(Vízfejű budapesti poszt!) Készült két éve egy érdekes felmérés a Margitszigeten. A magyar Eco-Counter cég csinálta, ami amúgy a kerékpár-számlálókat is üzemelteti. Fő profiljuk a gyalogos és kerékpár áthaladások mérése bárhol, ahol felkérik őket.

Mint ismeretes két napja a főpolgármester megint meglengette a furkósbotot, elküldte a selyemzsinórt, kinek hogy tetszik. Akkor mindenképpen illik gyanakodni, amikor valaki úgy kezd egy mondatot, hogy "szeretem a sportot, magam is sportoltam..." Erről írok az 2-es pontban. Fejlemény is van: kérdéseimet elküldtem a Fővárosnak, és a hivatal egy nappal később válaszolt is a háromból egy kérdésre. Kaptam egy excelt, hogy mik a kiemeltnek számító versenyek 2020-ban. De előbb egy még aktuálisabb rémhír, ami igaz.

Sőt hol kínaink domborulnak, de ez már sok (mint a Maksa-híradó). De mégiscsak az elmúlt félévről, meg Kínáról fogok írni. No és az ínakról meg az inaktivitásról. A sérülés anatómiájáról, hatásmechanizmusáról. A sérült futó lelkiállapotáról és logikájáról. Futó-gyászmunkáról. Fantasztikus érmekről. Meg a balsorsról és a víg esztendőről. Bosszantóan hosszan és hosszantóan bosszan.

A 2017-es Badwater-tripről (Lubics Szilvi és kísérőinek 217 km-es kalandja Kalifornia sivatagos vidékén 47 fokban) sokat hallhattatok, olvashattatok részletesen a blogon is (itt).

Megkapta az - állítólag nívós - Ezüstgerely-díjat is, amit sportújságírók és a MOB ad ki már három évtizede évente különböző kategóriákban.

Április 20-21. 250 km Sakura Michi International Nature Run (Cseresznyefa-virágzás) 33h 52m (41. hely, a legjobb nem ázsiai). 

Egy itthon méltatlanul nem ismert, neves, nehéz verseny, borászdumával mint egy nagy, testes, aromás nedű, cseresznyés ízzel a lecsengésben. Idén ketten voltunk, jövőre már többen megyünk! "Könnyes szemmel arra gondolok, hogy nehogy lemaradjál."

A poszt megkésett és egyben időszerű: a napokban jött ki a 2019-es előzetes rajtlista: 43 külföldi jelentkező van a 26 helyre. (Na ki, na ki? Lesz repríz?) Mivel nem könnyű bekerülni ide, így exkluzív beszámoló is ez egyben.

Sőt, meg fogtok lepődni, még a politikus is volt aranyos, kedves kisbaba. Lásd az egyik kedvenc Petri-versemet a poszt alján.

Emlékeztek még, hogy fényévekkel ezelőtt Gyurcsány Ferenc futni invitált mindenkit a Szigetre reggelente, hogy aszongya kérdezzen tőle, aki akar, beszélgessenek futás közben az ország és a nép ügyes-bajos dolgairól. Nem tudom, ebből lett-e valami, vagy csak Feri futótársunk PR-húzás volt.

Dave Scott = Chuck Norris? Csak azért kérdezem, mert

- Dave Scott sosem viselt órát és

- Dave Scott sosem örült vagy integetett a célszalag átszakításáig és

- Dave Scott sosem sétált, soha nem gyalogolt egyetlen percet sem az ironman maratoni futásán? 

Állítólag az emberek a rövid posztokat kedvelik, keresik, arra trenírozza őket a "modern, rohanó mobilvilág". A blog.hu eleve korlátozza a posztok hosszát, karakterszámát. 65000 a limit - hát ez nekem és a grafomán társaimnak agyrém. De akkor íme itt egy rövid poszt.

(Az 1. rész itt. Bele se kezdjetek nélküle.)

(A 2. rész itt.)

Amikor a puszták népe mulatozásba fogott a kurta kocsmákban, amikor bőszen fogyott a fröccs és a karcos pálinka, akkor minden valamire való fogadós, csárdás vészüzemmódba kapcsolt. Sebtiben összekapkodták a duhajkodás közben még éppen nem összetört értékes edényeket, üvegeket, poharakat, díszeket, magát a csaplárnét is (nehogy megpocsékolják, ahogy Tolnában mondják), és vitték a belső terembe. Ez a ráccsal elzárt rész volt a kármentő*; lehetett egy masszív kredenc is. Hortobágyon tudtommal ma is megtekinthető pár becses példány. 

Nemcsak a kocsmárosoknak, hanem minden valamire való futónak is van saját kármentője. Ennek kocsmárosa lelkifröccsöt mér - így bekkeli ki a futó a magára mért viszontagságokat. A futó kármentője egyedi, testhez- és lélekhez álló darab. Emberi csigaház. Van, akinél ez a B-terv, és van, akinél ez a végső megoldás, a pánikszoba. Sokan ezt nevezik "mélyre nyúlásnak", "holtponti helyzetnek". (Nincs holtpont, mindig van lejjebb. Ahogy feljebb is.) 

Tudtátok, hogy hogyan hangzik a futó haiku? Hogy miért jó a termőtalaj a bogyiszlói paprikaföldeken? Hogy lényegesen megemelkedett az ultraelitben az esztéták száma? Hogy mi az hogy futó-levonulás? Hogy feltűnő gatyában könnyebben levadásznak egy versenyen? Hogy az ókori görögök mit tartottak a győzelemről? Hogy milyen jólesik ket karéj bundáskenyér es 4 deci bor 6-7 óra futás után? Elárulom: kurvajól. 

Tudtátok, hogy a sprint duatlon olyan, mint a modern szex? Hogy egyes helyeken mivel helyettesítik az izóitalt illetve a sót? Hogy valaki azért megyel egy versenyezni, hogy ne teljesítsen, hanem megússzon? Hogy mi az a Bérces-szendvics? És hogy mi a flow tökéletes futó megfogalmazása?

Egy intenzív tavaszi-nyári periódus zárszámadása következik négy részben, benne egy jórafordult Spartathlon-frusztrációval, Korinthosz80 (vagy 81?) győzelemmel, a japán 250 km-rel, görög 180 kilis terepes talphasadással (Nemea-Olympia) és egyéb csemegékkel.

Kíváncsi vagyok, mit gondoltok. Tavasz van, jópár újévi fogadalmi futó már kiszállt, de sokan még gyűrik az aszfaltot. Készülnek például az első maratonra vagy tegnap szétszaggatták magukat a Vivicittán (lásd a fenti idézet fájdalma.)

Böjti tartalom, némi nárcisztikus és sztahanovista beütéssel. 

Meguntam a 70 kg körüli súlyomat, ami a Spartathlon után 74-re ment fel: öt hét alatt elég sokat utaztam, dolgoztam, hesszeltem, rendszertelenül ettem. Athénból Kínába mentem, onnan Berlinbe, onnan Korfura, onnan Bordeaux-ba, majd Minszkbe és Lodzba és végül Dubajban kötöttem ki .

Szóval elengedtem magam, ettem, ittam, éltem. Sírva vigadtam. De aztán - mint mindig - végét vetik a zenének, s hazamennek a legények.

Akinek a teste és az aszfalt a tornaterme, annak érdemes azt karbantartani, folyamatosa állagmegóvást végezni, fejleszteni. (Annak is, akinek nem, de azt talán menedzserszűrésnek nevezik, és ennél jóval lájtosabb.)

Zsinórban negyedik éve monitoroz(tat)om magam február-március táján egy győri laborban, aminek vezetője Szakály Zsolt mester, TF-s tanárom, triatlonedző,  Széchenyi Egyetem Egészség-és Sporttudományi Kar Sporttudományi Tanszékének vezetője. Testátvilágítós és futópados vitamax tesztből áll a procedúrára, valahol a terhelésélettan és a teljesítménydiagnosztika közt. (Akit ezek különbségei, méréstípusok, szakszavak érdekelnek, hallgassa meg futás közben Kabóca remek kétrészes interjúját Fülöp Tibor szakemberrel. Vagy ezt, ahol Fülöp és Lőrincz Olivér beszélgetnek.)

100 x 400 méter edzésre. Mi van?! Killing me softly. De lehet, hogy idővel a 100x400-as kihívás olyan lesz mint az Ice Bucket Challenge? Több értelme lenne. Emil Zatopek, négyszeres olimpiai és háromszoros Európa-bajnok - akinek az életnagyságú szobra a NOB egyik székhelyén, Lausanne-ban áll - az ötvenes években edzett ilyeneket.

Aranylábú gyerekek, mi a fasz van veletek, hogy így egymásnak estetek? Menjetek ki futni inkább, hogy leeresszétek a gőzt, mint a Szaffiban a vörös parókás Feuerstein lovag. Összeugrasztani, bizonygatni szakágak, módszerek, "iskolák" alsóbb- vagy felsőbbrendűségét hova vezet?

A napokban jelent meg egy véleményes, inkább kontraproduktív írás (Miről beszélek, amikor értékvesztésről beszélek? - szerzője Deli Gergely, civilben hosszútávfutó), amit egy velős Pesti Est ajánlóban úgy lehetne felcímkézni: “Szenvedéstörténet, amiben a főhős a saját és közössége vélt vagy valós frusztrációit másokon vezeti le. Igazi Hosszútávfutó vs Nem Igazi Hosszútávfutó. Vagy Igazi Atléta vs Nem Igazi Atléta.”

Ahol megjelent, a saját közegében, tapsos sikert aratott. Próféta a hazájában.

Más közegben - azt gondolom - jogosan kapott kritikákat ezért a súlyosan farnehéz írásért.

Aztán elindult az adok-kapok. A kommentekben mindenki osztotta az ellenlábast, és megnyugtatta a saját szekértáborát, úgy van jól, ahogy megmondták, jól elbeszélt mindenki egymás mellett, két láb jó, és a másik két láb rossz. Pedig a futás olyan “közös ló”, aminek nem lesz túros (azaz fekélyes, sebes) a háta, ha sokan ülik meg. Végtelen számú embert elbír, csak az emberek bírják el egymást.

(Ez a kétrészes írás egy válasz a Facebookon, az Atléták II. csoportban megjelent szövegre. A posztom, azaz a reakció első része itt.)

ÉRTÉKVESZTÉS

Ahogy az első részben írtam, versenyekről ismerem (felületesen) Deli Gergőt, a poszt szerzőjét. Nincs olyan élményem, hogy valaha is lenézőn viselkedett volna. A szövege viszont (a pozitívumok ellenére) úgy sikerült, és ez lett publikus, ez alapján formálnak véleményt az olvasók. Mielőtt írtam volna reakciót, írtam neki egy üzenetet, hogy biztos-e abban, amit leírt, nem akarja módosítani? Nem olvasta.