Az első rész után, amiben a balatoni ultrázás keletkezéskörülményeiről, a Bp-Moszkva futásról, Babuciról, a dunai jeges edzésekről volt szó, most további abszurd szemelvények következnek Schirilla mester életéből (forrás: Egy távfutó vallomásai). 

Az egyik hihetetlenebb, mint a másik. Úgy tűnik, ő mindent teljesen kifordítva, eltúlozva, abnormálisan akart csinálni. Aki kibírta mosoly vagy szörnyülködés nélkül a Sportpropaganda Kiadó könyvéből szedett részleteket, jelentkezzen!

13 éves kamaszként pelyvát hordott Pócsmegyeren. A munka végén elfutott a Dunához, tornacipősen átúszta a Dunát, hogy Leányfalun kössön ki nagyapja vityillójában. Oda-vissza, mindennap. Pedig az ötvenes években "az úton, köztereken futókat megmosolyogták."

1955-ben gimnazistaként Petri Lajos szobrász alkalmi munkása lesz, gipszet cipel, fát hoz a műterembe, ahol a saját tesitanára áll modellt. A bizarrságot ellensúlyozza, hogy "a Déli Pályaudvar mellett levő tüzép telepről sétáltam fel a Rózsadombra az 50kg-os súlyú zsákkal, volt olyan nap, mikor 10 fordulót is megcsináltam." Hihető?!

"Szeretek futni" - válaszolt az index kérdésére menet közben Andrej Radzikowski, aki végül a 2. helyen finiselt. Ha el is tekintünk attól, hogy ilyen állapotban csak vélemény-nyilatkozatot lehet tenni, semmint  ténynyilatkozatot, akkorsem ilyen egyszerű az egész. Szájbiggyesztős jegyzet a 4. UB-teljesítésről: minibeszámoló és kritika egy olyan versenyről, ahol két külön rendezvény zajlik egy időben, egy pályán.

A tavaszom eddig olyan, mint az NB1-es csapatokról szóló Nemzeti Sport cikkek: Erős kezdés után visszaesés. És újabb sportnyelvi fordulattal: De van fény az alagút végén. Barcelona és Pozsony maraton, 21, 11, 10 kilométerek egyre hanyatló formában, plusz egy kellemes élményű UTH50. Tippek, trükkök, tévedések a 2:47-es maratontól a full lefáradásig. Ja és egy csodaképlet az alapozás utáni versenyekről.

Vagy más nézőpontból: az év rendezvénye? Nem, nem kaptam sem Csanyáéktól, sem Salomonéktól vaskos pénzköteget a rajtcsomag borítékjába csúsztatva. Hangulatos, szervezett, arculatában is meggyőző cucc volt a az Ultra Trail Hungary. Terep 100 volt, UTH lett - meghalt a király, éljen a király? Lesz még szó futósimogatóról, disznóról, hugyálásról, kizárásról. És Muddy Waters (azaz saras víz) minden mennyiségben!

Éppen most lenne 76 éves, jön az UltraBalaton - ezek apropóján muszáj szót ejteni id. Schirilla Györgyről. Schirilla életművét túlzások lengik körül, de neki ez teljesen normális. Nála minden "szuper" (hosszútáv-futó, hosszútáv-úszó, egészségőr) Magyarország első számú vitalitás- és jógamestere, aki a jeges Duna átszelésével lesz tartósan celeb. 

Ha van és volt Nemzet Csalogánya (Blaha Lujza), Nemzet Csótánya (Nagy Feró, Beatrice), akkor igazán kell egy emlős is a sorba. Csakhogy ezt a nemzeti címet nem az idősebb Schirilla érte el, aki letette az alapokat, hanem a hagyomány folytatója, hasonló nevű fia.

Történetek, elképesztő esetek az idősebb Schirilla életéből. Azt tudtátok, hogy Schirilla szerint ő találta ki a szupermaratoni szót? És hogy letette az UB alapjait? Sportkönyvkritika és abszurd elemekben bővelkedő életrajz - kettő az egyben. Jöjjön az első rész!

A vízhordás nemes feladatnak tűnik a sportban, de hálátlan a vízhordó szempontjából. Jelenthet felvezető, szélárnyékoló, segítő csapattársat, aki hórukkfiguraként untermannkodik egy bringás körversenyen. Ám ismerkedjünk meg a vízhordás valóban altruista oldalával! Nők a pult mögött (s néhány férfi), akik feladták - mármint a vizet 20 mérföldnél a versenyzőknek. "Disszidens" magyarok beszámolója az április végi London Marathononon való önkénteskedésről némi rekordokkönyvés kitekintővel. 

Több kérdés is felötlött bennem, miközben a 119. (!) bostoni maratonnak hétfő délutáni közvetítését néztem. Nem, nem nosztalgiáztam két évvel ezelőttről, amikor ott futottam a merénylet napján, hanem inkább a sok érdekes dolgon töprengtem. 1) Mi a maratonfutás ideális időpontja a hobbifutónak? 2) Mi a különbség a férfi és a női boly között? 3) Milyen giccset találnak ki a robbantások 2. évfordulójára? 4) Ki az a láthatóan pályát tévesztett sapkás arc, aki az élen robogott 2 kilométeren át?

Ingmar Bergman mondta, hogy az rossz film, amit nem lehet megérteni a szavak ismerete/jelentése nélkül, vagy akár némán). Ezt csak azért írom, mert néhány blogolvasó panaszkodott, hogy nem értenek úgy angolul, hogy megnézzenek párat az ajánlt filmekből. Ehavi válogatásomban Milos Forman, Michael Douglas is felbukkan, azaz a játékfilmekre fókuszálok.

A szigorú téli alapozás (heti 100-120km, mellette erősítés, nyújtás) után a január az erőedzésekről szólt (sorozatban gyorsan végzett lépcsőzések, domb- sőt inkább hegységfutások, hosszútávos fárasztások), a tavasz eleje pedig a kilométerben visszavett, de tempóban megnövelt gyorsításról. Megint bebizonyosodott, hogy inkább a rekortán az én barátom. Nem véletlenül mentem sokat pályára: a budai rakparton szinte nem lehet futni, lezárások, félbevágások, akadályok, tiszta Spartan Race vagy mi. Kedvem sincs eljutni a Margitszigetre. 

Lehangoló dolog rossz könyvet olvasni, és még lehangolóbb, hogy sokaknak nem is kell esetleg ennél bonyolultabb, mélyebb, jobban megírt könyv, mert ez is "remek olvasmány". Így van píárolva, csomagolva.

A filozófusként, íróként, (táj)futóként felvezetett szerző, Tornai Szabolcs néptanító stílusában megírt kincsestárához idegek kellenek. Túllihegett, közhelyes, giccses, modoros vegyesfelvágott, nem beszélve a pökhendi tájfutó-sovinizmusáról.

Egy olyan könyv, amiben a "félmarcsi" szó vállaltan szerepel, és amiből azt is megtudhatjuk, hogy a hatalmas keblű nőknek csak az óvatos kocogás való. Szubjektív olvasói kritika, sporttársság ide vagy oda.

Folytassuk a blogon nemrég megkezdett filmsorolást! A második részben az idősek és a szertelenek dominálnak majd.

1) The Runners (itt már írtam róla)

A neten végisöprő minidoksi egy londoni parkban készült, az operatőrt egy kiskocsiban húzták riksán, és bevállalós ad hoc kérdéseket tettek fel a park futóinak ("Mikor szexeltél utoljára?", "Mi a boldogság?", "stb.)

Miért annyira alulreprezentáltak a fekete futók a hobbiatléták között - erre keresi a választ a külföldi Runner's World 2011-es írása és egy rövid Guardian-cikk is, amik nemrég kerültek elém. Magyarországon nem annyira égető a probléma, de a fekete (színesbőrű, afroamerikai, stb) szó behelyettesíthető ország- vagy habitusspecifikus jelzőkkel, s máris kreáltunk egy problémát politikai inkorrektségből!

Tiszteletbeli testrészeknek is nevezhetném őket, ahogy az autósoknak is a testük "kiterjesztése" a vaskasztni. Csak egyetlen dolog volt ott minden futásomon, legyen az edzés vagy verseny. A szemüvegem. Eddig nem találtam rá cáfolatot: a testünket felépítő atomok 98%-a évente kicserélődik, hétévenként pedig minden régi sejtünket új váltja fel. (Nem mellesleg szerintem a futó szcéna is eléggé kicserélődik 7 évente: elvétve marad régi arc, vagy ahogy a Quimby mondaná: "Sorra tűnnek el mellőlem a srácok / mindegyiknek jobb dolga akadt.") Ha ezek a dolgok tényleg nem városi legendák, akkor nincs olyan részem, ami a legelső futásomon vagy maratonomon rajtam/bennem/velem lett volna. Nem lesz a legizgalmasabb poszt evör, de filozofikus.

Vita Maxima-teszt, egekbe szökő pulzus, sokrétű analízis. Antropometriai, szív- és légzési rendszeri adatok, energiafelhasználási és teljesítményi indexek, edzésmódszer-javaslatok. Többet tudtam meg magamról és a testemről, mint bármikor 15 perc alatt. Ráadásul az adatok nagy részét értem és értelmezni is tudom, hála az edzőképzésnek és a saját érdeklődésemnek. Örömteli szembeköpése a korosodásnak: a korábbi mérésekhez képest javultak (vagy nem romlottak) a mutatók, pedig öregszem. A legcsodálatosabb, hogy ezek után pofonegyszerűen minden kalóriabevitel kiszámolható, egzaktul tervezhető. Győrben jártam terhelésélettani vizsgálaton. Lehetőségek és tanulságok.

Amikor két éve a Boston Marathonon voltam, párhuzamosan a versennyel futófilmes fesztivált szerveztek. Aztán egyszer Varsóban is elkaptam a filmcsokrot. Munkám miatt figyelem a filmeket, hobbim miatt a futós filmeket meg különösen. Bár pár helyen lehet futósfilm-listákat látni (magyar oldalakon itt és itt, bár utóbbi innen alaposan emel át, ja külföldin pedig például itt), de ezek gyakran ugyanazokat az ismert, közhellyé koptatott filmeket sorjázzák. Egy friss sporttársnak persze minden új. De azért mégis vannak nem szem előtt lévő cuccok is, amik több nyilvánosságot érdemelnek. Elkezdek egy posztsorozatot a futós könyvek szériájához hasonlóan. Szubjektív válogatás lesz amolyan ajánlás vagy távoltartás jelleggel. lesznek benne torrentes cuccok, youtube-n időnként hozzáférhetők filmek is. Persze van, ami csak szívós kereséssel szerezhető be. Nemcsak doksik, hanem rövidfilmek, aktuális kis szösszenetek, vagy akár játékfilmek is futótematikában. 

Összegzem az érdekesebb cikkeket (linkeket) az elmúlt félévből, amiket itt-ott olvastam, küldtek vagy mutattak ismerősök. Kihűlt, lejárt vegyes felvágott, de mindegyikben van valami. Videó depressziós ultrafutóról, rekordot futó focistáról, cukor vs só és a többi.

Most ti jöttök! Az olvasók közreműködését kérem: miről beszélünk, ha a futásról beszélünk? Miről lenne érdemes -  ha már az ide kölcsönzött Murakami-címről és könyvről nem? Mi nyomja a lelketek? Mi bosszant?  Min változtatnátok, mégha Mikszáth Kálmán szerint "lassan mozdul a magyar ember" és minden marad a régiben? B..za valami a csőrötök?

Megmondóemberkedésünket fordítsuk mások hasznára: ismerjük meg egymás véleményét, felvetéseit, májbajait. Tippek a poszt végén.

Megnéztük milyen lesz az Ultra Trail Hungary rövidebb távjának pályája. Hát... A nyelőcső és a gyomor kombinációjára emlékeztető pályarajz a valóságban - terepes szóhasználattal - tele van "technikás" lejtőkkel és emelkedőkkel. Magyarán: sokat fogjátok a versenyszervező Csanya felmenőit emlegetni, minden értelemben.

Nemrég rendezte meg az első városi gerilla maratont Kvázi Bárki és csapata. (Videó a poszt alján.) Nem volt frissítés, nem voltak szurkolók, nevezési díj, jutalmazás, mezőny, zárt útvonal, és külső kíséret. A pontos útvonalat sem ismertük előre, bár már futottunk rajta máskor részletekben. Tízen indultunk. Az eset kapcsán végiggondoltam, hogyan kezdtem ezt az egészet. Megkésett karácsonyi ének pár felvonásban - mivel 2007 karácsonyán kezdtem el futni. Karosszék, és csak ülök és mesélek. A belinkelt videóért én kérek előre elnézést!

Újév van, a best-ofok ideje. Összeszedtem három nekem kedves versenyt különböző media-coverage időkből. Amolyan régi, ezért-azért híres maratonok, amiknek a kísérőzenéi is különösen jók. Ha van kedvencetek nektek is, küldjétek!

1) Egy látványos szenvedés 1948-ból, trikók és klottgatyák minden mennyiségben. Na persze nem olyan bevállalósak, mint ez.

2) Stílusos versenyzés a mezítlábas Bikilától első maratoni aranyérme megszerzésekor, 9:04-nél pedig egyik ellenfelének a fentiekhez hasonló kínlódása.

3) German Silva elcseszett kanyarja 1994-ből, de azért csak megnyerte a versenyt. Láttunk már ilyen kanyarózást, igaz, akkor abszolút taktikai célja volt Kiprotichnak.