Lőw Andris mondta egyszer:
Sokan szeretünk teljesítménytúrákon futni. Ezeken nincs öt kilométernként frissítőpont, és ezt a szervezők bátran vállalják is. Ezért a résztvevők önellátásra rendezkedek be. Amikor az egyik pecsételőnél a pecsét mellé a pontőr előhúz még egy csokoládét is, én érzem magam megajándékozottnak és hálatelt szívvel gondolok a szervezőkre.
Na erről a világról lesz szó továbbra is. S benne - tadamm - Pék Ádámról. Ismét sok képpel! Igazából csak azzal, mert minden másért ott a podcast. Az első rész sok képpel itt található, de még több kép és infó pedig lejjebb.
Pár rendhagyó adat róla. Ádám saját bevallása szerint:
- halmozottan előnyös helyzetűnek születtem
- tök jó szüleim, családom, barátaim, iskoláim voltak
- mindig volt módom és lehetőségem önmegvalósítani, azt tenni ami éppen a legjobban érdekelt
- mentettem saját kezemmel emberéletet
- van ipari mintaoltalom alá helyeztt találmányom, amit rengetegen elloptak
- paintball versenyeztem, zenekaroztam
- vannak szép és okos gyerekeim
- és van Guinness-rekordom 72 órás pingpongozásban
Oké, nem volt egy Jan Ove Waldner, de azért ez nem rossz 1993-ból:
A műsorban beszélgetünk egy kutatásról, ami alapján még általános iskola alatt Ádám eldöntötte, hogy nem fog úgy élni, hogy bármit is megbánjon a halálos ágyán. Nem túl jó katolikus...
Nem meglepetés, hogy mindenki ugyazokat mondta: hogy keveset volt a szeretteivel, hogy túl sokat dolgozott, túl keveset tett saját örömére, stb.
Ha ezt előre lehet tudni, akkor ki / mi akadályozza meg az embert abban, hogy úgy éljen, hogy ne akkor kelljen sopánkodni ezen amikor már túl késő? Egyszer egy remek lány azt mondta, hogy azok a régi szép napok most vannak.
Azt a mondást találta ki kamaszkorában, hogy
az élet azért van, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és aki mást mond, az el akar adni valamit, terméket, szolgáltatást, befolyásolást, akármit.
Ádámot zavarja, hogy hogy milyen sokan stresszelik szét az életüket mindenféle elvárások miatt és, hogy mennyi ember bevonnak ugyanebbe a mókuskerékbe.
Amikor valaki azt mondja, hogy megy futni, hogy rendbeszedje a gondolatait, meg, hogy kiszakadjon a város zajából, meg a napi élet stresszéből, szóval szüksége van rá. Az mondjuk 2 óra futással számolva, plusz még 1 óra rákészülés levezetéssel, szóval napi 3 órát érzi jól magát, ha 8 óra alvással számolunk, akkor is marad a 24 órából 13 óra, amikor nem érzi jól magát, amikor nem boldog ott azzal ahol van. Az a 2-3 óra tartja benne a lelket? Mennyire szomorú dolog már ez?! A hétköznapokban, hétköznapi tevékenységek közben kell boldognak lenni, mert abból van a legtöbb. Hát így túrázom én.
És hogy miként gyorsgyalogol, arra jöjjön a hatnapos futás kalandja! Ádám nemrég - Csipi szavaival élve - begyalogolta magát a hazai ultrafutás Dicsőség Csarnokába. Magyarán egy teljesítménytúrázó a futó szakágban rakott le egy izgalmas teljestményt, totál szürkezóna.
Karácsony és szilveszter között saját szakállára és kedvtelésére lenyomott egy hatnapos versenyt önmagával. 721 km-t gyalogolt körbe-körbe egy 2700 méteres körön a saját munkahelyén, egy logisztikai telephelyen.
Folytatódik az a sorozat, amiben olyan, a futás határterületén mozgó dolgokat mutatok be,
Jópár illúzióval leszámolunk, helyrerakunk pár mítoszt, jönnek a történelmi tények. És megtudhatjátok, milyen kétezer éves könyvritkaságot adunk ki 2022-ben a futós társadalom javára, okulására!
