Belekezdek az elmúlt másfél év történéseinek - versenyek, edzések, stb - leírásába, mielőtt nyomtalanul tűnne el. Időrendben jöjjön akkor a Sakura Michi Nature Run 250 km-ének repríze 2018 után.

Az előző Restancia-részek tartalmából: Cipők // “Keresztedzés”.

A Karantén-részekből: (F)utópia // Szervezni vagy nem szervezni

Pocsékul indult a 2019 - minden értelemben. Sőt pocsékul ért véget 2018. Kora tavaszra felépültem egy hathetes Achilles-gyulladásból, semmit nem vártam, mint azt, ami eddig is volt: versenyekre járkálás, készülgetés, hol jobb, hol közepes eredmények, minden ugyanúgy. A szokásos terhelésélettani felmérésen ötévvel ezelőtti formát produkáltam, és ez nem hízelgő volt, hanem pont hogy gyenge mutatók jöttek ki.

Sem fejben, sem testben nem voltam penge. A szakmai és privát létben masszív földrengések, csalódások, syntax error. Időkérés, hegyibeszéd, frissítés, és a második félidőre - tehát 2019 nyarától - már egy másik csapat jött ki az öltözőből, de ez egy másik történet, majd később.  

A téli lesérülés miatt lesétáltam egy kínai maratoni meghívást, az egyik legmediterránabb városban, Xiamenben. (A kínai futásokról itt írtam, benne arról az 50-esről, amit a hírhedt Vuhanban futottam. Elvileg a piacáról  indult a koronavírus.) Tavassztól a szokásos verseny-disznósajt volt tervezve, mindent-bele-alapon rövidek és hosszúk. És nagypofájúan még odaraktam: “a japán Cseresznyefutásra, a Sakura Michire úgy készülök, ahogy bármelyik ultrára: sehogy.”

A versenyről 2018-ban már írtam részletesen... 

Folytatjuk a 2. résszel hangban, képben, videóban és linkekben. Az első részt itt találjátok, benne az eredménylistákkal, edzésnaplókkal, rengeteg életrajzi képpel és versenypillanattal, két videóval és egy 12 nyelvű nemzetközi futós társasalgási szótárral. Megnyitjuk a nagy dossziékat! 

Először a Janisz Kúrosz dossziét, benne részletesen elemezzük a kúroszi ultrafutás definíciót. Ezt az angolul tudók itt olvashatják. 

Aztán felcsapjuk az UltraBalaton dossziét (hőskori sztorikkal, eredettörténettel). Mert nem úgy volt ez egykoron, hogy 2007-ben megrendezték az első UltraBalatont. Előzményei között felbukkan Schirilla-körbefutása a hetvenes évekből (vicces poszt erről itt), vagy a négynapos változat, vagy a zöldgömb egyesületes nonstop változat. Ehhez egy kép az első Balaton-kerülésről 2000-ből.

A képen balról Horváth Jenő, Bérces Edit, Kiss Zoltán, Végh Attila.

Ez pedig a 2004-es, még mindig nem UB-kompakt verseny kötényes rajtszáma. Régen a verseny dátuma nem volt kérdés. Közvilágítás és fejlámpák hiányában a leghosszabb nappalt kellett választani.

Majd végilapozzuk a 2004-es futópados világrekordjainak dossziéját, ami sok mulatságos epizódot tartalmaz a 2000-s évek celebritásairól. Például Schobert Norbi szakértői véleményét a kövérség és ultrafutás témakörében. (lásd legaljára görgetve a könyvrészletet). A 9 fokos teremben zajló rekordkísérlet amúgy eredetileg a női csúcsra ment rá, de evés közben jön meg étvágy, így hősünk a férfi csúcsot is megdöntötte. Részletes beszámoló itt, benne az óránkénti splitjei Editnek.

Zalaegerszeg Pro urbe-díjas polgárával...

...beszélünk az ultrafutáshoz szükséges erényekről, kellékekről, adottságról. Bárányok legyünk vagy birkák? Hol vannak a teljesítőképesség határai, ha egyáltalán vannak. A sérülésekről, reménykedésről, feladásról és egyéb szívfájdalmakról. 

Szó lesz a tajvani Marathon Mamáról is, és arról, hogyan lesz egy  vízhólyagból amputáció.

A trófeamizériát sem hagyjuk ki hősünket Brüsszelben még megsüvegelik győztesként, Kispesten már rendőrök vegzálják az aluljáróban.

Felmenői közt ott találjuk a 17. században elhurcolt 40 prédikátor egyikét. Maga Edit is úgy véli, hogy megcselekedte, amit megkövetelt a haza - a podcastban erre nem tértünk, ki de a patriotizmus szívügye.

 A stratégiája egyszerű volt:

életem legjobbját futni, a világgal nem törődni. 

Csekkoljátok a linkeket, képeket és videókat. Minden más a podcastokban! 

Egy kicsi nő, aki 13 évesen látta a Balczó Andrásról szóló dokumentumfilmet, és ez benne is elvetette a Küldetés-tudatot. Két évtizeddel később a világ egyik legeredményesebb ultramaratoni futója lett. Most 56 éves és visszavonult már közel 10 éve. Felmenői közt ott találjuk a 17. században elhurcolt 40 prédikátor egyikét. (A második részt itt találjátok.)

Karrierje során öt világcsúcsot ért el, ezekből néhány a mai napig is áll. Nyilván emiatt számos hazai rekordot is felállított, 100 kilométertől 48 óráig jelenleg is szinte minden rekordot tart. Például a magyar 6 órás és 100 km női csúcsot. Különböző távokon vagy időalapú versenyeken ért a csúcsra, de említhetnénk az A-B versenyeket is: Bécs Budapest, Békéscsaba Arad, vagy épp Zágráb-Csazma köztiek. Ja és többször állt a nagyatádi ironman táv dobogóján.

Spartathlonon sosem indult. Kiderül, miért. Ahogy az is, mi a Bérces-szendvics.

Heti 180-230 km-t edzett fénykorában. Az úszós edzésnaplóját magyarul...

... a triatlonos és futós edzésnaplóit angolul vezette.

A Szovjetunióban illetve USÁ-ban, Kaliforniában tanult tovább az egyetemi évek után-közben.

És hát a lényeg, mert itthon elvileg ugye csak az arany számít. Egyéniben nyert 24h és 100 km VB-t és EB-t is, valamint a 2+2 arany mellé az évek alatt egy ezüst és egy bronzot is behúzott 24h-n. Kétszer választották a világ legjobb ultrafutó nőjének.

Annyit hozzá, hogy Bogár Jani azt mondta, szívesen elcserélné vele a Spartathlon győzelmi trófeát Edit egyik világbajnoki aranyáért. Interjú Edittel 2002-ből:

2000, 2001, 2002 és 2005 versenyévében az összes versenyen, ahol elindult, első lett. A Magyar Nemzet, 2002. október 12-i cikke ezt írja: „Hazánk egyik legnépszerűbb sportolója lehetne Bérces Edit, ha fantasztikus eredményeit nem az alig ismert ultrafutásban érte volna el." 

Folytatjuk Monspart Saroltával! Sacizmus, képek és egy 50 perces film a tájfutás titkairól 1978-ból - riporteri szerepben maga a Nemzet Sacija, a Nemzet Szurkolója és a Nemzet Sportolója. (2. rész).

Aki az első részre kíváncsi, hallgasson ide, és nézegessen exkluzív képeket és edzésnaplókat.

Ott hagytuk abba, hogy gőzerővel készült Saci az 1978-as szezon második félévére, a tájfutás mellett a maraton is beépült a repertoárjába, már számos meghívás is érkezett nemzetközi nagy versenyekre. Ám az élet 1978. június 26-án nagyot fordult.

A Nemzet Sacija, a Nemzet Szurkolója és a Nemzet Sportolója két részben. Egészen pontosan 1960-tól - 1978 június 26-ig sportoló, onnantól sportvezető, szakedző és motivátor. Bár matek-fizika tanári végzettsége is van, a mai napig egész népét tanítja - nem középiskolás fokon - a mozgás szeretetére.

Lerágott csont, gondolhatnánk, hisz annyiszor szerepelt mindenhol és annyi előadást tartott.

A kullancsos sztori is bevésődött, és talán nem kétlem, ha az ő betegsége óta lett a kirándulások, terepfutások rettegett ellensége ez az ízeltlábú. 

De mindez többnyire a felszín.

A rengeteg interjú ellenére a futás műhelytitkairól keveset tudtunk meg tőle. Most mélyen belemegyünk a sacizmusba két részben.

Ebben a részben exkluzív képekkel és edzésnaplókkal rukkolunk elő, utóbbiért végig kell pörgetni a posztot.

A második részben (klikk ide!) egy eddig fiók mélyén rejtegetett 50 perces dokumentumfilmet láthattok majd a tájfutás titkairól 1978-ból, riporteri szerepben maga Saci.

Tartsatok velünk itt és majd következő podcast posztban is.

Egy versenyrendezőnek ez a hamleti kérdés.

Sok futónak is szinte létkérdés a verseny. Futó vagyok-e attól még, ha nem méretem meg magam másokkal és az idővel/távval, és nincs rögzített, hitelesített, publikus, visszakereshető eredménye?

(A poszt képei a karantén alatti, kihalt futóútvonalakon készültek, vagy valami közük van a quarantine-hez, azaz a 40 naphoz.)

A leállt versenyéletben elkezdtek sokan magukkal és másokkal foglalkozni, élesedett a kommunikáció hangneme és a reakciók is nagyon eltérők voltak. Most, amikor újraindulni látszik a versenyélet - hol döcögösen, hol pánikszerűen összerántva - érdemes visszanézni mi volt, és előre nézni, mi lehet.

Nyilván a versenyszervezői fórumon és eseményszervezői egyesületben ötven chatablak volt nyitva és ment a paláver. Volt miért.

Voltak versenyek, akik hiánytalanul visszaadták a nevezési díjakat. Szinte önfeláldozón, mint a pelikán, aki a legenda szerint a feltépett mellsebéből, a vérével eteti a kicsinyeit szorult helyzetben. Ezért lett a Vérellátó címerállata. Mindenki nehéz helyzetbe került, a szolidaritás fontos. A szervező visszautal, de sok versenyző jelezte, hogy neki nem kell, benntartja a legközelebbi versenyig. A sokkal nehezebb helyzetben levő színházak esetében is ez történt.

Jellemzően egyszemélyes cégek vagy családi vállalkozások szerveznek futóversenyeket. Nyilván a két legnagyobb szervezőcégnek (BSI, Balatonman) vannak alkalmazottai, irodái, stb, amik egész éves állandó költségek. Egyébként ők is visszautatak maradéktalanul vagy át lehetett vinni a nevezést. A nagy importőr, Kína is leállt minden szállítással, és az érmek, bizbaszok nagy részét onnan importálják a magyar szervezők. 

Voltak olyan versenyszervezők, akik nem túl elegáns (s tán jogilag is kifogásolható) módon menet közben módosítottak a nevezési szabályzaton, hogy pénzüknél maradjanak valamelyest. Semmilyen visszatérítés nincsen, őszre halasztották őket. Miközben ezeknek a versenyeknek a neveit eleve szponzorcímkével látták el, tehát nemcsak a nevezési díjból tartják fenn magukat. Ha jól tudom, a vásárláskor érvényes szabályzat az, amire lehetne hivatkozni. De ezek a szervezők vélhetően a futóboom miatt kialakult tölcsérhatásban bíznak. Ha egy futó nem jön, mert berágott, akkor majd ott terem három, alig férnek be a rajtlista helyekre, úgyhogy megengedheti magának ezt egy szervező.   

Az előző, bevezető rész a cipőkről szólt. Most jöjjön a karantén alatti dolgos hétköznapokról szóló jelentés, avagy mindent a fizetett keresztedzésekről, ezen belül az elkényelmesedett életmódról, rossz táplálkozásról, pazarlásról és az ezt kiszolgáló háttérről. 

INTRÓ

Feltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Elsodortak a hónapok, tennivalók, hovatovábbok. 

Nem akaródzott írni, pláne most, hogy hamarosan age groupot váltok, és az M40-44-ben vitézkedem; amúgy nincs még célkapu-zárási pánikom.

De mivel elfelejteném az elmúlt egy évet, így itt rögzítem, összegzem, és leírom, ami még közben felmerült. Elmesélem az idényt eddig, hátha másoknak is szolgálatot tesz, és a végén még erre a posztra is igaz lesz a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szlogenje: Tanít, nevel, szórakoztat. 

Tehát ismét közszemlére teszem futásom és ehhez kapcsolódó életrészem kiáltó hibáit és persze pirruszi győzelmeim.  

Nem klasszikus sportedzésekről írok itt. Ha az edzések utáni nyújtás, ugrálás (ugrókötelezés), erősítés keresztedzésnek számít, akkor mindennap van keresztedzésem. Ha az alkalmi fizioterápiát, erőnléti edzést annak vesszük, azok foghíjasabban, de jelen voltak-vannak az életemben...

Feltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Ez egy lájtos bemelegítő téma lesz, de már rég szeretném letudni. Előtte a tudnivalók!

Erre a csúszásra nem lehet elnézést kérni*. Talán nem is kell. Elsodortak a hónapok, tennivalók, hovatovábbok. De most ismét közszemlére teszem futásom és ehhez kapcsolódó életrészem kiáltó hibáit és persze pirruszi győzelmeim.  

Eredetileg az egyéves hallgatás-halogatás feloldását kérdezz-felelekes formában, egyfajta futó lakossági fórumként terveztem megírni a blogon, ahol MTVA-s riporter sztilóban alákérdezek magamtól, tupírozva eredményeim és lényem. 

Lett volna itt tömör évadleírás (hozadéka, hiányai, változásai, edzésmódszere), versenyzanza (kiemelten a mézesmadzag Spartathlon), kötelező patetikus iránymutatás a jövőbe, melléktémák populistára hangszerelve. A "törzsnek" (runners' tribe) kemény odamondások, poénok, és azonosulást, megerősítést szolgáló bekezdések - így tanultam a nagyoktól. Végül Himnusz / Szózat / Nélküled / Szőkített nő - igény és világnézet szerint, hazamenés.

Aztán maradtam a szokásos gondolatfolyamnál, de folytatásokban, hisz a kortárs olvasó szem kevés karaktert szeret egyszerre befogadni. Osszátok be, kattintsatok, relinkeljetek, mittomén.

Sok kérdés érkezett hozzám futóktól (kiemelem Toldi Peti episztoláját), dehát amint a nóta tartja:

az én szívem nagyon fáj,

nem buzgott a közlésvágy.

Billentyűundor a felszínen, csendes készülés és mindenmás a mélyben. Szóval a blog egy podcast-faliújsággá változott. Egy sivataggá, amiben a podcastok jelentik az oázist. Egy kopár tajgai fennsíkká, ahol a podcastok a menedékházak. Habosítsam?

Nem akaródzott írni, pláne most, hogy hamarosan age groupot váltok, és az M40-44-ben vitézkedem; amúgy nincs még célkapu-zárási pánikom. De mivel elfelejteném az elmúlt egy évet, így itt rögzítem, összegzem, és leírom, ami még közben felmerült. Elmesélem az idényt eddig, hátha másoknak is szolgálatot tesz, és a végén még erre a posztra is igaz lesz a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szlogenje:

Tanít, nevel, szórakoztat.

A következő bejegyzések várhatók 3-4 naponta: (előzetes címek, a változás jogát fenntartom)

- Cipők

- Fizetett keresztedzések, dolgos hétköznapok

- Lamentálás a 4X előtt

- Karanténügyek 1.: futó- és szervezői reakciók

- Karanténügyek 2.: szemléletváltás

- Esszé 1.: Dominancia avagy a titánok harca 

- Esszé 2.: Dominancia avagy töréspontok a futóéletben

- Kis színesek: hallgatni, olvasni, nézni

- Az elmúlt év mostanáig mint színuszgörbe: holtpontok és csúcspontok váltógazdasága (miket edzek, hogyan, mit nem, mit mond a statisztika, ki van-e a faszom?)

És persze a 2019-2020-as versenyek:

- Corfu Mountain Trail

- félmaratoni fejlődéstörténet: Vivicitta, Wizz, Balaton félmaraton

- kisiklások, finomhangolások: Korinthosz80, Esztergom 10km, Spartanion100 Izrael, BSzM egyéni 

- 250 kilis japán Sakura Michi, a szív egyik csücske/pitvara

- Spartathlon 5. hely, a szív másik csücske/kamrája

Induljon a banzáj, essen szét a ház!

Miről beszélek, amikor a futóórákról beszélek? Vagy amikor a trackekről, szintemelkedésről, köridőről, regenerálódásról, edzésterhelésről, VO2 maxról? Mi mutatja ezeket és hogyan? 

Következzen kétórányi kétórányi kisokos nagyokosoktól - a sportág nagy és színes egyéniségeivel!

Remélem, tetszik a pólóm és remélem, tudod mi az.

Nem az a kérdés, hogy...

Kedves Olvasók és Hallgatók,

a tavalyi változások után ismét egy fazonírozáson esik át a Nem Azé.

A patronálás, mecenatúra antik hagyomány. Kisebb-nagyobb támogatást jelentett a szabad alkotást, nívós eredményeket szem előtt tartva, elvárások nélkül. 

Innentől itt tudod támogatni a Nem Azét bármilyen szabadon választott összeggel kezdve havi 1 eurótól: https://www.patreon.com/nemaze 

Aki nem akar tovább olvasni, annak itt kifejtem egy percben. De lejjebb bővebben is.

Mint tudjátok:

- A NEM AZÉ, AKI FUT egy futással és annak vonzáskörzeteivel foglalkozó blog 2012 óta sokszáz bejegyzéssel, beszélgetéssel, szubjektív beszámolóval és esszével gazdagította a futótársadalmat. Reklám-, szponzor- és bullshitmentes. Az egyik legolvasottabb és legrégibb ebben a kategóriában. Jelenleg ingyen elérhető.

- A BÜNTETŐKÖR a Nem Azé-blog Runner's Worlddel közös podcastja 2019 óta. Nemcsak aktuális témákkal, nagyobb témakörökkel jelentkezik (pl. időmérés, fizioterápia, futóórák), hanem mélyinterjús portrék keretében életutakról, egyéni módszerekről és viszonyulásokról is hallhattok. Az egyedüli futós podcast. Jelenleg ingyen hallgatható.

A blogon és a podcastokban eszmét futtatunk sportról, életmódról, szenvedélyről, kultúráról - kulturáltan, kíváncsian, nyitottan, tapasztalati alapon, hitelesen.

Állandóan nyaggatnak, hogy velem/rólam miért nem készül élveboncolós Büntetőkör-adás. Szerintem nemcsak az alanyról, de az interjúkészítőről is sokat elmond, hogy kivel, hogyan és miről beszélget, és hogy kivel és miről nem.

De a további nyaggatást megelőzendő: nemrég a To-do-list podcastban a krízisekről kérdeztek, én meg elég sokat beszéltem a futásról, mélypontokról, szenvedélyről. Mint a pereces ember, aki ugyanazt hajtogatja, csak mindig máshogy.

Érdekesség: a másik vendég Czeczeli Tamás, a Deichmann egykori ügyvezetője. Őt egy nehéz időszak után kirúgták az állásából, aztán topmenedzserből árufeltöltő, munkakereső, statiszta lett.

Hallgassátok ide klikkelve: Spotify, Apple és Google  

Folytatjuk a Sashegy zergéjével,a Normafa kis útjainak kőszáli kecskéjével, az Info Park és Beac-pálya Nurmijával, Budaörs Zatopekjével, a futóboltok Klapka Györgyével, a honi futóedzők Guardiolájával, egyszóval Szabó Gáborral.

Esterházy Péter mondta egykor, hogy "az író az, akinek problémát jelent az írás." Ez szépen folytatható.

A futó az, akinek problémát jelent a futás. (Amivel egyébként élete különböző problémáit oldja meg, hegesztgeti.) A futóprobléma miatt fordul edzőhöz, hogy ne egyedül küzdjön, birkózzon az anyaggal (test, idő, táv).

Az edző az, akinek problémát jelent a futó. És persze megoldást. A Büntetőkörben Szabó Gábor, 2. rész.

Mi az edző feladata? Mik az edzői munka alapfeltételei? Elsősorban a hitelesség, kölcsönös bizalom, sok tapasztalat, ami odavezethet, hogy tanítványa - kliense, futója, nevezzük bárhogy - Bódis Tamás nyeri a 2019-es Spartathlont, UB-t, valamint 12 órán országos csúcsot repeszt, vagy éppen összerohangássza a 24h vébé ezüstérmét. A lenti képen Gábor vár frissítővel Tomira a vébén.

Rövidlátóságunkra vall, hogy csak pár nevet ismerünk a (kvázi profi, félprofi) amatőr futóéletből, főleg azon érdemesekét, akik mutatják magukat és eredményeiket, és akiket a szájhagyomány és a média felhajtóereje felszínen tart. És ebből a merítésből is azokat tartjuk számon, akik kortársaink, akik a jelenben futkorásznak, míg a régieket, de akár a közelmúlt remek atlétáira már csak egy szűk kör emlékszik.

A háttérben csendesen megbúvókra, a nyilvánosságot kerülőkre miért is figyelne bárki. Ők azok a szürke eminenciások, akiknek a legendájukat szájról szájra terjesztik a velük (futó-, munka-, emberi) kapcsolatba kerülők.

Ékes példája ennek Szabó Gábor. Egyszerre profi és amatőr, edző és futó, és bár 44 éves, mégis szemtelenül fiatalnak néz ki. Filigrán alakjával és szemüvegével güzü bölcsésznek tarthatnók (amúgy végzettségre nézve az!). Csakhát...

Közel 30 éve fut, és még mindig a legjobb hazai maratonisták közé tartozik. 12 éve edzősködik, gyorslábú futócsapatába jelenleg három Spartathlon-győztes is tartozik. Jelenleg az egyik legkeresettebb és legsikeresebb tréner, azaz Edzőbá, aki nemcsak távolból ír terveket, de aktív jelenléttel, rendszeres közös futásokkal is fejleszti futóit. 

Mindent tud a futócipőkről, hisz hosszú éveken át dolgozott a Spuriban és tanulta Szűcs Csabától a maratonfutás műhelytitkait. 

Volt már OB 2. és 4. is maratoni távon, legjobbja 2 óra 26 perc (2010), de tavaly Berlinben is 2:28-t repesztett. 

Büszkesége még a 31:38-as 10 kilométere (2001), 69 perces félmaratonja (2003).

Ha kell masszíroz vagy szélárnyékol, vagy telefonon ad futólelkisegélyt. Nem nagyon szereti sem a publicitást, sem a nyilvános megszólalást. Épp ezért szerettem volna nektek bemutatni, és most én megfuttatni. 

Egykori profi utcai hosszútávfutóból (eredményei itt) vált afrikai atléták ügynök-menedzserévé és edzőjévé. Kelet-Közép Európa egyik legsikeresebb csapatával tarol a versenyeken. Maga szerint is véleményes és megosztó figura, sok a kritikusa, de kétségkívül hatékonyan működteti csapatát (Benedek Team), avagy ahogy ő nevezi: projektjét.

Egykoron pénzért futott, nincs ebben szégyellnivaló. Idő, energia, erő, rengeteg áldozat és lemondás kell ehhez az életmódhoz - ő meglépte. Bár itthon alig ismerték, külföldön mégis tarolt: 28:01-es Európa csúcs 10km-en (a burgenlandi pálya miatt nem hivatalos), aztán 63:18-as perces félmaraton, 2:21-es maraton. Mégis saját bevallása szerint a maratont nem neki találták ki, így maradt a 10-21 km műfajnál. Két OB-győzelem is összejött: 3000 méteren 8:18,48 (2001), félmaratonon 1:04:59 (2002).  

Aztán amikor a kiöregedés jeleit látta, amikor a melegítésre is melegíteni kellett, akkor tempót váltott, és az elmúlt tíz évben futás helyett futtat - szintén pénzért. Elsősorban kenyai hosszútávfutókat menedzsel, de időnként etiópokkal, sőt magyarokkal is foglalkozik. A külföldiek szerződése általában addig tart, míg le nem jár a vízumuk. Ez az időszak pár naptól akár egy évig is terjedhet, de általában 3 hónapos turnusokban jönnek Debrecenbe, a bázisra.

Ebben a szűk két órában tehát a fennsíkok emberi gazelláiról, az afrikai atlétazsoldosokról, a kelet-közép európai versenyeken taroló C-kategóriás, de azért még mindig baromi jó tucatnyi kenyai futóról lesz szó, akik vetésforgóban váltják egymást negyedévente a debreceni bázison.

Figyelem: a podcast nem egy újkori fehér master és a néger running slave viszonyát mutatja be, sokkal inkább érdemesebb interkulturális / sportgazdasági szempontból nézni.

Egykori profi utcai hosszútávfutóból vált afrikai atléták ügynök-menedzserévé és edzőjévé. Kelet-Közép Európa egyik legsikeresebb csapatával tarol a versenyeken. 

Nem szeretek aktuáltémákat érinteni futáson kívül, de elém került egy fotó, és abból elindult némi reflux, majd levezetés, és a futásból indulva kívülre is kerültem. Ebből meg az indult el, hogy a billentyűundoromon felülemelkedve elkezdtem leírni az elmúlt évet - azóta nem volt szöveges poszt! -, szóval az is várható majd mini versenybeszámolókkal, műhelymunka leírásokkal. Meg jópár új podcast és rengeteg előkészített írás, amit most elkezdek összegereblyézni - az élet nálam biztos nem áll meg, nektek meg lesz mit böngészni a hosszú kényszerpihenő alatt. Egy éve nem írtam ide semmit, csak podcastoltam. 

Aki a vírushisztéria milliomodik észosztására nem kíváncsi, az jobb, ha most távozik, és szépen megőriz emlékezetében. Senki ne kezdjen nyavalyogni, hogy "tényleg a blogírás a legfőbb dolgod most a válságban?" Tudom, hogy luxusproblémákról írok az elején, de aki figyelmesen olvas, mélyebbre jut.

Gyorsan kirakom éjfél előtt, és akkor még nem számítok rémhírterjesztőnek - hisz a  a büntethetőség már akkor is fennáll, ha a valós tény állítása erre csupán „alkalmas”. Vagy van még visszamenőleges szankcionálás és már buktam? Nem lepne meg. 

Ez a fotó mementó és szimbólum egyszerre.

Végtelen, szétfolyó, rémisztő barátunkról, az időről lesz szó, és annak kordában tartóiról, az idő urairól. Az egyikről a sok remek őrzőből.

A futás, akarcsak a földrajz, leíró jellegű: merrre hány méter, mennyi perc, milyen táv, tav, nem lehet hozzá ideológiákat gyártani, manipulálni.  

Az ember (pláne a futóember) az időt akarja kontrollálni. Hajtja az időt, pedig csak a távot lehet sietettetni, az időt nem. Jól tudja ezt mai alanyunk is, akit bekarikáztunk, hisz a nevét és arcát csak kevesen ismerik.

Klasszikus zenész akart lenni, de egy gyerekkori baleset miatt a horgászatra váltott. De abból csak egy államelnök tud megélni, így faipari mérnök lett. Úgy gondolta, szép az elmélet, de egy szakma mélységét a gyakorlati, kétkezi munkával lehet jobban megismerni.

Gyakorlatiassága, munkaetikája és koncentráltsága mindenben visszaköszön: legyen szó ivászatról egykoron vagy versenyekről manapság. "Idegből szúrja" - mondja a sajátos szófordulatával Zoli. A csodás képekért nézzétek végig a posztot! Az adások sok platformon hallgathatók: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis.

Core, henger, izmok, gerinc, medence, térd, Achilles, húzódás, gyulladás. Ezek mind megtalálhatók korunk modern inkvizítorainak repertoárján.

Mit csinálnak ők, és mi hogyan szolgálhatjuk a testünket, ha már ő is szolgál minket, ha sportolunk, dolgozunk vagy inaktívan élünk. Mi a jó edzés, milyen területekkel kell kiemelten foglalkozni?

Sinkó Judit gyógytornásszal, sportfizioterapeutával és férjével, Ruzsinszki András funkcionális trénerrel, preventiv gerincedzővel beszélgettünk az aktuális Büntetőkörben mindenről - is.

A magyar Runner's Worlddel közös adások elérhetők itt: iTunes, Spotify, Mixcloud. 

Hallgatás & letöltés pedig itt: HearThis.