30 percen belüli 10 kilije, 64 perces félmaratonja, és 2:26-os maratonja van, de mégis az ultrafutás egyik jeles alakja. 190 centijével és 86 kilójával maga a csehországi Lőw András, azaz élő legenda, a hosszú hajától eltekintve. A 44 éves Daniel Oráleknek – a csehül állóknak itt az egynyelvű honlapja – a saját legjobbjait tekintve 2009 és 2010 volt a csúcséve. 2008, 2010 és 2012 pedig a híres winschoteni 100 km-es győzelmeket hozta el, ami mutatja, hogy erre a "fekete lyukra" (50-100 km) specializálta magát, hisz 24 és 48 órán gyengék az eredményei. Az idei Keys100 magyar résztvevői is mesélhetnek a hórihorgas futóról, akivel emailen, míg most megjelenő életrajzi könyvének szerzőjével pedig egy héten át a teraszunkon élőben beszélgettem. Közeledik a Spartathlon, s ezzel a poszttal is hangolódom.

Nem vagyok otthon a botok, kalucsnik, kabátok, tökfödők világában. Nem vagyok gyakorlott hegyi futó, (én is tehetek róla, de) ritkán jutok el oda, városi aszfaltdombra már annál hamarabb. Terepen szívesebben futnék többet, a terepversenyeken is aszfaltos tapasztalatokkal tolom, ami néha előny, néha hátrány. De ez olyan sajátos televény, hogy pl. a triatlonos órámat is gyakran éjjeli pulzusmérésre használom. (48 az éjszakai átlagpulzusom, és hajnalra egyre hanyatlik). A Dupla élményről is egy József Attila versidézet jut eszembe: "Páros kínt enyhíthet alázat" (Nagyon fáj). Most mégis egy trailcuccról írok, amivel akár pimpelhetsz is a jövő évi Ultra Trail Hungary-n, ami a Terep100-at váltja le. Múltkor egy City Trail cipőt, most pedig egy futóhátizsákot kaptam tesztelésre a Salomontól (Sarkcsillagtól). Jópár edzésen, valamint élesben a Budapest Terep Kupán használtam is, míg a Baja-Szekszárd 81km-en Mikki bá próbálta ki. Benyomások a Salomon Advanced S-Lab Skin Hydro 5 Setről.

Magam inkább versenyfüggő vagyok, mint testedzésfüggő, azaz sokkal jobban szeretek versenyezni, mint készülni, ugyanakkor alázattal tréningezek, de inkább a minőségre és változatosságra megyek rá, mint a mennyiségre. Nem úgy mint sok más sporttársunk. A Demetrovics Zsolt addiktológussal készített 2013-as interjúm bővített változatából kiderül (a rövidebb változat a Magyar Narancsban jelent meg), hogy Magyarországon, egy nemrég elvégzett reprezentatív felmérés szerint 2-3 %-nyi amatőr sportoló érintett a testedzés-dependenciában, ami a viselkedési függőségek közt viszonylag új jelenségnek számít. Az addiktológia alapjai című szakkönyv-sorozat szerkesztőjével a káros mértékű sportolásról, az edzésbe menekülésről, a monotonitás kereséséről, és megküzdési kísérletekről beszélgettünk. Ha valakit a téma egy mellékszála (túlgyúrás) is érdekel, az izomdiszmorfia, avagy fordított anorexia, olvassa elé ezt a cikket is.

Azt hiszem, olyan leszek, mint Koplárovics Béla a ZTE-ből, aki élete végéig mesélgetheti majd unokáinak, hogy az ő góljával verték meg itthon az Alex Ferguson vezette, Beckhammel felálló Manchester Unitedet. Legyőztem Lubics Szilvit egy ultrafutóversenyen, és ezt kevés férfi mondhatja el magáról itthon. Nem tudom, hogy ez hízelgő vagy nem  ránk nézve. 81 km Baja-Szekszárd között 6 óra 28 perc 37 másodperc alatt. Ez abszolút 1. helyet ért a Korinthosz.hu versenyen, amely a Spartathlon első harmadának szimulálására szolgált: a Korinthoszi-csatornáig el kell érni 9 óra 30 perc alatt, aki kiesik a limitidőből, nem mehet tovább. Igaz, ott melegebb van, a pálya sokkal szintesebb és kanyargósabb, de szintfelmérőnek, baráti összeröffenésnek, egészséges versengésnek tökéletes volt a rendezvény. Mit és mennyit edzettem? Miért nyerhettem? Klikkelj tovább!

Most szombaton lesz 76 éves Balczó András. Többször foglalkoztam már róla a blogon (beszélgettem vele, idéztem az interjúkötetéből,  bekopiztam egy 1984-es letiltott tereferéjét Friderikusszal, írtam róla a 75. jubileumon), s mindig a sportoló Balczóval. A tavalyi, TF-en tartott előadásának hanganyagával köszöntöm most a születésnapján, amiben - figyelem! és sajnos! - nem csak sportolásról konstruált mondatok is vannak. Mindenesetre ki lehet belőle mazoslázni hasznos dolgokat. Egy közepes standuposnál azonban jóval erősebb a szövege. 

Egy vitát kiváltó posztban már írtam a túrázó-terepfutó ellentétekről, de most a BTK2014 kapcsán turista-terepfutó cicaharc is képbe kerül, no meg egy pazar futóhátizsák a Salomontól. Miért köcsögök egyes turisták? Hogyan nem tudtam megvédeni a tavalyi dobogós címemet, hogyan lett a hivatalos 86 km 91 a végére, a 3000 végül 3500 szint, és közel 40 perces hátrány, ami a fix dobogómba került a mostani Budapest Terep Kupán? Miért futottam közel 5 kilométert teljesen rossz irányba, oda és vissza? Hogyan nyal vissza a fagyi annak, aki azzal vesztegeti el az idejét, hogy a sporttársaknak visszaszalagozza a pályát, akik pedig köszönik szépen a szívességet, élnek vele, és megelőzik? (fotókért köszönet Homoki Lacinak)

Véget ért a vízilabda EB, és ennek kapcsán beugrott ismét egy Moldova György-írás. Amióta egyre többet úszom, a kék csempéket bámulva van időm agyalni, hogy mivel gyerekként nem vittek le uszodába, micsoda hiányaim vannak felnőttként. Erre rímel Moldova "A beszélő disznó" c. novelláskötetében található írás, amiben Moldova egy sajátos edzői módszert írt meg. A könyv novellái a gulyásszocializmus visszásságairól - volt más?! - adnak gunyoros és éles képet. (Rögtön a címadó darab első bekezdésének annyira erős felütése, hogy tanítani kellene novellakezdés gyanánt.) De egy másik részletet jöjjön, ami mintha Széchy Tamás-féle diktatórikus sikeredzők, úszópápák paródiája lenne, hisz amikor ez a novella született, azidőtájt (1976) lett Széchy szövetségi kapitány. A főszereplő szó szerint egy Pápa.

OK, a kedvcsináló nyitókép béna paintbrushos, de a tartalom a lényeg. Csináltam egy szubjektív gyűjtést az elmúlt hónapok cikkeiből. Klikkeljetek! Vannak köztül komolyak, érdekfeszítők, de abszurdak, viccesek, esetlenek vagy csak hangzatos lufik is. Hogyan lesznek satnyából fittek a sulisok, mi az a WBGT, mit tervez Kilian Jornet, és van-e értelme a hátrafutásnak edzésen? Miként inspirálták a magyar távfutók az amerikaikat az ötvenes években? Hogyan lehet maratoni vébét nyerni egy cikk-cakkal? Mik a leggyakoribb ultrafutó kifogások? Ilyen és ehhez hasonló cikkekből mazsolázhattok.

A vébének vége, foci után ismét a futásé a pálya. Ez a poszt a frusztrációmról szól. Mint a szél, én is ventillálok, talán jobb lesz tőle. Ha sportról, közlekedésről van szó, a szél nem a barátom. Sőt: utálom a szelet. A huzatot, a bevágódó ajtót, az ellapozódó könyvet, a kifordított esernyőt, a csontig hatoló cúgot. Világcsúcsokat tud elfújni a szél - akár mert szembejön, akár mert nem hitelesítik a túlzott hátszél miatt. A pofaszélnél nem kapsz időjóváírást. Mindenkit ugyanúgy akadályoz. Vagy mégsem? Netán még segít is? Két versenyen is szó szerint belefutottam a szélárnyékozás dilemmájába. Nekem inkább probléma, mert rohadtul zavar. Profiknál járulékos elem, amatőröknél viszont érthetetlen megoldás. (Ha van futós, bringás stb. történetetek szélárnyékról, kommentbe küldjétek. Amúgyis remek hozzászólások jöttek már. ) Tehát, ami jön: filozofálgatás a szélárnyékozásról (főleg versenyélmények alapján), plusz aktív ill. visszavonult elit futók véleménye - Beda Szabolcsé és Markocsán Sanyoszé.

Jaj, mindjárt vége a vébének, és újabb négy év centivágás jön. Dobjuk fel a szomorkás hangulatot! Az egyik kedvenc kiadványomat a Toseland-tesók csinálják: grafikába öntik a világ érdekes dolgait. Két könyvük jelent meg eddig, az Infographica és a Sportographica. Utóbbin minden sportfan jól szórakozhat: statisztikai érdekességek, sporttörténeti tudnivalók vagy lényegtelen, de vicces sporttárgyú grafikák sorjáznak (utóbbira példa: milyen állatok rohantak be legtöbbet sporteseményekre?) Az egy különösen találó grafikán a leghíresebb VB-hajviseletek szerepelnek: Gullit, Ronaldo, Valderrama, Waddle, Lalas, Baggio (a copfos zseni!), Keegan, Barthez, Xavier, Beckham.

Kicsit könnyedebb vizekre evezve a következő hetet még mindig a futball uralja majd a blogon. De nyugi: humoros, habos-babos formában. Lehet, hogy offtopic fociról írni egy futóblogon, de egyrészt vébé van (ez egy ultima ratio, de azért folytatom), másrészt szenvedélyem a foci (igaz, az utóbbi években leginkább csak nézem, mert féltem a lábam a begőzölt teremfocisoktól), harmadrészt a ebben a játékban is az alapok a futásra épülne. Elég csak megnézni a sprinter Robbent, vagy a hosszútávfutó Lahmot, a németek vízhordóját. Na ugye. A FIFA oldalán baromi izgalmas, részletes statisztikák nézegethetők - szinte mindenről. Például döbbenetes, de a chilei hálóőr majdnem többet futott (5.6 km) a meccsen, mint egy időközben lecserélt spanyol hátvéd (6.6 km). Mindezt kapu előtti galoppozásból, kifutásokból, helyezkedésekből hozta össze Bravo kapus.

A Salomon márkapozícionálása engem mindig elriasztott, ezen biztos dolgoznia kellene a marketingrészlegnek. (Ahogy a New Balance-ről sem tudom elhinni, hogy használhatók a cipői edzésre.) A Salomon legutóbbi eresztése a vagány színvariánsokban kapható, városi terepfutásra kialakított City Trail-sorozat: all-round használatra X-Wind Pro ajánlott, a kezdőknek az X-Tour, a haladóknak az X-Scream. Utóbbit gyűrtük. Cipőteszt!

A legendárium szerint ezt II. Rákóczi Ferenc mondta rodostói száműzetésében amolyan intelemként hű deákjának, Mikes Kelemennek. Pont ennyire egyszerű filozófia kell az UltraBalatonhoz: mind a felkészüléshez, mind a verseny egyéni teljesítéséhez. És persze sokaknak pont ennyire egyszerű a karosszékből télen rányomni az Enterre és benevezni egy ultrára. Holott fogalmuk sincs, mit vállalnak.

A poszt több, hosszabb, külön is olvasható részből áll: 1) versenybeszámoló, 2) gondolatok a verseny kapcsán sok kétellyel, kérdéssel, 3) egy összehasonlító Suunto / Garmin ultraterheléses órateszt geekeknek, és 4) szervezési észrevételek. A blog pedig kétéves születésnapját ünnepli, hiszen az egész a 2012-es UB-szívással indult. (A Suunto Ambit2s-ért köszönet Tettamanti Gábornak, AmerSports).

Senki nem állította, hogy könnyű lesz. Elkezdeni nehéz. Kitartani is. Abbahagyni, vagy akár befejezni – egy versenyt, egy elhatározást – a legnehezebb. Senki nem is kényszerít, hogy csináld. De csináld, ne próbáld. (Vesd össze: Yoda mondja - Do or not, but not (just) try!, Nike mondja - Just do it.) Számba vettem, hogy miért. Miért is ne?

Valamiért idejöttél a blogra, és olvasod ezt a posztot. Vagy mert már nyakig benne vagy a futásban, vagy szemezel vele. De ez az írás nem azoknak szól, akiknek egy maraton csak egy kipipálandó tétel a bakancslistán.

A Budai-hegyekben tekergő, szűk kétórás terepedzésnek tökéletesen megfelelő Balboa-körnek népes rajongótábora van már: nemcsak rendszeresen futják az útvonalat, hanem évente megemlékeznek filmes szülőatyjáról és inspirációs forrásáról, a szürkemackós Sylvester Stallone-ról. Ehhez a  formálódó legendáriumhoz szeretnék hozzátenni valamit, ha már mindig eltévedek a pofonegyszerű vonalvezetésű útvonalon. A bombajó bokszolóról készült egy társasjáték, mellyel gyerekkoromban többen is játszottak a környezetemben.

Pontosabban volt 7 hetem. Ebbe belefért öt szigorú verseny (maratonok, 21km, 10km, stb.), ezek mindegyike Personal Bestet, a (f)első 1%-ban való finiselést, és pár dobogós helyezést jelent. Plusz egy meghökkentő Cooper-tesztet. De előtte jó pár hónapnyi melózás volt. A néhai Schirilla György szavaival a "megfontolt befektetés időszaka után eljött a kamatbetakarítás ideje". Két okosság mindenek előtt: 1) Az eredményeket nem kapjuk meg véletlenül. 2) Az ember arra szakít időt, amire szeretne és ami fontos neki. Tehát akkor következzen remekül sikerült tavaszi gyorslábú szezonom: számok, rövid beszámolók, no meg hasznosítható háttérinfók és receptek. Tények és hogyanok. Senkit ne zavarjon meg, hogy minden versenyen a jólismert fekete gatya+narancs trikó szerelésben vagyok. Nemcsak kabala és védjegy - könnyedség és kényelem! Leisure and pleasure, ahogy Budmil mondaná.

A 4 percen belül futott mérföld évtizedeken át olyan túlmisztifikált szám volt a férfi sportolók között, mint a 10 másodperc alatti 100 méter a síkfutásban, vagy a sub-50 mp a gyorsúszásban. De jött az oxfordi medikus, Roger Bannister és elindult a rekorddöntési lavina a futószámokban. A nevezetes mérföld, ami később mérföldkőnek bizonyult az atlétikában, éppen ma 60 éves. (A cikkem eredetileg a VS.hu-n jelent meg.)