Minden tekintetben. Pláne, hogy még fut is, mint egy pásztorkutya. Hűvös tájak forró napokra és egy hangulatos, 8 perces portré. Még akkor is, ha a Feröer szótól egy magyar futballdrukkernak (is there anybody out there yet?) a gyomra is összerándul. 

Mai interjúalanyunk egy levendulamezőn értette meg, mi az ultrafutás - ehhez kellett pár futó, aki épp ott guggolt és fosott. A műsor is legalább ilyen szókimondó és bevállalós lesz. Az adások elérhetők itt: iTunes, Spotify, Mixcloud. Hallgatás & letöltés pedig itt: HearThis.

(A pólóért köszönet Büki Tivadarnak, jó csere volt a SakuraMichi-trikómat elcserélni a Pink Floydra.)

Volt londíner, amatőr bokszoló és fallabdázó, és sokáig balatoni kocsmahálózatot üzemeltetett, amíg személyes érdeklődése nem fordította az aktív sportolás, majd a versenyszervezés felé. Többszörös maratonista és ironman, üzletember és vendéglátós, aki sokezres, jól marketingelt és szponzorok által kedvelt versenyek igazgatója. Azt mondja magáról: "Az átlagembernél én sokkal kitartóbb vagyok." Ezért lehet sikeres. Szerinte "minden eladó, de nem lehet mindent megvenni - például a hagyományt." Így az UltraBalaton sosem lehet majd Spartathlon - vallja. 

Hétvégén itt a nyolcadik Suhanj! hatórás futás a legendás L-alakú, csípőgyilkos bójakerülgetős horányi pályán, ahol a fáradt célbaérkezőket - már ha hatórás futáson értelmezhető a cél kifejezés - bundás kenyér és napfelkelte várja. Ahol együtt sportol ép és fogyatékos - már ha lehet ezt így mondani, és nem sértő vagy eléggé PC. Amúgy erről az iszonyú nyelvi zavarról és hiperkorrekcióról is szót ejtünk és még sok régi-új dologról. Íme, a két áramvonalas fejű - már ha éppen nem a '93-as Csúcsfejek űrlényes film statisztái -  interjúpartner:

Fogyatékosok sportja kapcsán előbb-utóbb beugrik alapítványa. Politika kapcsán pártja. Futás kapcsán pedig a Suhanj! hatórás verseny, kerekesszékes városmaratonok és még sok más.

Gusztos Péterrel beszélgettünk:

A 2018. június 12-ei TEDx-es előadás egyéves évfordulójára - a pink gatya karrierje folytatódik a showbizniszben... A brit nagykövet, szociálpszichológus és közgazdász tudósok, valamint a BBC tudósítójának előadása mellett befért egy kis ultrás tartalom is. A tavalyi TEDx témája az (IR)RACIONALITÁS volt.

Minden UltraBalaton arra emlékeztet, hogy egy évvel öregebb lett a blog. Most épp hétéves. 2012-ben indult az egész ezzel a klasszicizálódott poszttal, amikor tökutolsó lettem az UB-n, két és félórával kiesve a szintidőből, de végigmentem, meg is vártak a célban. Szép és fájdalmas minden visszagondolva, nehezen birkózom meg az idővel. Azzal is amit múlasztok futás közben, de föleg azzal, amit mulasztok. Csomó minden történt azóta, nyilván. (Például négy éve az UB felé sem néztem) Ez a blogos hét év (de a futásban töltött 12 is) egy baromira felemelő és megterhelő periódus volt-van, rengeteget kaptam a futástól, és rengeteget el is vett. Ráment egy csomó minden, visszajött jópár, de azt hiszem, ez nincs arányban. Nem tudom, hogy most ugyanezt választanám, ugyanígy csinálnám-e. Talán, nem, nem tudom. 

Hét év alatt rengeteg minden változik: test, szellem, nézőpont, viszonyulás, sejtek. Ez velem is így van. Hét év nem rövid, és a hetedik év sokszor kritikus pont kapcsolatokban, munkákban, hobbikban is. Pantha rhei - az egyetlen állandó a változás maga.

A blog is változik. Új arculatot és új logót kapott, és kicsit más hozzáállással íródik innentől. Marad reklámmentes - hacsak nem jön egy visszautasíthatatlan ajánlat, mint a BSI-nek a Nemzeti Futóverseny. Marad autentikus, szarkasztikus, (ön)kritikus. Hogy pózmentes-e, nem tudom - végülis minden póz és manír, s ez maga az ember. Továbbra sem vagyok zászló a mások ünnepén. 

Mostanában billentyűundorom van - ez a legkisebb problémám -, így a blogon is kevesebb lesz az írott tartalom. Az arányok a szövegről a hangra terelődnek. Nem utolsósorban azért, mert a futásból is visszaveszek egy időre, de az érdeklődésem iránta - s így önmagunk viszonylagos megfejtése iránt - töretlen. Erről még azért írok egy posztot a közeljövőben.

2019-től a Runner's World Magyarországban nemcsak rendszeres szerző lettem, hanem elindul a közös podcast-adásunk is, a Büntetőkör. Ebben a futó-szappanoperában az RW-vel közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatom meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner leszek, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahogy a sors az interjúalannyal összehoz minket.

Azok a témák és figurák, akik nem férnek bele a RW-s podcastokba, mert túl személyesek, marginálisak vagy speciálisak, azok a blog saját bejáratú podcastjában, egyfajta nemazés hangjáték-sorozatban fognak megjelenni. A nevéről és tematikájáról később, úgyis kiderül.

(Vízfejű budapesti poszt!) Készült két éve egy érdekes felmérés a Margitszigeten. A magyar Eco-Counter cég csinálta, ami amúgy a kerékpár-számlálókat is üzemelteti. Fő profiljuk a gyalogos és kerékpár áthaladások mérése bárhol, ahol felkérik őket.

Mint ismeretes két napja a főpolgármester megint meglengette a furkósbotot, elküldte a selyemzsinórt, kinek hogy tetszik. Akkor mindenképpen illik gyanakodni, amikor valaki úgy kezd egy mondatot, hogy "szeretem a sportot, magam is sportoltam..." Erről írok az 2-es pontban. Fejlemény is van: kérdéseimet elküldtem a Fővárosnak, és a hivatal egy nappal később válaszolt is a háromból egy kérdésre. Kaptam egy excelt, hogy mik a kiemeltnek számító versenyek 2020-ban. De előbb egy még aktuálisabb rémhír, ami igaz.

Sőt hol kínaink domborulnak, de ez már sok (mint a Maksa-híradó). De mégiscsak az elmúlt félévről, meg Kínáról fogok írni. No és az ínakról meg az inaktivitásról. A sérülés anatómiájáról, hatásmechanizmusáról. A sérült futó lelkiállapotáról és logikájáról. Futó-gyászmunkáról. Fantasztikus érmekről. Meg a balsorsról és a víg esztendőről. Bosszantóan hosszan és hosszantóan bosszan.

A 2017-es Badwater-tripről (Lubics Szilvi és kísérőinek 217 km-es kalandja Kalifornia sivatagos vidékén 47 fokban) sokat hallhattatok, olvashattatok részletesen a blogon is (itt).

Megkapta az - állítólag nívós - Ezüstgerely-díjat is, amit sportújságírók és a MOB ad ki már három évtizede évente különböző kategóriákban.

Április 20-21. 250 km Sakura Michi International Nature Run (Cseresznyefa-virágzás) 33h 52m (41. hely, a legjobb nem ázsiai). 

Egy itthon méltatlanul nem ismert, neves, nehéz verseny, borászdumával mint egy nagy, testes, aromás nedű, cseresznyés ízzel a lecsengésben. Idén ketten voltunk, jövőre már többen megyünk! "Könnyes szemmel arra gondolok, hogy nehogy lemaradjál."

A poszt megkésett és egyben időszerű: a napokban jött ki a 2019-es előzetes rajtlista: 43 külföldi jelentkező van a 26 helyre. (Na ki, na ki? Lesz repríz?) Mivel nem könnyű bekerülni ide, így exkluzív beszámoló is ez egyben.

Sőt, meg fogtok lepődni, még a politikus is volt aranyos, kedves kisbaba. Lásd az egyik kedvenc Petri-versemet a poszt alján.

Emlékeztek még, hogy fényévekkel ezelőtt Gyurcsány Ferenc futni invitált mindenkit a Szigetre reggelente, hogy aszongya kérdezzen tőle, aki akar, beszélgessenek futás közben az ország és a nép ügyes-bajos dolgairól. Nem tudom, ebből lett-e valami, vagy csak Feri futótársunk PR-húzás volt.

Dave Scott = Chuck Norris? Csak azért kérdezem, mert

- Dave Scott sosem viselt órát és

- Dave Scott sosem örült vagy integetett a célszalag átszakításáig és

- Dave Scott sosem sétált, soha nem gyalogolt egyetlen percet sem az ironman maratoni futásán? 

Állítólag az emberek a rövid posztokat kedvelik, keresik, arra trenírozza őket a "modern, rohanó mobilvilág". A blog.hu eleve korlátozza a posztok hosszát, karakterszámát. 65000 a limit - hát ez nekem és a grafomán társaimnak agyrém. De akkor íme itt egy rövid poszt.

(Az 1. rész itt. Bele se kezdjetek nélküle.)

(A 2. rész itt.)

Amikor a puszták népe mulatozásba fogott a kurta kocsmákban, amikor bőszen fogyott a fröccs és a karcos pálinka, akkor minden valamire való fogadós, csárdás vészüzemmódba kapcsolt. Sebtiben összekapkodták a duhajkodás közben még éppen nem összetört értékes edényeket, üvegeket, poharakat, díszeket, magát a csaplárnét is (nehogy megpocsékolják, ahogy Tolnában mondják), és vitték a belső terembe. Ez a ráccsal elzárt rész volt a kármentő*; lehetett egy masszív kredenc is. Hortobágyon tudtommal ma is megtekinthető pár becses példány. 

Nemcsak a kocsmárosoknak, hanem minden valamire való futónak is van saját kármentője. Ennek kocsmárosa lelkifröccsöt mér - így bekkeli ki a futó a magára mért viszontagságokat. A futó kármentője egyedi, testhez- és lélekhez álló darab. Emberi csigaház. Van, akinél ez a B-terv, és van, akinél ez a végső megoldás, a pánikszoba. Sokan ezt nevezik "mélyre nyúlásnak", "holtponti helyzetnek". (Nincs holtpont, mindig van lejjebb. Ahogy feljebb is.) 

Tudtátok, hogy hogyan hangzik a futó haiku? Hogy miért jó a termőtalaj a bogyiszlói paprikaföldeken? Hogy lényegesen megemelkedett az ultraelitben az esztéták száma? Hogy mi az hogy futó-levonulás? Hogy feltűnő gatyában könnyebben levadásznak egy versenyen? Hogy az ókori görögök mit tartottak a győzelemről? Hogy milyen jólesik ket karéj bundáskenyér es 4 deci bor 6-7 óra futás után? Elárulom: kurvajól. 

Tudtátok, hogy a sprint duatlon olyan, mint a modern szex? Hogy egyes helyeken mivel helyettesítik az izóitalt illetve a sót? Hogy valaki azért megyel egy versenyezni, hogy ne teljesítsen, hanem megússzon? Hogy mi az a Bérces-szendvics? És hogy mi a flow tökéletes futó megfogalmazása?