A világ elragadtatva nézte a tegnap esti (nekünk délutáni) atlétikai eseményeket: olasz arany 100m férfi sprintben, megosztott olasz-katari arany férfi magasugrásban. Ez utóbbiról én is megosztanék valamit. 

(Aki nem tudja a sztorit, itt van az egykor szentírásnak, manapság palimpszesztnek tekintett Népsport cikke. De lejjebb részletezem.) 

Tényleg van létjogosultsága az ilyen döntetlennek? Nem lehet, hogy ez inkább megcsúfolása volt az olimpia so called eszményének? Bohózat volt vagy a közösségi média és a sajtó kedvére való hullámvasút-dramaturgiai katarzis?

Mindenevő, mindenfutó, az egyik legsokoldalúbb atléta: terepen, utcán, szabadtéri és fedett pályán egyaránt letette névjegyjét, otthagyta kicsiny, ökológiai lábnyomát. Van 3000 méteren szabadtéri 8:37-e (fedett pályán (8:22!), tízezren kereken 30 perces eredménye, 66 perces fémaratonja, 2:16-os maratonja. 6x magyar tájfutó bajnok, emellé még begyűjtött 5 maratoni bajnokságot, 3 félmaratonit, egy tízezres és egy 3000 méteres aranyat.

Az elmúlt évtizedben a MAC futójaként dominálta a hazai hosszútávú versenyeket. Az már egy skatulya, hogy nem lehet beskatulyázni. A kivétel gyengíti a szabályt:

• tájfutók között atléta, az atléták között tájfutó,
• a sportolók között nyolc órában dolgozó, a munkahelyén sportoló,
• felnőttnek kölyökképű, juniornak pedig már veterán.

A legutóbbi, riói játékokon Csere Gáspár mellett ő képviselte Magyarországot az olimpia hagyományosan legutolsó versenyén. S talán hosszú ideig ő lesz az utolsó magyar maratonista olimpikon, hisz a szigorított szintidők gyakorlatilag elérhetetlenek hazai versenyzőknek. Pedig idén is mindnekit kivittek aki 2:11:30 alatt futott, nem kellett jobbat futni, magyarán nem volt további szelekció a szint alatt futók közt.

Az imént indult olimpia apropóján is készült az adás, hisz augusztus 7-én éjfélkor futják, ha futják, a tokiói olimpia zárószámát, a maratont Kipchogéval, Desisával, Kiprotich-csal, Ruppal. És ha az is olyan kurva izgi lesz, mint a ma hajnali férfi triatlon finis, akkor már rághatjuk a körmünket. 

Gábor hamarosan futóbabakocsival fog repeszteni, és már az ultra mocsara felé is hívják szirénhangok, bár a 100 km, amiben indulhatna EB-n, Vb-n, bevallása szerint még sok neki. Lehet, hogy pár év múlva a tájfutó múltjával lesz keresnivalója mondjuk a Barkley-n?

• gyorsan gyalogló apukáról, orosz hadifogságot megjárt nagypapáról, ikerségről,
• az erdei pontfogás szépségeiről, a maraton fájdalmairól,
• motivációvesztésről, korral járó új kihívásokról,
• önsajnálatról, doppingról és élvonalról,
• az olimpiai hype-ról élményekről, életmentésről és egyéb furcsaságokról,
• minőségi edzésmunkáról, szponozorációról,
• az ülő IT-s munka szeretetéről,
• közéletről és közérzetről.
• kivel szelfizett a reptéren, ki hányt az atléták buszán, ki jött ki az edzője helyett Rióba?

Kiderül.

Gábor nem sorolja magát semelyik párthoz sem, mégis gyakran demonstrál a számára fontos értékekekért, ezek:

Vélemény, szólás- és gondolatszabadság. Emberség. A kételkedés joga. Demokrácia, szolidaritás, azaz élni és élni hagyni.

 Az elhíresült HVG-fotó:

Krédója:

A futás önmegvalósítás és stressz levezetés.

A sporton és versenyzésen keresztül való emberi fejlődés fontos.

A poszt végén csak az előzetest találod. A 3 és félórás teljes adást a Patreonon. Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Minden felvezetőt, bevezetőt, esszészerű ömlengést elmondtam az első részben, csapjunk is bele a másodikba.

Továbbra is szó lesz az aktív profi karrier utáni sportolásról, futásról. Visszavonulásról és nekikedzésről. Sportoló sporttal vezet le? Miértek, motivációk, mozgáskövetelmények profiként és immár amatőrként, tapasztalatok, mit csinálnának úgy vagy máshogy az utánpótlással, milyen a mai állomány, mi változott. A futás terápiás hatásáról, példaadásról. Beszélünk arról, hogy mennyit futnak a focisták? No és a bírókra vonatkozó fittségi követelményekről. Iramról, nyelvezetről, a legitim szabálytalanságról és sportszerűtlenségről, jutalomról és büntetésről. És persze a vírushelyzet, a bezártság szülte új utakról, hatásáról a sportéletre.

Vendégeinkről bővebben:

Vendégek: Kulcsár Katalin jelenleg is aktív játékvezető, és az élsporttól visszavonult, de az amatőr futásban jócskán benne levő egykori labdarúgók, akik egyszerre így négyen sosem játszottak együtt hivatalos mecccsen: Dombi Tibor, Ferenczi István, Hrutka János és Lisztes Krisztián.  (A 2. rész itt érhető el.)

Az utóbbi uraknak lehettem volna a csapattársa (mindig vicces az ilyen önámítás), hisz a Fradi serdülők tizenéves korosztályáig eljutottam, és talán lett volna tovább, ha kitartó vagyok, és a genetikám lépést tart a követelményekkel, de kapusként nem elérni a keresztlécet vagy egy vetődéssel a kapufákat egyet jelentett a kiszuperálással. Pesze akkor már sokkal fontosabb volt a filmgyár, a különórák, nem okozott nagy törést elbúcsúzni a klubfocitól.

Fociedzőmnek, Somodi Lajos bácsinak köszönhető a podcastsorozat címe is, hisz amikor visszapofáztam, mindig elküldött 9 büntetőkörre a pálya körül. Akkor 3600 méter futtatása volt maga a büntetés egy jellemzően futásra épülő sportban, egy kapusnak biztos, ma pedig ajándék.

Már David Coverdale a Deep Purple-ből is megmondta, hogy

Zenéről beszélni olyan, mint lerajzolni egy focimeccset.

De azért próbáljuk meg!

Fülelj: iTunes, Spotify, Mixcloud | Figyelj: Még több poszt és podcast, futós kerekasztal, portré, szakmai vita és műhelytitok❓Patronálj: Légy mecénás! www.patreon.com/nemaze. Itt hozzáférsz exkluzív tartalmakhoz is | Tudd: Írni, hangosítani bizony munka. Az erre fordított energiákat, időt fedezni kell. Köszönöm!

Szagoljunk bele a nicoflextől, büdős atlétáktól, a feromonszagtól terhes tesiöltözőbe! Vendégem a hetedik adásban Őze Tibor testnevelőtanár és atlétaedző. A 144 perces teljes adást a Patreonon találod. Itt csak az előzetest. 

A következő hetekben különböző podcastjaimban vissza-visszatérően fogok foglalkozni a testnevelés múltjával és jelenével: egykori és mai tanárok, diákok és szülők szemszögéből. Nagyon körbejárom majd a témát.

Az iskolában van 10-15 szellemi tantárgy 15, és egy fizikai. A mostani Izzósztárba azért készítettem nagyinterjút a sokdiplomás Őze Tiborral (aki nem azonos az MLSZ-es Őze Tiborral), hogy egy átfogó, négy évtizeden és politikai-társadalmi érákon átívelő képet kapjak a testnevelésről és testnevelő tanárokról (nem tornatanárokról!), hogy elsőkézből halljuk a szakma örömeit és visszásságait egy tapasztalt, önmagával is kritikus, immár visszavonult, de gyermekcentrikus pedagógustól, vagy ahogy ő mondja: egy ritka állatfajtól.

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Folytatjuk Józsi bával! Átbeszéljük az 1964-es tokiói olimpia maratoni döntőjének mozzanatait kezdve az az etióp mezítlábas bajnokkal, Bikilával, a 308 grammos nehéz bőrcipőn át (ami ma is megtekinthető a Váci úti Spuri futóboltban), egészen Cuburajáig - megtudjuk, miért lett öngyilkos futótársa, a bronzéremes japán. Ehhez nyissátok meg a Youtube-on az összefoglalót, amit ebbe a posztba is beraktam. 

A futókarrier ívét az 1968. évi mexikói olimpiai játékokkal zárjuk. Hősünk tanúbizonyságát adja életrevalóságnak és leleményességnek: miként boldogult a svájci disszidálását követően? 29 éven át taxizott. És mi van a visszavonulás után?

Fülelj: iTunes, Spotify, Mixcloud | Figyelj: Még több poszt és podcast, futós kerekasztal, portré, szakmai vita és műhelytitok❓Patronálj: Légy mecénás! www.patreon.com/nemaze. Itt hozzáférsz exkluzív tartalmakhoz is | Tudd: Írni, hangosítani bizony munka. Az erre fordított energiákat, időt fedezni kell. Köszönöm!

Sűrű élete volt. Talpraesett magyarként átélte a II. világháborút, '56-ot, indult két olimpián, Svájcban kapott politikai menedékjogot. Ma is 6 km-t fut naponta 84 évesen. Az első részben az 1964-es tokiói olimpiáig vezető utat elevenítjük fel képben, filmben és óriási dumálásban. A magyar atlétika élő legendája a múlt évezredből. Edzett Balczóval, meccselt Iharossal, tanította Rózsavölgyi, versenyzett Bikilával. 

Fülelj: iTunes, Spotify, Mixcloud | Figyelj: Még több poszt és podcast, futós kerekasztal, portré, szakmai vita és műhelytitok❓Patronálj: Légy mecénás! www.patreon.com/nemaze. Itt hozzáférsz exkluzív tartalmakhoz is | Tudd: Írni, hangosítani bizony munka. Az erre fordított energiákat, időt fedezni kell. Köszönöm!

Folytatjuk a kisbetűs lubicsszilvi, és a nagybetűs Madre életút-interjúját, pontosabban arról lesz szó, amiről eddig nem volt szó vagy nem úgy volt szó. Vágyakról, gyerekekről, férjről, a legjobb futóévről. Válságról, fájdalomról, motiválásról. Tervszerűségről és felszabadulásról. Példaképségről és felelősségről. Posztolásról, szponzorációról, közéleti szerepvállalásról. Megélhetési extrémekről és saját megélhetésről. Címkézettségről, eredménykényszerről, egy miniszterelnöki díszebédről, Magyarországról. Visszavonulásról és a kollektív emlékezetről. Az adás érdekessége, hogy az átkötő zenéket Szilvi legkisebb fia, Kolos szerezte.

Sűrű hete van: Népsport / Eurosport cicaharc középpontjába került, megünnepelte 18. szülinapját, itt a 2. rész a podcastból, holnap és azután pedig tutira összefutsz vele a zalai dombokon. Az egyik, ha nem a legismertebb hazai atléta (ultra ide vagy oda), és a legkevésbé megosztó.

Az első rész posztját (képek, videók, cikkek) itt találod meg. A kétrészes teljes adást (144 + 134 perc) pedig a Patreonon. Itt csak az előzetest. 

Nem kell bemutatnom, van wikipedia szócikke, honlapja, vastag DUV eredménylistája, és erős sajtója (csak az elmúlt napokból: a nagy vihart kiváltott, kéretlen összehasonlítás a Népsport/Eurosport hasábjain, vagy a Fábry-show).

Tegnap lett 18 éves, hiszen 1974. május 27-én született. Boldog szülinapot, Szilvi, irány a berényi diszkó!

Lassan húsz éve volt, hogy a kismama kiment kocogni. Azóta 80 ultraverseny, 11000 futott versenykilométer van a lábában. Ezek csak az aszfaltos ultrák, terep és maraton vagy kisebb távok nincsenek benne, pláne az edzések.

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

A második részben Korányi Balázs futókarrier íve onnan folytatódik, hogy miként lesz egy magyar 800 méteres futóból Terep100 alapító (UTH elődje), majd többszörös amerikai 250 kilométeres ultrás, és ez a magyar-amerikai futó mivel tudja egyszerre magára haragítani az atlétákat, az atlétikai szövetséget és az ultrásokat. 

Szikár, kiérlelt nézőpontra, Spiriev-táblázatra és hatásos érvekre számítsatok a szövetségi rendszerrel, szponzorációval, elittel, és a Balázsnak felkínált dopping elutasításával kapcsolatban.

Előtte:

Utána:

Az első részben a gyerekkortól jutottunk el a profi versenyző létig, az olimpiákig, majd a visszavonuláshoz, benne persze rengeteg műhelytitok, sztori, kitekintés, elkalandozás. (DUV-link itt.)

Jöjjön a 4K, azaz a Korányi Kocogó Karrier Kettőpontnulla képekben!

Fülelj: iTunes, Spotify, Mixcloud | Figyelj: Még több poszt és podcast, futós kerekasztal, portré, szakmai vita és műhelytitok❓Patronálj: Légy mecénás! www.patreon.com/nemaze. Itt hozzáférsz exkluzív tartalmakhoz is | Tudd: Írni, hangosítani bizony munka. Az erre fordított energiákat, időt fedezni kell. Köszönöm!

Ő a kisbetűs lubicsszilvi, és a nagybetűs Madre. Nem kell bemutatnom, van wikipedia szócikke, honlapja, vastag DUV eredménylistája. Mindjárt 18 éves, hiszen 1974-es. És most válik nagykorúvá 4. "gyereke" is, a futás. Lassan húsz éve volt, hogy a kismama kiment kocogni. Azóta 80 ultraverseny, 11000 futott versenykilométer van a lábában. Ezek csak az aszfaltos ultrák, terep és maraton vagy kisebb távok nincsenek benne, pláne az edzések.

Ennek kapcsán beszélgettünk, mi FUTÓARCOK márciusban és áprilisban, összesen hat órát. Ezalatt ő 76.6 km-t tud futni, de most kihasználtam a lábadozását (dupla sarok Big Mac-műtét). A session után annyit mondott:

életem leghosszabb interjúja volt, mint valami pszichoterápia.

Ez az első rész, itt a második.

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Become a Patron!

Áramvonalas fejű Balázsok egymást közt. A gyerekkortól eljutunk a profi versenyző létig, az olimpiákig, majd a visszavonuláshoz, benne persze rengeteg műhelytitok, sztori, kitekintés, elkalandozás. (DUV-link itt.)

A második részben pedig Korányi Balázs futókarrier íve onnan folytatódik majd, hogy miként lesz egy 800 méteres futóból Terep100 alapító (UTH elődje), majd többszörös 250 kilométeres ultrás, és ez az ultrás mivel tudja egyszerre magára haragítani az atlétákat, az atlétikai szövetséget és az ultrásokat.

Jöjjön a képes, filmes életrajz!

Van a térkép, ahol minden elnagyoltan, picinek látszik, mégis geometriailag áttekinthető, rendezett forma.

És van a táj, az igazi tér+kép, ami mindennek a valós manifesztációja.

A hétköznapokban is látunk számokat, adatokat, statisztikákat, de ennek a hús-vér realitása gyakran más: emberi, gyarló, más és más motivációból felépülő. 

Tegnap a Sziget külső körén futottam, ilyen is ritkán van, és láttam a rengeteg követ sorszámmal, a halálozási életkorral. Hídtól hídig ért. (fotó: 444)

Ez adta meg a lökést, hogy egy futóblogon erről a nemisannyira melléktémáról írjak. Ami leginkább arra fut ki, hogy megelőzés, vitalitás, állóképesség, mozgásra buzdítás és ennek gyakorlatias megvalósítása. Most hunyt el Monspart Saci, aki erre áldozta sok évtizedét. Ki viszi tovább?

És ha viszik, a legfelső szinteken, ahol a lé és a parancs van, ott miért nem látják, hogy erre kéne rengeteg energiát (értsd: pénz, paripa, fegyver) fordítani? Minden az alapoknál kezdődik (lásd utánpótlás, oktatás, kutatás-fejlesztés). Utána, amikor már kész dolgokból kell dolgozni, csak a toldozás-foldozás marad.

Kábé egy éve festettem fel obskúrus módon, laikusként a koronavírus térnyerésének hatásait. Sem akkor, sem most nem vagyok biológus vagy szakértő. Egyszerűen adatokat nézek, nyilatkozatokat hallgatok.  

2020 tavaszán, amikor a karantén-időszak kezdetén

• kitisztult a levegő,
• megszűnt a városi zaj,
• eltűntek a kondenzcsíkok az égről,
• megőrültek az összezárt családok otthon
• százezrek vesztették el a munkát, bevételt, reményt, egészséget, életet,
• beindultak az instant versenyek,
• utat tört az entrópia,
• a természet elkezdte visszafoglalni a területet,
• a vírus bringázás közben nem fertőz, de ugyanazon a kerékpárúton gyalogolva már igen,
• a kacsák megjelentek a metrókijáratnál,

a hotelek előtt,

és a pályán.

Szóval egy éve botcsinálta Harariként latolgattam a mileszhogyant. Vírus és baktérium, hetedik osztályban biosz órán már be kell vágni csakúgy, mint a rovar-bogár elméletet. Állítólag ha...

Nemrég Korányi Balázzsal készítettem egy nagyon izgalmas, sokfelé leágazó hosszú életút-interjút, ami hamarosan két részben jelenik meg. A beszélgetés harmadik órája a szponzoráció, atlétikai szövetség, majd ultrázás felé kanyarodott.

Mivel ez a három altéma (altemplom) önmagában is érdekes, de erősen összefügg a VERSENYKÖZPONT előző adásával (Hogyan tovább magyar ultrafutás?), így - mintegy továbbfűzve a polémiát - ezzel folytatom ezt a podcastsorozatot. (A kétrészes interjú pedig hamarosan érkezik.)

Korányi Balázs 47 éves egykori profi magyar középtávfutó, két olimpián vett részt, Európa-bajnoki bronzérmes, fedett pályás világbajnoki negyedik. 800 méteres síkfutásban felállított országos csúcsát 22 évig nem tudták megdönteni.

Visszavonulása utána Reuters hírügynökség gazdasági újságírójaként dolgozik és él a világ számos pontján ikreivel és feleségével, Baráth Gabi futóedzővel.

Mivel Balázs lábában maradt a boogie, a 2000-es évektől az ultrázásban lelte meg a futást újra. A 3 Spartathlon és 3 BSzM teljesítése mellett kitalálta a Terep100-at, amiből később az UTH kinőtt.

Ott volt a honi ultrafutás kvázi-szervezettés alakulásánál is. Sokat tud, sok mindent átélt és átlát.  Kritikus, érvekkel alátámasztott véleményét sem rejti véka alá. Profi atlétika és amatőr futás - egykor és ma. Különbségek, hasonlóságok, szervezettség, szponzoráció, ultrás mezőny, MASZ. Ütős félóra jön.

És mi ez az új podcast?

Egy részük azt szereti, amikor az első megszólalásuk belehasít a községbe, és jelzi: itt biza verseny lesz.

A másikuk pedig amikor lezárhatják, nyugtázhatják: jó verseny volt. Kiderül a műsorból az is, hogy mit csinálnának egy kanál vízzel és egymással... Olvass tovább és hallgatózz!

Azzal indítottam múltkor egy, ehhez a témához szorosan kapcsolodó posztban, amiben a munkamódszeremről, megközelítésemről és funkciómról írtam, hogy

magyarok vagyunk, tartsunk szét.

Ez a Kányádi-idézet az első VersenyKözpont adás megjelenését követően perceken belül esedékessé vált. De tényleg, mert már akkor kaptam az ívet, amikor a podcast egy órája volt kinn, miközben az adás 178 perc hosszú. Hm?!

Egyszerűen arról van szó, hogy az igazságosztó hálátlan szerepe helyett inkább azt a hiátust szeretném betölteni (képzavar), hogy beszéljünk transzparensen a témáról, a törésvonalak legyenek láthatók, az igények artikuláltak, a célok összevethetők. Igazi magyar dolog azért számonkérni valakit, hogy elvégzett egy munkát, amit eddig senki.

Az inkriminált adásban beszéltünk toposzokról, mint a kikölcsönzött és kimosva visszavivendő válogatott mez, múltról, jelenről és reményteljes jövőről, dilemmákról és finanszírozásról, közönségről és közösségről, érdekképviseletről és prosperitást ígérő alternatíváról. Arról, hogy mit ér egy OB, milyen hangsúlyeltolódások vannak és ezt hogy kéne kihasználni. Arról, hogy mennyire fragmentált az ultrás társadalom, és mennyiben együttműködő? Miben mérik az UFÓ közöség eredményeségét: nemzetközi eredmény vagy szélesedő bázisban? Mi a prioritás, mi felé kéne tartani?

Arról, hogy mi van a MASZ-szal? Mi a felállás? Ami mexikói felálláshoz hasonlít, ahol mindenki körbe fegyvert fog a másikra. Kell-e ernyőszervezet, becsatornázhatók-e a különutasok, egyáltalán hol tart és merre tovább magyar ultrafutás. Ne azt kérdezd, mit tudsz tenni az ultrafutásért, hanem hogy az mit tett érted? Ja nem, fordítva.

Olvass tovább!

A sok ezer olyan sporttársunk közé tartozik, aki mindennap kimegy és becsülettel edz, célokat tűz ki, emeli a téteket: 5-10 km, félmaraton, maraton, és most belekóstolt az ultrába is. Az ő futóélményei visszavittek a régmúltba, átéltem általa azokat a gondolatokat, dilemmákat, érzéseket, amik engem is megfogtak, megforgattak a futóevolúcióm különböző szakaszain. A beszélgetés apropója ez a fejlődéstörténet volt, amivel sok futó tud azonosulni, miből lesz a cserebogár, ugye.

Egy sivatagi ultraverseny (Qatar East to West 90km) miatt kezdtünk diskurálni, de emellett Lacinak nagyon izgalmas foglalkozása van -  bár ő erre csak legyintene, hisz ott már kezd kiégni saját bevallása szerint, a futásban nem. Pilótaként kapitányi rangban, és egy még izgalmasabb helyen él, Katarban... És minderről nagy átéléssel, lebilincselően tud mesélni.

Azért van annak bája, amikor ilyen üzeneteket kapok tőle:

üdv most Lagosból! üdv Saigonból! 

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Sokak szerint elengedhetetlen része a versenyeknek, mások ki nem állhatják a háttérdumát. Szólnak a drukkernek (amikor nincs versenyző ott) és versenyzőknek (amikor ott vannak). Közvetítik az élményt a nézőknek, amit a futók élnek át, és arra hangolják a futókat, hogy legyen újra kedvük versenyezni, szóval megtartják őket a tömegsportban. Egyszerre műsorközlök, hangosbemondók, szponzor szócsövek, szabadtéri ceremóniamesterek, kommentátorok, adatközlők és statisztikusok. Sőt: showmanek. Ők azok, akik az elsőnek gratulálnak, az utolsónak szurkolnak.

Amikor én 1986-ban elkezdtem a szakmát...

A héten három szervezetre hívom fel a figyelmet (KórházSuli, Hospice, Suhanj!) egyedi fotóalbummal, videóval 1% és eseti adomány vagy gyorssegély miatt. Ők nélkülözhetetlen tevékenységet végeznek, és szívügyeim. Segítem őket, ahol és ahogy tudom. Ha teheted, támogasd őket te is!

 # 1 KórházSuli

Hogy tanulnak a tartósan beteg gyerekek? Elmondom ebben a videóban. És lesz egy 75 perces beszélgetés is a posztban.

Vannak tartósan beteg gyerekek (pl. égési sérült, veseelégtelenségben, vagy daganatos betegségben szenvedőkk), akik kimaradnak a suliból. Rehabilitációra járnak vagy kezelésre.

Kijönnek a kórházból, még nem mehetnek vissza a suliba, és hirtelen elmagányosodnak, “csak” a terápiák és a kezelések vannak átlag fél év és 2 év közötti időszak. A cél, hogy térjenek vissza a saját közösségeikbe.

A KórházSuli őket kapcsolja össze középiskolás és egyetemista önkéntesekkel, akik tanulnak velük (meg persze közösséget, barátságot adnak). Az önkéntesek már szájhagyomány útján jönnek, eddig összesen 1700-at képeztek ki. Vannak mentorok és szupervízorok mögöttük.

Heti 1-2 alkalommal tanulnak, előre meghatározzák, hogy mi a kitűzött cél: érettségire való felkészülés, korrepetálás, nyelvvizsga, tantárgyi segítés.

És ha érdekel, hogy mi a közös a sportban és a gyógyulási folyamatban, mi segíthet át a legnehezebb helyzeteken, hogyan lehet célokat kitűzni, mikor minden reménytelennek tűnik, nézd meg ezt a 75 perces beszélgetést velem, Józsa Lászlóval (ULTRA producere) és egy KórházSulival gyógyuló diákkal, Hardy S. Nikolával motivációról, célokról, feladásról, futásról, újrakezdésről!

 # 2 Magyar Hospice Alapítvány 

Láthatjátok, hogy mennyire különböző emberek állnak ki az ügy mellett Maráz Zsuzsitól kezdve Majkán át Mautner Zsófiig és Sváby Andrásig. Andy Vajnáról egy szoba van elnevezve a Kenyeres utcai intézményben, mert nagyvonalúan támogatta évtizeddel ezelőtt.

Évek óta nárcisszal fut a Spartathlon Magyar Csapat, ami a hospice - a remény és a rák ellenes küzdelem szimbóluma.

A nagykövetük vagyok, de az élet végén akár az ápoltjuk is lennék. Hiszem, hogy apámnak is méltóbb lett volna meghalni így, mint egy Covid-osztályon tüdő áttéttel.

Az ULTRA film DVD-jének a fele bevétele is hozzájuk került. És a futós műsoraim végén is kérem a hallgatókat, hogy segítsenek nekik.

Ugyanitt keresünk nagyobb mecénást  kétévados Hospice-podcast beindításához.

Magyarországon 319 hospice ágy van mindössze különböző intézményekben gyógyíthatatlan daganatos betegek ápolására.

A KSH-statisztikák szerint 2019-ben 75.000 rosszindulatú daganatos megbetegedés miatt 32.000 ember halt meg.

Tehát 1%-uk juthat palliatív ellátáshoz. Szerencsére van 64 otthoni ellátást végző csoport és pár mobil team. Iszonyú kevés!

Mindenki érintett: volt, van, lesz.

A hospice nem arról szól, hogy véget ér az élet, hanem arról, hogy még tart. Élvezzétek és segítsetek. Köszi!

# 3 Suhanj!

Bevezették a suhanjkéket a színskálába.

Megcsinálták azt a feladatot, ami normál esetben az államnak kéne végeznie.

Hidat teremtenek ép és sérült között. Motivációt, közösséget és erőt adnak.

A sportot, életet szó szerint más szögből mutatják meg. Nem mondjuk 177 centiről, hanem vaksötéten vagy éppen 125 centis ülőmagasságból.

Nemcsak a mozgás öröméről szól: szembenézésről, újrakezdésről, megküzdésről, kitartásról. Ez hajtotta Hoyt apukát, aki többszáz versenyt teljesített sérült fiával, köztük sok maratont, ironmant. Ahogy a Suhanj! megálmodójának, Gusztos Péternek is volt szerencséje találkozni velük, nekem is: a Boston Marathonon szelfiztünk (bár 2013-ban ez a szó még nem létezett). Ott nem értek célba a robbantások miatt

2010 óta, alapításuk kezdete óta segítem őket, lehet, hogy nekem is köszönhet valamit a Suhanj!, de inkább én nekik. 2010-ben a szakadó esős Budapest Maratonon együtt futottunk célba a sclerosisos Szalai Tamással, aki azóta nincs már velünk. Életre szóló élmény volt.

Az első UB-teljesítésemen (2012) a meleg miatt 25 ember ért célba, én voltam az utolsó két és fél órával a szintidőn túl. Balatonfenyvesen ott szurkolt az ős-suhanjos Gulyás-család, és mondom magamnak, bazmeg mit sajnáltatom magam. Innen kerültem be a Spartathlon várólistájára, onnan meg...

Gusztos Péterrel (Petikém) is sok közös élményünk van: városmaratonok, páros UB...

BSZM - pont 10 éves képek!

A szörnyű Téli Mátra, amit Péter megfejelt a felejthetetlen mackózó mozgással és a susogós, veres tájfutó orkánruhával.

Suhanj 6-ok, Büntetőkörök. Bár minden visszavonult politikus ilyen dolgokat csinálna, és bár minden politikus futna.

2016-ban nyitották meg Magyarország első akadálymentes, integratív edzőtermét, a SUHANJ! Fitnesst, ahol együtt sportolhatnak ép vendégek, valamint látássérült, kerekesszékes és értelmi sérült látogatók. 

Magyarok vagyunk, tartsunk szét!

(Kányádi Sándor)

A legutóbbi podcastom (Hogyan tovább magyar ultrafutás?) kapcsán számos visszajelzést kaptam. Kritika, ventillálás, masszírozás, számonkérés, hátbaveregetés. Minden ilyet fontosnak tartok. És mindenkinek nem lehet tetszeni.

Mégis szeretnék tisztába tenni pár dolgot a workflow-val és az én funkciómmal kapcsolatban. Amúgy a kérdőív eredményét kábé 2-3 hét múlva megosztom nyilvánosan, mindenki vonja le a tanulságot és használja bátran a céljaira. Esetleg közösen, hm? Hajrá!

Mit és hogyan tesz vagy nem tesz az aszfaltos és terepes ultrásokat képviselni hivatott Magyar Atlétikai Szövetség és annak Ultrafutó Bizottsága (UB)? Hogyan látják mindezt azok, akik kinn vannak-voltak, és akik benn vannak-voltak. A múlt sikerei és problémái hogyan csapódnak le a jelenben, mi a jövőkép? Ehhez kapcsolódó másik posztom az utórezgésekről itt.

Egy hajóban evezünk, de nem mindegy merre ülünk. A 3 órás adás remélhetőleg sok kérdést, gittrágást megválaszol - a türelmeden múlik, márpedig egy ultrás türelmes.

És mi ez az új podcast?

Az első adás tartalmáról bővebben:

Rengeteg pletyka, félinformáció, felszínes vélemény kering a témában, soka a berögzült, markáns álláspont, a szétváló világnézet, indulatos kommentcsaták zajlanak a szemünk előtt az ultrafutás jelenéről, intézményi beágyazottságánk értelméről.

Belülről a rendkívül szűk mozgástér, kívülről pedig a közömbösség, hangyaszorgalommal elért világszínvonal, valamint sült galamb várás jellemzi legjobban a helyzetet. De az biztos, hogy mindenki tenni akar, és mindenki szerint változtazni kell valamit.

Annak jártam utána, hogy a sok százezer ember által űzött amatőrfutás, pontosabban azonbelül az ultrafutás, ami sokak esetében nem is olyan amatőr, hanem félprofi tevékenység vagy annál több, hogyan csatornázódik be az állami szintű rendszerbe, amit sportirányításnak, sportfinanszírozásnak hívnak? Azaz mi a helyzet a hazai ultrafutás jelenével és jövőjével?

Fontos tudni, hogy az UB-hoz tartozik a terepultra is, holott hát annak jobb helye lenne a MASZ Hegyifutó - és terep Bizottságában. Szakmailag a hegyifutókhoz, szervezetileg mégis az ultrafutókhoz tartoznak. Szakáganként / nemzetközi szervezetenként van leosztva: ITRA-WMRA/WA--MASZ Hegyifutó Bizottság, ITRA-IAU/WA--MASZ Ultrafutó Bizottság.

Kisebb csoda, hogy a jelen helyzetben sikerült egy nagy asztalhoz ültetni jó pár érintettet - maszkban, a mikrofontól másfélméteres távolságban, ez hallatszik a hangminőségen is. Ezt a bevezető, első adást tehát közszolgálatinak szánom. A beszélgetés résztvevői ABC sorrendben online és élőben:

Ha valaki felmegy a Magyar Atlétikai Szövetség honlapjára és rákeres az UB-ra, akkor semmilyen információt nem talál, nincs hivatalos elérhetőség, az ultrafutobizottsag@gmail.com-on lehet írni a bizottságnak, és a tagoknál is csak sziluettfejeket találunk. Adjunk hangot nekik, ismerjük meg őket és nézeteiket, tegyünk rendbe pár félreértést vagy homályos dolgot. És adjunk hangot a sportolói és a szervezői oldalnak is.

Pár tény:

Nagyon sok kritika éri, sokszor méltatlanul mint megérdemelten az UB-t. Oké, nem kötelező csinálni a bizottsági tagságot. De lasszóval kell fogni a tagokat. Akik társadalmi munkában dolgoznak, juttatás nélkül, a napi-heti-havi aprómunkát szeretett sportága miatt vállalja, és gyakran idegileg rámegy, mert basztatják.

A bizottság minimum három, legfeljebb hat országos bajnokságot is próbál lebonyolítani, azaz a MASZ UB kiírja, és versenyszervezők megrendezi jó esetben. Ugyanakkor évente - mármint ha nincs pandémia - akkor 24 órás futásban, száz és ötven kilométeren, valamint terepen is rendeznek váltakozva Európa- és világbajnokságot, és a bizottság ezekre is delegál válogatottakat, akiknek a részvételét fedeznie kell.

Évi - és nem havi - egymillió forintból gazdálkodik az UB, ebből kéne kihozni mindent valami barbatrükkel. És az atlétika nem látványpsort, nincsenek kamionnal hordott TAO-pénzek.

Gyulai Miklós MASZ-elnöktől idézek egy csupasportos cikkből: 

Az ultrafutókra nem mostohagyerekekként tekintenek a MASZ-ban. Ezt az is bizonyítja, hogy az ultrafutók, a terepfutók és a szeniorok is egy-egy millió forintból gazdálkodhatnak, ami már tárgyalási alapot jelent, és ha van megfelelő stratégia, elképzelés, amit letesznek a MASZ vezetőségének asztalára, kicsivel több is rendelkezésre állhat.

A műsorban még többször idézek Gyulai Miklós ultrafutásról adott nyilatkozataiból. Kénytelen vagyok így tenni, mert nem szeretett volna nyilatkozni mondván, erről már többször elmondott mindent. Így maradtak a cikkek, de remélem, hogy reagál majd erre a tartalmas beszélgetésre.  

Beszéltünk toposzokról, mint a kikölcsönzött és kimosva visszavivendő válogatott mez, múltról, jelenről és reményteljes jövőről, dilemmákról és finanszírozásról, közönségről és közösségről, érdekképviseletről és prosperitást ígérő alternatíváról.

Arról, hogy mit ér egy OB, milyen hangsúlyeltolódások vannak és ezt hogy kéne kihasználni.

Arról, hogy mennyire fragmentált az ultrás társadalom, és mennyiben együttműködő? 

Miben mérik az UFÓ közöség eredményeségét: nemzetközi eredmény vagy szélesedő bázisban?

Mi a prioritás, mi felé kéne tartani?

Mit kell és hogyan támogatni? Csak az OB-t és nemzetközi szereplést, vagy minden versenyszervezőt, hisz ezek a rendezvények egyfajta célversenyek és így szelektálási helyek, itt mutatkozik meg a mezőny, termelődik ki az elit. Az az elit, ami a magyar atlétika legeredményesebb szakágában vitézkedik, viszonylag pária módon. Az utóbbi években futó számokban egyedül Baji Balázs gátfutó hozott bronz- és ezüstérmet, ehhez képest a 24órán férfi egyéni és csapat ezüst is született. Ráadásul a magyar atlétika első világbajnoka is ultrás, Bérces Edit. 

Érvek, nézetek, jelen, jövőkép, tények és vágyak, prók és kontrák, kulturált & konstruktív vita, vágatlanul. Jöjjön a hosszú, két és félórás kerekasztalbeszélgetés, amit üdvös lenne, ha nemcsak a sportág űzői, támogatói, hanem a szövegek és lájkok mögött levő emberek, véleményvezérek is végighallgatnák, hiszen ez a lényegi rész.

Kitekintésnek iderakom Volford László, egykori kiváló futó és szegedi versenyszervező meglátásait: