják Magyarországon. A pandémia idején a kádat is vagy a kerti pocsolyát. Jöjjön most egy papírformát borító, a keretekből kilépő és szemléletformáló, vizet kerülő verseny, ami október 23-án debütál, ráadásul szeptember végén elég fizetni az előregisztrációt. Ilyen talán még nem is volt itthon: a cél a legsokoldalúbb és legjobb csapatok megtalálása. Ez a DunaKörző! A podcastot megtalálod a poszt alján. A fontos infókat pedig rögtön itt.

Mitől speckó?

• zöld verseny, 2022-ben cél a teljes karbonsemleges
• 160 km
• közel 3000 m szintkülönbséggel
• nincs egyéni teljesítés, tehát kifejezetten 3-4-5 fős csapatoknak
• abból is limitált mennyiségnek (max. 50 csapat nevezhet)
• mindegyik csapattag fut ultratávot
• külön szakaszversenyek is a táv alatt 
• aszfalton és terepen vegyesen, határokon és hidakon át, 
• kemény szintidővel (22 óra » tehát átlag 7 perces kilik kellenek)
• a Dunakanyart futják körbe a csapatok. Rajt Visegrádról a Fellegvárból » Dömös » Prédikálószék » Esztergom » át a szlovák határon majd vissza » Kisoroszi Szigetspicc » Vác » Megyeri híd » és vissza Visegrádra.

Úgy deluxe, hogy közben minimalista, és maximálisan környezetbarát. 

Lemaradtál az UB-ról a csapatoddal? Esetleg vegyes kihívást keresel? Abszolút környezetbarát versenyen szeretnél futni? 

A Dunakörző nem futóverseny a klasszikus értelemben, hiszen az útvonal teljesítése során a versenyzők számára nem áll rendelkezésre lezárt pálya. Viszont van benne minden nyalánkság: sík aszfalt, hegyoldalas terepen fel és le futkosás, dimbes-dombos vidék, országváltás, víz felett futás.

A világ elragadtatva nézte a tegnap esti (nekünk délutáni) atlétikai eseményeket: olasz arany 100m férfi sprintben, megosztott olasz-katari arany férfi magasugrásban. Ez utóbbiról én is megosztanék valamit. 

(Aki nem tudja a sztorit, itt van az egykor szentírásnak, manapság palimpszesztnek tekintett Népsport cikke. De lejjebb részletezem.) 

Tényleg van létjogosultsága az ilyen döntetlennek? Nem lehet, hogy ez inkább megcsúfolása volt az olimpia so called eszményének? Bohózat volt vagy a közösségi média és a sajtó kedvére való hullámvasút-dramaturgiai katarzis?

Mindenevő, mindenfutó, az egyik legsokoldalúbb atléta: terepen, utcán, szabadtéri és fedett pályán egyaránt letette névjegyjét, otthagyta kicsiny, ökológiai lábnyomát. Van 3000 méteren szabadtéri 8:37-e (fedett pályán (8:22!), tízezren kereken 30 perces eredménye, 66 perces fémaratonja, 2:16-os maratonja. 6x magyar tájfutó bajnok, emellé még begyűjtött 5 maratoni bajnokságot, 3 félmaratonit, egy tízezres és egy 3000 méteres aranyat.

Az elmúlt évtizedben a MAC futójaként dominálta a hazai hosszútávú versenyeket. Az már egy skatulya, hogy nem lehet beskatulyázni. A kivétel gyengíti a szabályt:

• tájfutók között atléta, az atléták között tájfutó,
• a sportolók között nyolc órában dolgozó, a munkahelyén sportoló,
• felnőttnek kölyökképű, juniornak pedig már veterán.

A legutóbbi, riói játékokon Csere Gáspár mellett ő képviselte Magyarországot az olimpia hagyományosan legutolsó versenyén. S talán hosszú ideig ő lesz az utolsó magyar maratonista olimpikon, hisz a szigorított szintidők gyakorlatilag elérhetetlenek hazai versenyzőknek. Pedig idén is mindnekit kivittek aki 2:11:30 alatt futott, nem kellett jobbat futni, magyarán nem volt további szelekció a szint alatt futók közt.

Az imént indult olimpia apropóján is készült az adás, hisz augusztus 7-én éjfélkor futják, ha futják, a tokiói olimpia zárószámát, a maratont Kipchogéval, Desisával, Kiprotich-csal, Ruppal. És ha az is olyan kurva izgi lesz, mint a ma hajnali férfi triatlon finis, akkor már rághatjuk a körmünket. 

Gábor hamarosan futóbabakocsival fog repeszteni, és már az ultra mocsara felé is hívják szirénhangok, bár a 100 km, amiben indulhatna EB-n, Vb-n, bevallása szerint még sok neki. Lehet, hogy pár év múlva a tájfutó múltjával lesz keresnivalója mondjuk a Barkley-n?

• gyorsan gyalogló apukáról, orosz hadifogságot megjárt nagypapáról, ikerségről,
• az erdei pontfogás szépségeiről, a maraton fájdalmairól,
• motivációvesztésről, korral járó új kihívásokról,
• önsajnálatról, doppingról és élvonalról,
• az olimpiai hype-ról élményekről, életmentésről és egyéb furcsaságokról,
• minőségi edzésmunkáról, szponozorációról,
• az ülő IT-s munka szeretetéről,
• közéletről és közérzetről.
• kivel szelfizett a reptéren, ki hányt az atléták buszán, ki jött ki az edzője helyett Rióba?

Kiderül.

Gábor nem sorolja magát semelyik párthoz sem, mégis gyakran demonstrál a számára fontos értékekekért, ezek:

Vélemény, szólás- és gondolatszabadság. Emberség. A kételkedés joga. Demokrácia, szolidaritás, azaz élni és élni hagyni.

 Az elhíresült HVG-fotó:

Krédója:

A futás önmegvalósítás és stressz levezetés.

A sporton és versenyzésen keresztül való emberi fejlődés fontos.

A poszt végén csak az előzetest találod. A 3 és félórás teljes adást a Patreonon. Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Minden felvezetőt, bevezetőt, esszészerű ömlengést elmondtam az első részben, csapjunk is bele a másodikba.

Továbbra is szó lesz az aktív profi karrier utáni sportolásról, futásról. Visszavonulásról és nekikedzésről. Sportoló sporttal vezet le? Miértek, motivációk, mozgáskövetelmények profiként és immár amatőrként, tapasztalatok, mit csinálnának úgy vagy máshogy az utánpótlással, milyen a mai állomány, mi változott. A futás terápiás hatásáról, példaadásról. Beszélünk arról, hogy mennyit futnak a focisták? No és a bírókra vonatkozó fittségi követelményekről. Iramról, nyelvezetről, a legitim szabálytalanságról és sportszerűtlenségről, jutalomról és büntetésről. És persze a vírushelyzet, a bezártság szülte új utakról, hatásáról a sportéletre.

Vendégeinkről bővebben:

Vendégek: Kulcsár Katalin jelenleg is aktív játékvezető, és az élsporttól visszavonult, de az amatőr futásban jócskán benne levő egykori labdarúgók, akik egyszerre így négyen sosem játszottak együtt hivatalos mecccsen: Dombi Tibor, Ferenczi István, Hrutka János és Lisztes Krisztián.  (A 2. rész itt érhető el.)

Az utóbbi uraknak lehettem volna a csapattársa (mindig vicces az ilyen önámítás), hisz a Fradi serdülők tizenéves korosztályáig eljutottam, és talán lett volna tovább, ha kitartó vagyok, és a genetikám lépést tart a követelményekkel, de kapusként nem elérni a keresztlécet vagy egy vetődéssel a kapufákat egyet jelentett a kiszuperálással. Pesze akkor már sokkal fontosabb volt a filmgyár, a különórák, nem okozott nagy törést elbúcsúzni a klubfocitól.

Fociedzőmnek, Somodi Lajos bácsinak köszönhető a podcastsorozat címe is, hisz amikor visszapofáztam, mindig elküldött 9 büntetőkörre a pálya körül. Akkor 3600 méter futtatása volt maga a büntetés egy jellemzően futásra épülő sportban, egy kapusnak biztos, ma pedig ajándék.

Már David Coverdale a Deep Purple-ből is megmondta, hogy

Zenéről beszélni olyan, mint lerajzolni egy focimeccset.

De azért próbáljuk meg!

Fülelj: iTunes, Spotify, Mixcloud | Figyelj: Még több poszt és podcast, futós kerekasztal, portré, szakmai vita és műhelytitok❓Patronálj: Légy mecénás! www.patreon.com/nemaze. Itt hozzáférsz exkluzív tartalmakhoz is | Tudd: Írni, hangosítani bizony munka. Az erre fordított energiákat, időt fedezni kell. Köszönöm!

Szagoljunk bele a nicoflextől, büdős atlétáktól, a feromonszagtól terhes tesiöltözőbe! Vendégem a hetedik adásban Őze Tibor testnevelőtanár és atlétaedző. A 144 perces teljes adást a Patreonon találod. Itt csak az előzetest. 

A következő hetekben különböző podcastjaimban vissza-visszatérően fogok foglalkozni a testnevelés múltjával és jelenével: egykori és mai tanárok, diákok és szülők szemszögéből. Nagyon körbejárom majd a témát.

Az iskolában van 10-15 szellemi tantárgy 15, és egy fizikai. A mostani Izzósztárba azért készítettem nagyinterjút a sokdiplomás Őze Tiborral (aki nem azonos az MLSZ-es Őze Tiborral), hogy egy átfogó, négy évtizeden és politikai-társadalmi érákon átívelő képet kapjak a testnevelésről és testnevelő tanárokról (nem tornatanárokról!), hogy elsőkézből halljuk a szakma örömeit és visszásságait egy tapasztalt, önmagával is kritikus, immár visszavonult, de gyermekcentrikus pedagógustól, vagy ahogy ő mondja: egy ritka állatfajtól.

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze