Elképesztő ultrás sztorik a '90-es évekből, amikor még minden nagyon más volt, csak a táv és az idő volt konstans.
Nehezen kordában tartott, csapongó beszélgetés következik a magyar ultrafutás kvázi hőskoráról egy kísérő, segítő szemszögéből. Vagyis a kísérés egy sajátos módszeréről.
Valamint egy 7 perces film, Nemes Attilosznál, ennek a hőskori időszaknak a legexcentrikusabb figurájáról, és a nála tett utolsó látogatásról.
Az epizód elérhető teljes hosszában podcast formában a Patreonon.
Kevesen tudják, sőt talán 10-ből 0.2 ember, hogy ki Garab Tamás és miért készült vele podcast. Akik ismerik, azok is alig hallhattak felőle 20-25 éve.
Testközelből látta, hogy miként zajlottak annak idején a versenyek, és hát ezer történetet tud, amik döbbenetesek, abszurdak, és ennek a huszadát sem mesélte el.
Nem életútinterjú, mégis felfeslenek belőle dolgok.
Nem futó, de mégis.
Nem szakember, de mégis józan, sprőd, éles meglátásai vannak, amiket szakik is megfogadhatnának.
Garab Tomi segítségével felrajzolható egy tragikus sorsú, karakteres amatőr ultrafutó, egyszersmind művész sziluettje is, az 1943-ban született, 2018-ban elhunyt Nemes Attiláé.
Előre szólok, rendkívül szókimondó adás, nagyon sok káromkodással, aki gyerekkel hallgatja, tegye meg az óvintézkedéseket. Viszont a maga módján nagyon vicces.
Az epizód elérhető teljes hosszában podcast formában itt: