Az érzékeny téma szakértője nemcsak docens, de dékán is - méghozzá nem a norvégmintás kötöttpulcsis szobatudós fajából. Ráadásul fülbevalós. És maga is fut. Ki tudja, lehet, hogy ő is futva hallgatja majd ezt a podcastot.
A BÜNTETŐKÖR podcast testedzés-dependenciáról szóló első részében Demetrovics Zsolt addiktológus és klinikai szakpszichológus, az MTA doktora, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, egyetemi tanár, a Pszichológiai Intézet igazgatója és az Addiktológia Kutatócsoport vezetője adja meg a válaszokat. Egy kivételével: arra nem tudott válaszolni, miként hat a libidóra, a szexualitásra a fokozott testedzés - lévén ezt nem mérték a kérdőíveken.
Zsolt főbb kutatási területe a szenvedélybetegségek epidemiológiája, a kémiai és viselkedési addikciók személyiségpszichológiai és családdinamikai előrejelzései.
Ebből kifolyólag régóta ismerem: amikor még fotográfusként több éven át fiatalok szokásait fotóztam plázákban, sokat beszéltünk környezetpszichológiáról, egészséglélektanról. A teljes sorozat itt, ide meg felrakok egy mini galériát.
Ajánlom még a fotósorozat előzményét, ami a lakótelepi srácokról szól, és utózmányát, ami a bentlakásos fiatalok életét mutatja be drogrehabon, kollégiumban és fociakadémián (Felcsút többek közt, és az egyik képen az Első Szolga fia is feltűnik) - a három sorozat közel 10 éven át készült. És még mondják, hogy az ultrázáshoz kell türelem, kitartás és állóképesség, no meg tudatosság és fokozatosság...
A Plázafiatalok-kiállítást is interjúalanyom nyitotta meg, később adtunk elő együtt: én mint hosszútávfutó, ő pedig - erre rímelve - a testedzésfüggőségről.
A testedzésfüggőség (TEF) a viselkedési függőségek közt viszonylag új jelenségnek számít.Erről egyébként már hat éve interjúztam Zsolttal. Ezt a Magyar Narancsban vagy itt a blogon el is olvashatjátok itt, roppant érdekes, de tényleg, és abszolút kiegészíti a mostani podcastot. Most innen vesszük fel a fonalat a podcastban, amit számos platformon (Spotify, iTunes, Mixcloud, HearThis vagy SimpleCast).
MI A TESTEDZÉSFÜGGŐSÉG?
(hosszabban az Addiktológia 4. kötetében olvashattok róla, pdf itt.)
A rendszeres mozgás, sportolás, testedzés alapvetően pozitívumként értékelhető, hiszen nagymértékben hozzájárul egészségünk megőrzéséhez. Számos kutatás is igazolja, hogy a rendszeres, megfelelő mennyiségű és intenzitású sportolás pozitívan hat testünkre, lelkünkre. Mégis a sporttevékenység maga is jó példa arra, hogy bármely tevékenység túlzásba vitele problémákat vonhat maga után.
Brown (1993) szerint a testedzésfüggőség legnyilvánvalóbb jelei:
A „kiemelkedőség”, mint tünet akkor jelenik meg a sportolónál, amikor már mindennél fontosabbá, az egyén életének legfontosabb részévé válik az edzés. Egyszerűen elkezdi uralni a gondolatait, érzelmeit, viselkedését.
Megjelenik a tolerancia, ami azt jelenti, hogy egyre több edzésre van szüksége az elvonási tünetek elkerülése vagy a korábban már átélt hatás elérée miatt, illetve annak érdekében, hogy még jobban érezze magát. Ilyenkor szokták növelni az edzések gyakoriságát, vagy intenzitását.
Az ilyesfajta edzéseknek vannak hangulatmódosító hatásai is, ami arra a szubjektív élményre utal, amit a sportoló az edzés következményeképp tapasztal (pl. feldobottság, felfrissülés érzése, vagy pont az ellentétje: menekülés, illetve a letargia elkerülése).
A szándék is fontos: gyakran az edzés tovább tart vagy intenzívebb, mint ahogy tervezve volt.
Az időfaktor is számít: bármi más elfoglaltságnak kell illeszkednie az edzéshez, és nem fordítva. Ezek szervezésére is sok időt szán az alany.
A kontrollvesztést is átéli a sportoló: folyamatos vágyik arra, hogy az edzéseket csökkentse, kontrollálja, gyakran sikertelenül.
Ha nem sikerül valamiért - pl. sérülés, betegség vagy elfoglaltság - végrehajtani a tervezett edzésadagot ), a sportoló negatív lelkiállapotot él át, ideges, levert lesz, vagy sóvárogni kezd. A megvonási tünetek kellemetlen testi és lelki állapotot jelentenek, ami az edzés hiányának az eredménye. Ilyenkor fellépő érzések: rosszkedv, szorongás, kimerültség, hangulatingadozás, bűntudat érzése, alvászavar, erőtlenség, esetleg depresszió.
Megjelenhetnek konfliktusok az egyén és a (szociális, foglalkozásbeli) környezete között, ami általában az edzések miatt adódnak. Nincs kikapcsolódás, minden az edzést szolgálja.
A folytatólagosság is megjelenik. A sportolás melletti elköteleződés túlmegy azon a határon, ami jólesik, és károsodásokhoz vezethet testi-lelki, egzisztenciális értelemben egyaránt. Az élmény helyét átveszi a függőség. Sérülések, pszichés problémák ellenére is csinálja.
Végül egyes szakértők még a szalienciát is beemelik: a sportra mint a személy gondolkodásának, életvezetésének központi, meghatározó tényzőjére utal.
A TEF kezelésében a szorongások és depresszió oldására gyógyszeres terápiák és feltáró pszichoterápiák ajánlatosak. Jó hatású lehet a csoport pszichoterápia, ahol a sorstársi érzés plusz terápiás hatásként jelen van.
A legfontosabb tényező az önismeret, önbizalom, testkép és önelfogadás területe, hiszen ebben a betegségben is az öndestrukció (vagyis a mérhetetlen megdolgoztatása a testnek) a vezető tünet. Általában minden ilyen betegség gyógyítása csak akkor kezdődhet el, ha az illető felismeri és beismeri, hogy baj van vele.
Külső nyomásra (családtagok, barátok) sikertelen kezelések történnek, mert saját elköteleződés nincsen. Hiába mondják a többiek, „már karcsú és izmos vagy”, ez nem számít.
(Demetrovics Zs. és Kun B. 2010. Az addiktológia alapjai IV., Demetrovics Zs., Kun.B., Szabó Attila, Kurimay Tamás: Testedzésfüggőség. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó)
Régen még lehetett tojást enni, akkor még nem volt koleszterin - szól a vicc. A TEF-fel is ez a helyzet: régóta létező probléma, aminek az akusztikáját csak felerősítette, a benne-tőle szenvedőket pedig megsokszorozta a tömegsport széles körű elterjedése és a sportokhoz való hozzáférés. Az más kérdés, hogy mennyire láthatók a függők.
Sokan nem tudják, hogy azok, sokan tagadják, kikérik maguknak, nem vallják be, megint sokakról meg tudni vélik, vagy rájuk sütik ismerősök, családtagok, sporttársak. Hisz a mennyiség és milyenség mindig is egy szubjektív kategória volt. Persze a normalitás képlékeny határait érezzük közmegegyezés nélkül is, mégis mind emberenként, mind sportáganként, mind magánéletenként más és más a kevés, a normális, és a sok.
És hogy még sok adás és blogposzt jöhessen, támogassátok a blogot & podcastot bármilyen szabadon választott összeggel kezdve havi 1 eurótól itt: https://www.patreon.com/nemaze
Nyolc éve kvázi közszolgálatként, lelkesedésből csinálom a blogot, másfél éve low-budgetban a podcastot. Nyilvánvaló, hogy az erre ráfordított energiákat fedezni kell. Nem szeretném fizetőssé vagy rekláokkal telipiszkolttá tenni. Ezért kérem, hogy patronáljátok a Nem Azét. Köszönöm!
Az adások sok platformon hallgathatók, klikk ide: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis. Osszátok meg, értékeljétek, kövessétek a különböző felületeken az adásokat, hogy másoknak is feltűnjön és sokakhoz eljusson.
Én is gyakran mondogatom, főleg a realitástól teljesen elszakadt politikusok kapcsán, hogy
A függőség kritériumairól, emberről emberre eltérő jellemzőiről szól a testedzésfüggőség (TEF) témát körbejáró két adás. 
Szó lesz a 
Egy kicsi nő, aki 
Az előző, bevezető rész a cipőkről szólt. Most jöjjön a karantén alatti 
Feltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Ez egy lájtos bemelegítő téma lesz, de már rég szeretném letudni. Előtte a tudnivalók!
A következő bejegyzések várhatók 3-4 naponta: (előzetes címek, a változás jogát fenntartom)
Állandóan nyaggatnak, hogy velem/rólam miért nem készül élveboncolós Büntetőkör-adás. Szerintem nemcsak az alanyról, de az interjúkészítőről is sokat elmond, hogy kivel, hogyan és miről beszélget, és hogy kivel és miről nem.
