Magyarország. Torkos csütörtökök. Zabálás. (Legutóbb tegnap, március 6-án országszerte. A reklámképet a Csalogató Étterem honlapjáról szedtem. Hm.)

Kenya. Fartlek csütörtökök. Futás.

A Kenya felföldi részén fekvő Itenben rendszeresek a fartlek csütörtökök, sokszor 1000 résztvevő is összegyűlik. A legtöbbjüknek nincs edzője, csak kedvtelésből fut, meg a közösségi élmény kedvéért. Az edzésterv alapján futók hétfőnként állóképességi tréninget végeznek, kedden pályaatlétikáznak, csütörtökön fartlek ugye, szombaton meg a hosszúfutások. Képek egy ilyen buliról itt.

Bár a helyzet Peking óta javul, személykezelési, etikai, pszichológiai, jogi szempontokból van még mit tanulnia a magyar trénereknek. Akárcsak a szülőknek és sportolóknak is. Legalábbis ez volt a végkicsengése az edzői hivatásról rendezett konferenciának. Valentin-napkor házhoz mentek a pofonért a szakemberek.

Nem verseny. Nincs nevezési díj. Nincs benne sok szint: csupán 7100 m. 30 óra alatt, óramutató szerint a teljes, 152 km-es útvonal bejárandó. Évente két próbálkozás lehetségres. Az egyetlen kötelező felszerelés a szervező által adott GPS-jeladó, hisz nekik bizonyíték kell, nem ígéret. Itt a futó-kirándulók újkeletű őrülete: a Kör. (A cikkem eredeti változata a VS.hu portálon jelent meg 2014.02.01-jén. Ott a képek is szebbek, nagyobbak.) Mindenkit bátorítok, hogy menjen a Körre: rossz lesz jó lesz! Mottó: „Ha egyszer odébbállok / A kör közepébõl majd hiányzok, / Rám többé nem találtok.”

Kedves, drága 35 évet betöltött sporttársaim!

Menjetek a... fenébe, hogy már ilyen öregek vagytok.

És pont emiatt menjetek a Budapesten megrendezendő veterán atlétikai világbajnokságra is. Bárki, aki 35 felett van, elindulhat egy rakás versenyszámban, csak a pénztárcája és felkészültsége szabhat határt, az ambíciók nem. Március végén a Népstadion környékén gyűlnek össze a seniorok mindenféle age groupokban. Egy rossz hírem van: a félmaratonra csak 40 felett lehet nevezni, és a Városligetben kell nyargalászni. Van egy alap regisztrációs díj, és aztán számonként kell még eurót perkálni. Tehát aki súlyt is akar lökni, magasugrani, meg teszem azt 3000 métert loholni, hajrá, egészségére! Nézőként drukkolok majd. Ritkán szeretne az ember öregebb lenni, most irigylek minden aggastyánt, hogy otthon szerezheti meg ilyen-olyan érmét.

Ki az a kortársunk, aki Egerszegi Krisztina mellett egy – még nem államosított – ötödikes tankönyvben az elszántság, a kitartás példájaként szerepel? Mit csinált Schmitt Pál Balczóval egy döntő asszó végén? Hogyan, mennyit és miért ennyire brutálisan edzett Münchenre az addigra már (csapatban) kétszeres olimpiai bajnok öttusázó?

Mi a siker titka? És ki a legendás hekkpultos ember a Küldetésben?

Lesznek válaszok, és nyitott zárójelek. Ha magánbeszélgetés, miért publikálom?

Mert egy számomra meghatározó beszélgetés kivonatát, gyorsjegyzeteit szeretném megosztani. Minden szart „share”-elnek manapság, ritkán értékeset, vagy olyat, amiből érdemes tanulni, amit/akit lehet becsülni. Tartalma és súlya miatt nem érzem illetlennek közölni mindazt, amit emlékezetből vissza tudok idézni. Hosszú lesz.

Egy 102 éves, keretes történet a magát szégyenlő  maratonistáról: a derék japán megállt az olimpiai versenyfutás közben egy kerti partin frissíteni! Mintha csak magamat látnám.

2011 novemberében Dél-Koreában jártam egy filmfesztiválon, megpróbáltam feltérképezni az irdatlan méretű Szöult (videóm itt a narrálásommal), majd elmentem a két Korea közti DMZ-be, azaz a demilitarizált övezetbe. (Utóbbiról másik videóm emitt.) Távcsövön keresztül már láttam valamit Észak-Koreából. Az elmúlt hónapok híradásai, Féreg Rodman magánszáma, a fogolytáborból megszökött memoáríró (amúgy érdekfeszítő) könyves beszámolója nem korbácsolták fel a kedvemet, hogy odautazzak. De ez az infó megbizsergetett: hivatalos IAAF maraton Phenjanban április 13-án, Kim Ir Szen születésnapi ünnepségsorozatának részeként. A package-ben járó nevezés + hotel + transzfer + repjegy potom 995 euróért, és kell még egy Bp-Peking retúrjegy. Részletek ezen a honlapon. A kellő szintidőm megvan: sub3h szükséges.

Curro, currare - latinul futni (is). De számos leszármazása is van (elektromos áram, vízsodor, stb), de az alapszóból képzett jelzőről is komoly viták folynak: időszerűt vagy szokásosat jelent, esetleg mást.  Maradjunk annál, hogy én aktuális/fontos jelentéssel használom - még ha vannak hónapos hírek, FB-n kapott linkek, is benne. Dehát ultrafutóéknál lassan telik az idő.  Mazsolázni lehet Zatopek, Joe Fejes, 500 kilis világcsúcs, Salazar, extrém terepfutó szerzetes, vagy épp amerikai ultrafutók kapcsán írott cikkekből.

Elindult a Badwater nevezése ma. Ennek apropóján egy ultrafutós amatőr dokumentumfilmet osztanék meg magyar főhőssel. Ha a YouTube-on az ultrarunning és a documentary szavakat ütöd be, valszeg ezt dobja ki elsőre. A 217 km-es verseny a "Halál Völgyéből" indul, és a versenyzőknek a kaliforniai perzselő hőségben kell szinte folyamatosan aszfaltszerpentint mászni, lejönni és újra felkúszni végül a 2530 méteres Mount Whitney csúcsa alá. Ez is a "világ egyik legkeményebb futóversenye" címre aspirál. Minden más érdekesség itt. A cikk végén pedig egy 8 évvel ezelőtti Spuri magazin cikke.

Kiss Noémi szövege fontos (sport)dokumentum. A magából kurvát faragó Szepesi Nikolett könyve mellett egy másik, de ténylegesen irodalmi igényű, megrendítő leírás a '80-as évek utánpótlás-neveléséről, a klórszagú gyermekéletről. Távolságtartó és belemenős egyszerre - olyan szubjektív szöveg, amit szeretünk sporttal kapcsolatban olvasni, vannak kapcsolódási pontjaink, és így a saját életünkkel, sportmúltunkkal kerülünk dialógusba. (Azt mondjuk sosem írom meg, hogy milyen volt 3 napig vívni a BSE-ben. Semmilyen. Unalmas.) Meg aztán a blogon nemcsak futás, hanem triatlon is van, az meg már úszás is, nna. A szerzővel készült interjú a VS.hu-n olvasható. (A szerző engedélyével itt közölt szöveg megjelent a MŰÚT irodalmi portálon.)

Lewis Carrollról gyerekkoromban azt hittem a neve alapján, hogy nő. Nos: egy művelt, érdeklődő, választékos modorú, kalandozó kedvű férfi volt. Matematikus, szómágus, kvízkészítő, irodalmár, újságíró alteregói mellett sokoldalúságát mutatja, hogy a 19. század második felében a még friss médiumnak számító fényképezőgépet is forgatta - nem utolsósorban az utókor a finom intimitásoktól vibráló gyerekportréi miatt (is) bélyegezte meg látens pedofilnak. Csoda-e hogy főhőslánykáival ennyi minden bizarr dolog történik? Kölyökként itthon "mesekönyveiről" ismerhettük: a fura, vicces, LSD-tripbe illő epizódok megragadnak az Alíz Csodaországbant olvasókban, a Tükörország pedig csak rátett még egy lapáttal. A '90-es évek elején a könyv feldolgozásában magam is játszottam a Játékszínben (Kútvölgyi Erzsébettel, Kerekes Évával, Méhes Lászlóval, és az OMO-mosóporreklámmal a kor viszonyai közt legendásan sokat kasszírozó - 1 milla - Borbély Lászlóval, a szomszédokos Alma Presszó pincérével. A fiatalabbak kedvéért leírom az elhíresült szállóigéket: "Mit tudhat egy férfi a mosásról?!" illetve "Na ne mondja, hogy csak az OMÓtól lett ilyen!")

FUTÁS:

213 edzés

megtett táv: 3077.78 km

futott/sétált idő: 305h 23m 38s

Magasságnövekedés: 45838 m

Átl. sebesség: 10.2 km/h

Átl.pulzus: 152 ütés/perc

Kalória: 215197 C

1 Spartathlon (246 km)

1 UltraBalaton (212 km)

1 Terep100 (104 km) - eltévedéssel

1 Budapest Terepkupa (86 km, 3. hely) - eltévedéssel

1 6órás futás (SUHANJ6, 62.21km, PB)

1 maraton (Boston, 42 km, 2h57m, PB)

2 félmaraton (Birmingham 21km: 1h25m, Boston Maraton féltáv: 1h22m, PB)

4 db 10km-es verseny (Vivicitta; Esztergom: 1. hely (március) ill. 3. hely (október), Borota: 3. hely (november), legjobb idő 36m06s PB, legrosszabb 38m05s)

(fotó: Stiller Ákos, HVG)

A remek karácsonyi ajándékommal együtt a csajom egy kis filológiai kutatást is a nyakamba varrt. Kaptam egy remek ofszet plakátot (69x48cm), amely egy hatvan évvel ezelőtti "kötelezően ajánlott" tömegsport-tevékenységet népszerűsít, hirdet.  Vincze Lajos: Dolgozók - fiatalok! Előre az MHK ismétlőpróbák jelvényéért! 1953-as plakátja, amellett, hogy a nappali dísze lett a bordásfal mellett, és mindig ámulatba ejt, hogy a fehértrikós fazon pont ugyanúgy néz ki, mint a pirostrikós, fejtörést is okozott, hisz a fene se tudja, mik voltak azok az ismétlőpróbák. Aki tud az ismétlőpróbákról valamit, kommenteljen! Az internet sem segít: kidobja magát a plakátot, kidob pár színházi próbát (ezt a teátrumi szaknyelven felfrissítő, beálló emlékpróbának hívjuk), és egyetlen egy linket, amelyen a Szegedi Egyetem saját újságának április 29-ei facsimile számát lehet végiglapozni.

Az egyik kedvenc kortárs magyar íróm, kinek megfigyelőpóza a kislátószög, érdeme a precíz, fájó és szellemes magyar való világ. Nem utolsósorban immáron futótársunk is. Moldova eltévedt futója után egy célbaérő következik: Tibor idevágó írása a novemberi Balaton Maratonról a Literán jelent meg, és biztos sok rokonléleknél penget meg ismerős húrokat. A szerző engedélyével futtassuk végig szemünket azon, amin ő a lábát. És még Péter Attila szpíker is megkapja a jólmegérdemelt magáét. És mivel itt vannak a áldott-átkozott ünnepek, aki Tibor írásaiban jobban elmerülne, keresse A készlet erejéig c., írásait összefoglaló kötetet, és benne A karácsonyfás embert vagy egy másik vicces ünnepi sztorit.

AZ EZERÖTSZÁZADIK (Keresztury Tibor írása)

A pénzem, a busz és nő után, kutya, ellenőr és önmagam elől futottam eleget munkás életem során, ám hogy csak úgy, csak azért, hogy fussak – olyan korábban nem fordult elő. Mint ahogy nem szoktam ebédelni, ha nem vagyok éhes, csak azért mert dél van, nem láttam semmi okát annak, hogy szaladjak, ha egyszer nem kerget senki és nem sietek sehova.

A nemrég indult VS.hu számára csináltam egy interjút a vegánokról. Már régóta érdekelt ez az életforma, főleg mióta olvastam ezt a kemény cuccot, Szasza interjúját a zöldségből ultrát futó hardcore srácról. Mikki bá barátomat szoftosan meg is ihlette, azóta tisztábbnak, szárazabbnak, biztonságosabbnak érzi magát. Talán kicsit offtopik ez a posztom, de (sport)táplálkozás szempontjából  érdekes lehet, valamint azért, mert az egyik interjúalanyom egy olyan ember volt, aki volt már 3., 4. is a maraton OB-n (Budapest Maraton), és sok-sok versenyen lehet vele az élen találkozni. Nem, nem a Scott Jurek: kicsit kisebb, savanyúbb, de a miénk. :-)  Beda Szabolcs, az Elte Polythlon versenyzője. Olvasd el, ha érdekel, hogyan élnek kímélő koszton embertársaid! Itt meg egy kis eligazító, hogyan vágj bele.

Vagy hányik?

Elbizonytalanodtam a ragozásban.

A lényeg: készült egy másfélórás, izgalmas doksi Usain Boltról, amiből kiderül, hogy nem mindig fenékig tejfel a sprinterek élete, nemigen lehet látni ilyen állapotban világmenőket. Konkrétan Bolt annyira kihajtja magát a brutál résztávos edzésen, hogy alig él. Miközben családtagja sztoikus nyugalommal azt böki oda neki: "Shoulders down!". Le a vállakkal, aztán szépen állj félre megfulladni, Bolt fiam. Ezért is mondja azt a jamaicai atléta hérosz, hogy "azért vagytok itt, hogy szenvedni lássatok, ez az igazi sztori." Persze attól, hogy beleláttunk az olmipiai készülődésbe, igazi behind the scenes, megy a vérpisálós edzegetés és babérlearatás, még simán doppingolhatnak, de Bolt arról is megmondta a magáét. A nagy atlétás filmlistára ez az opusz is felkerült.

Épp ebben a percben indult a nevezés a 2014-es UB-ra, ami azóta gazdát cserélt: Nagy Petiéktől Mukihoz vándorolt a lassan klasszicizálódó verseny, de az ősforrásról, Ujj Zoliról se feledkezzünk el - nyugodjék békében! 2014-ben is megyek, úgy tűnik, stabil versennyé válik nekem az UB, pedig idén sanszos volt, hogy bekerül a lépcsőfutás-sorozat, Mátrabérc, Balatonman visszavont nevezései közé. Ennek kapcsán visszakerestem egy régi, sok közhellyel tarkított, de szívhez szóló írásomat (2011-07-13), ami facsimile így jelent meg az azóta jobblétre szenderült Mindennapi.hu portálon. Pedig progresszív, sokszínű, jó cikkeket és főleg jó videókat gyártó híroldal volt, és a vallásos beütését is kulturáltan, kritikus megközelítéssel építette bele az oldal profiljába. Ez már a címadáson is látszik. Azóta sokat fordult a világ velük, mással, és velem is, pláne az UB kapcsán. Folytasd az olvasást és kapsz egy szánalmas-vicces sztorit, aztán meg magát a régi cikket!

Hja, kérem, a bő pólós idők… Amikor csak úgy vaktába bele a világba rótták az akkor még friss viacolor-rekortánon. Amikor még óra sem volt a MAC-nál. Amikor még az izotóniás ital Dom Pérignon-féle luxuspezsgőnek számított. Ma már, a HOKA-zselé-NikePod korszakban ez megmosolygnivaló csökevény. Pedig alig 10 éve történt, Kropkó Péter még versenyzett, igaz már azt kereste, hol tehetné le a pontot. Két mozógképes részben elemezte a szigetfutók mozgását.

Velem gyakran megtörténik, hogy eltévedek egy terepfutáson. Másokkal is. Vasdinnyeivel is. Részlet a rendkívül szórakoztató FERENCVÁROSI KOKTÉL c. Moldova-könyvből (forrás itt). 

Vasdinnyei, az eltévedt futó

A kefekészítő szövetkezetek sportegyesülete, a Spartacus Vörös Kefe 195…-ben is megrendezte hagyományos futóversenyét, a Safranek fivérek emlékére kiírt vándordíjért. Minden egyesület legjobb távfutóit nevezte, de egyikük sem mérkőzhetett a vándordíj védőjével, a Ferencvárosi Torna Club fénykorát élő csapatával.