Egy sportolónak senki nem tart pisztolyt a fejéhez, azaz nem kényszeríti semmi és senki, hogy sportoljon. Szerintem még Kínában sem a sportpolitika nyomása. Még Kenyában vagy Etiópiában sem a megélhetés kényszere. Itthon is elvileg csak egy hobbi, kiugrási lehetőség, és ha jól csinálja: sportállás. Igaz - egyesülete válogatja - nem feltétlenül kiugró fizetéssel. Sőt. 

A teljesítményt - pláne, ha jól teljesít - honorálják, igaz - szövetsége válogatja - nem feltétlenül kiugró összeggel, és még a támogatók is észreveszik (szponzorautó, szponzorlogós ruházat, táplálékkiegészítők, stb.) Egy sportoló karrierje - hacsak nem félisten vagy focikapus, néha ez egybeeesik, lásd Buffon - akkor 35 éves kora után visszavonul.

És akkor szoktak jönni a Népsportban az A) "sikeresen váltott az egykori sportoló"  és a B) "nyomorog és tanácstalan az egykori sportoló" cikkek. Miközben ugye - elég a vízilabdásokat, vívókat, tehát egy csapatsportot és egy egyéni sportot is említeni, akiknél kiugró jelenség a diplomások száma. Ők tudnak kezdeni magukkal valamit a búcsúmeccs után. Mások is tudnak persze, és vannak, akik nem.

De ez csak melléktéma,...

Hogyan nevezik el a kenyai gyerekeket? Miért van annyi Kipchoge, Kipkorir, Cheruiyot, Jeptoo vagy Kipsang a nemzetközi mezőnyben? Talán testvérek? Több magyarázat van, próbálom őket összefésülni. Aki pedig első kézből szerzett tapasztalatokra kíváncsi, hallgassa meg Benedek Zsolt egykori profi futót és kenyai atléták menedzserét a saját tapasztalatairól a Büntetőkör podcast 2020 áprilisi dupla adásában.

A Kip- előtag valakinek a fiát jeleneti. Kip-sang = Sang fia.

Ugyanakkor Közel 50 nagyobb törzs van Kenyában, és rengeteg altörzs. A Kip- előtaggal kezdődő nevű férfiak a Kalenji-törzs valamelyik 9 altörzséből származnak, akik a Nagy-hasadékvölgy (ami Szíriától Mozambikig húzódik végig) kenyai részén élnek.

Az itteni magasföldiekből verbuválódik a kenyai válogatott, akik közül 3 mehet például az olimpia maratoni mezőnyébe, miközben 50-en simán megfutják az A-szintet, és még többen a B-szintet. Az ide tartozó közösség nőtagjai többnyire Chep/Che vagy Jep/Je előtagú neveket viselnek, akár leánykori vezetéknévként, akár keresztnévként. Nem meglepő, hogy ez azt jelenti:  "valakinek a lánya".

Minden törzsnek megvan a maga metódusa, például...

Újabb futós podcastot indítok, a "teremtsd meg magad a saját konkurenciád" mottóra. A Büntetőkör szakmai, "futószubkulturálisabb" adásával ellentétben a Laza Tízes könnyedebb, populárisabb. Az első évad 5 részes lesz, és kora tavasszal indul a második évad. Házigazdaként hetente olyan közismert emberekkel beszélgetek, akik az élet különböző területein munkálkodnak, a futás mégis összeköti őket. Ez egy podcast nemcsak futóknak, nemcsak futókról. Az 1. és 2. adásról részletesen linkekkel lejjebb!

Az adásokban arra leszek kíváncsi, hogy miként tükröződik vissza egy-egy közismert ember személyisége és az ő foglalkozása, elhivatottsága a kocogásaiban, versenyeiben, futós történeteiben? És fordítva: mire tanítja a futás, milyen érzéseket vált ki belőle, hogyan hat az életére?

Teljesítményről, energiáról, motivációról, életmódról, hivatásról és szenvedélyről beszélgetünk vendégeinkkel, akik a kultúrában, sportban, tudományban, oktatásban vagy gazdaságban tettek le az asztalra fontos és értékes dolgokat.

Keressétek és lájkoljátok itt: https://www.facebook.com/lazatizes

Hallgassátok és kövessétek: Spotify, Google Play, iTunes, Mixcloud, HearThis, Anchor!

Az 1. adásban együtt futunk...

Mikor és hogyan "zöldülnek meg" a futóversenyek? Miért ilyen maszkulin a versenyszervezői szakma? Mi a helyzet a szervezői monopóliumokkal? Ki hogy tervez 2021-re? Olyan-e a verseny, mint a szervezője, vagy mint a célközönsége?

Ilyen és ehhez hasonló saját és előzetes hallgatói kérdéseket szegeztem az illetékeseknek, akik az ország legnagyobb futóversenyeit szervezik, üzemeltetik. Nélkülük sokkal-sokkal kevesebb olyan rendezvény lenne, ami arra hivatott, hogy másokhoz és az időhöz, távhoz mérd magad szervezett, mért, hitelesített versenykörülmények között.

Lefedik a futóversenyrendezés összes szegmensét a nagy irodától a pár fős cégig, az ösvénytől az országútig, a rövdebb távoktól az ultráig, és mindezek kombinációit. Mindannyian voltak kis halak és lettek nagy halak.

Az biztos, hogy a legnagyobb, legnépesebb versenyeket rendezik, ezt mutatják a számok, méretek, tények. Régi motorosok, sokszáz versenyt rendeztek már a múltban, és...

Folyamatos vis maior van a Covid miatt. Amíg évekig, évtizedekig egy szervezésben legfeljebb az időjárás vagy egy szponzor visszalépése jelentette a gondot, pl. útvonalmódosítást, vagy amíg a létszámkorlátozást, versenykorlátozást leginkább akadékoskodó bürokraták, nem éppen sportszerető tisztségviselők okozták, addig most mintha tabula rasa lenne a futóversenyszervezésben.

Egy találó újságírói megfogalmazás szerint koronavírus idején egy futóverseny megszervezése inkább egy olyan sakkjátszmához hasonlít, ahol csak a tábla felét lehet látni. A veszélyhelyzet kihirdetését követően minden rendezvényt, így minden futóversenyt azonnal törölni kellett, az idény első fele ment a kukába – néhány téli  versenyt lehetett csak megrendezni, de mire beindult volna a futószezon, leállt az ország.

A szervezők elkezdték áttenni a tavaszi versenyeiket őszre, hogy mentsék a menthetőt, ám ez nemcsak dátumtorlódásokat idézett elő, de a bizonytalansági faktor is ott volt: mi van ha nem megy el addig a korona, vagy újra megjön? El is ment, meg is jött. Hogy legyen okos így egy futó ÉS szervező? 

Az adást már korábban el akartam készíteni, de a koronavírus második hulláma újra kérdésessé tette a rendezvényeket. Pár hete teljesen más hangvétele lett volna ennek a beszélgetésnek, mint most. Nagyon visszafogottan tudtak volna csak bármiről nyilatkozni a szervezők, idegesek bújták a Magyar Közlöny apróbetüs részeit, tűkön ülve várták a péntek reggeli kormányinfót, vajon le kell-e fújniuk a hétvégi futóversenyt. A felvétel idején...

Jön az interjú második fele, és ígérem negatív split lesz, mert ez már rövidebb pár perccel, mint az első rész, amit itt találtok. A címlapos képen épp a müncheni olimpia maratoni plakátjára mutat 2020 szeptemberében. Összefoglalom Feri bá viselt dolgait, hogy aztán a képek beszéljenek. Tehát...

Nagy idők nagy tanúja ő is. Ott volt, sőt megnyerte (2h 22m) azt a csepeli OB-t, amin Monspart Sarolta első nőként Európából három órán belüli maratont futott - hét másodpercen múlt. Részlet a Magyar Hírlap 1972. október 30-ai számából:

Az esküvőjéről is futni ment, bronzérmes lett, majd vissza a lagziba.

Profi évei alatt hajával és futáskor a fejére gumizott SZTK-keretes szemüvegével simán megnyert volna egy Elton John hasonmás versenyt is.

Nekem ez a kedvencem:

 Mindjárt belekezdünk a Szekeres-sagába, de előbb egy szolgálati közlemény:

Szekeres így kezdi az 1968-as edzésnaplóját, pedig akkor még csak egy éve futott...

A függőség kritériumairól, emberről emberre eltérő jellemzőiről szól a testedzésfüggőség (TEF) témát körbejáró két adás. 

A TEF hivatalosan nem betegség, de nem is a média terméke. Az amatőr sportolók 2-3 %-a érintett. Sok ember nem tudja, hogy függő. Van, aki tagadja, kikéri magának, nem vallja be. Sokakat megbélyegeznek ezzel, mások büszkén vállalják és még mutogatják is. 

Az addiktológia szerint ami károsít, függőséget okoz, az ártalmas. Bármilyen függőség alapvető komponense, hogy valami más helyett csinálom a dolgot, hogy elkerüljek egy olyan tevékenységgel való foglalkozást, ami számomra problémát jelent. Na de ki a problémás, ha a TEF-re vonatkoztatjuk? Az, akinek az életét rosszabbá teszi a testedzés: testi-lelki egészségében, egzisztenciális vonatkozásokban, párkapcsolati, családi vagy munkarelációban. 

Az nem testedzésfüggő, aki...

Nyolc éve kísért a görög lidérc. Nem rémálmok ezek, hanem pavlovi reflexek. Inkább nyomasztó, mint kellemes, de kétségkívül van benne valami otthonosság. 

A száraz aljnövényzet és a mediterrán fenyvesek tűpárnázott ösvényének hangja, illata.  

A hívogató, hűs tengerhabok illata, látványa. (Direkt nem írtam le a kék szót: a görög nyelvben van vagy tízféle kifejezés a kékre, a kék tengerre.) 

De most leírom: a templomok éjszaka kéklő neonkeresztjei, mint az éjszaka irányítűiés távolságjelzői. 

A falvak ridegfehér gömblámpái, amiket magaslatról pillant meg az ember. 

A szélerőművek piros lámpái éjszaka, lusta körzésük nappal. 

Az eldobott szívószálas műanyagpohár öröklétre ítélt heverészése.  

Ismerős, ugye?

Ha Görögországban utazgatok, vagy bármerre, ahol a felsoroltak felbukkannak, megremeg a gyomrom. Mennyi keserves és mégis csodás, éjt nappallá tevő robot köt ezekhez az illatokhoz, látványokhoz, hangokhoz. Nemcsak a Spartathlonok miatt; ott van a kétszer futott Aethlios (Nemea-Olümpia), az emberpróbáló Euchidios (Delphoi-Plateia), a Corfu Mountain Trail. 

Hét éve minden szeptember véget ott töltök. Nemcsak a munkáimban (írás, film, stb.), nemcsak a futásban tett egyre motiváltabbá ez a verseny, és rajta keresztül a görög kultúra, táj, hanem a nyelvtanulásban is. A latin mellé kéne még egy hasznos nyelv, gondoltam tavaly októberben, most már alapfokon túl, középhaladón tanulom az újgörögöt.  

Mivel ki kellett böjtölni egy évet, ezért ultramaratoni hosszúságú lett a poszt. Írok a verseny 2020-as elmaradásának történetéről, a 2019-es versenyre való felkészülésről, a motivációk sokrétűségéről, a versenyélményekről és abszurd történetekről, utóhatásokról és életvezetési filozófiáról, és megmagyarázom a sikert (igen, azt is kell, nemcsak a kudarcot, és sírni is szabad a vesztesnek). A poszt nem valamiféle gyászmunka, hanem épphogy a vitalitásról szól.

Az elmúlt hat év bejegyzései itt a blogon: 2013, 2014, 2015, 2016, 2017 1. és 2.rész,  2018 1. és 2. rész.

Szóval mentem volna a nyolcadik évben is zsinórban, ha nem fújják le szeptember elején.

Tavaly október óta arra edzettem, hogy legalább egy órával jobbat fussak a tavalyi 26 óra 4 percnél (abszolút 5. hely). Kurva kemény téli alapozásom volt, tavaszi idény, satöbbi. Mindegy, egyéni szocprobléma, csak jó lett volna kifutni a formát. Megnéztem, és voltak évek, amikor ezzel a 26:04-gyel nyerni lehetett volna, és voltak, amikor bőven az első 12-13. helyre lett volna elég. Vagy mondok más: Bódis Tomi győztes ideje 2017-ben az 5. helyre lett volna elég. Szóval nagy következtetéseket ne vonjunk le.

Nem fogok sem sajnálkozni,...

Az érzékeny téma szakértője nemcsak docens, de dékán is - méghozzá nem a norvégmintás kötöttpulcsis szobatudós fajából. Ráadásul fülbevalós. És maga is fut. Ki tudja, lehet, hogy ő is futva hallgatja majd ezt a podcastot.

A BÜNTETŐKÖR podcast testedzés-dependenciáról szóló első részében Demetrovics Zsolt addiktológus és klinikai szakpszichológus, az MTA doktora, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, egyetemi tanár, a Pszichológiai Intézet igazgatója és az Addiktológia Kutatócsoport vezetője adja meg a válaszokat. Egy kivételével: arra nem tudott válaszolni, miként hat a libidóra, a szexualitásra a fokozott testedzés - lévén ezt nem mérték a kérdőíveken.

Zsolt főbb kutatási területe a szenvedélybetegségek epidemiológiája, a kémiai és viselkedési addikciók személyiségpszichológiai és családdinamikai előrejelzései.

Ebből kifolyólag régóta ismerem: amikor még fotográfusként több éven át fiatalok szokásait fotóztam plázákban, sokat beszéltünk környezetpszichológiáról, egészséglélektanról. A teljes sorozat itt, ide meg felrakok egy mini galériát.

A Plázafiatalok-kiállítást is interjúalanyom nyitotta meg, később adtunk elő együtt: én mint hosszútávfutó, ő pedig - erre rímelve - a testedzésfüggőségről.

A testedzésfüggőség (TEF) a viselkedési függőségek közt viszonylag új jelenségnek számít.Erről egyébként már hat éve interjúztam Zsolttal. Ezt a Magyar Narancsban vagy itt a blogon el is olvashatjátok itt, roppant érdekes, de tényleg, és abszolút kiegészíti a mostani podcastot. Most innen vesszük fel a fonalat a podcastban, amit számos platformon (Spotify, iTunes, Mixcloud, HearThis vagy SimpleCast).  

Régen még lehetett tojást enni, akkor még nem volt koleszterin - szól a vicc. A TEF-fel is ez a helyzet: régóta létező probléma, aminek az akusztikáját csak felerősítette, a benne-tőle szenvedőket pedig megsokszorozta a tömegsport széles körű elterjedése és a sportokhoz való hozzáférés. Az más kérdés, hogy mennyire láthatók a függők.

Sokan nem tudják, hogy azok, sokan tagadják, kikérik maguknak, nem vallják be, megint sokakról meg tudni vélik, vagy rájuk sütik ismerősök, családtagok, sporttársak. Hisz a mennyiség és milyenség mindig is egy szubjektív kategória volt. Persze a normalitás képlékeny határait érezzük közmegegyezés nélkül is, mégis mind emberenként, mind sportáganként, mind magánéletenként más és más a kevés, a normális, és a sok. 

Én is gyakran mondogatom, főleg a realitástól teljesen elszakadt politikusok kapcsán, hogy

Belekezdek az elmúlt másfél év történéseinek - versenyek, edzések, stb - leírásába, mielőtt nyomtalanul tűnne el. Időrendben jöjjön akkor a Sakura Michi Nature Run 250 km-ének repríze 2018 után.

Az előző Restancia-részek tartalmából: Cipők // “Keresztedzés”.

A Karantén-részekből: (F)utópia // Szervezni vagy nem szervezni

Pocsékul indult a 2019 - minden értelemben. Sőt pocsékul ért véget 2018. Kora tavaszra felépültem egy hathetes Achilles-gyulladásból, semmit nem vártam, mint azt, ami eddig is volt: versenyekre járkálás, készülgetés, hol jobb, hol közepes eredmények, minden ugyanúgy. A szokásos terhelésélettani felmérésen ötévvel ezelőtti formát produkáltam, és ez nem hízelgő volt, hanem pont hogy gyenge mutatók jöttek ki.

Sem fejben, sem testben nem voltam penge. A szakmai és privát létben masszív földrengések, csalódások, syntax error. Időkérés, hegyibeszéd, frissítés, és a második félidőre - tehát 2019 nyarától - már egy másik csapat jött ki az öltözőből, de ez egy másik történet, majd később.  

A téli lesérülés miatt lesétáltam egy kínai maratoni meghívást, az egyik legmediterránabb városban, Xiamenben. (A kínai futásokról itt írtam, benne arról az 50-esről, amit a hírhedt Vuhanban futottam. Elvileg a piacáról  indult a koronavírus.) Tavassztól a szokásos verseny-disznósajt volt tervezve, mindent-bele-alapon rövidek és hosszúk. És nagypofájúan még odaraktam: “a japán Cseresznyefutásra, a Sakura Michire úgy készülök, ahogy bármelyik ultrára: sehogy.”

A versenyről 2018-ban már írtam részletesen... 

Folytatjuk a 2. résszel hangban, képben, videóban és linkekben. Az első részt itt találjátok, benne az eredménylistákkal, edzésnaplókkal, rengeteg életrajzi képpel és versenypillanattal, két videóval és egy 12 nyelvű nemzetközi futós társasalgási szótárral. Megnyitjuk a nagy dossziékat! 

Először a Janisz Kúrosz dossziét, benne részletesen elemezzük a kúroszi ultrafutás definíciót. Ezt az angolul tudók itt olvashatják. 

Aztán felcsapjuk az UltraBalaton dossziét (hőskori sztorikkal, eredettörténettel). Mert nem úgy volt ez egykoron, hogy 2007-ben megrendezték az első UltraBalatont. Előzményei között felbukkan Schirilla-körbefutása a hetvenes évekből (vicces poszt erről itt), vagy a négynapos változat, vagy a zöldgömb egyesületes nonstop változat. Ehhez egy kép az első Balaton-kerülésről 2000-ből.

A képen balról Horváth Jenő, Bérces Edit, Kiss Zoltán, Végh Attila.

Ez pedig a 2004-es, még mindig nem UB-kompakt verseny kötényes rajtszáma. Régen a verseny dátuma nem volt kérdés. Közvilágítás és fejlámpák hiányában a leghosszabb nappalt kellett választani.

Majd végilapozzuk a 2004-es futópados világrekordjainak dossziéját, ami sok mulatságos epizódot tartalmaz a 2000-s évek celebritásairól. Például Schobert Norbi szakértői véleményét a kövérség és ultrafutás témakörében. (lásd legaljára görgetve a könyvrészletet). A 9 fokos teremben zajló rekordkísérlet amúgy eredetileg a női csúcsra ment rá, de evés közben jön meg étvágy, így hősünk a férfi csúcsot is megdöntötte. Részletes beszámoló itt, benne az óránkénti splitjei Editnek.

Zalaegerszeg Pro urbe-díjas polgárával...

...beszélünk az ultrafutáshoz szükséges erényekről, kellékekről, adottságról. Bárányok legyünk vagy birkák? Hol vannak a teljesítőképesség határai, ha egyáltalán vannak. A sérülésekről, reménykedésről, feladásról és egyéb szívfájdalmakról. 

Szó lesz a tajvani Marathon Mamáról is, és arról, hogyan lesz egy  vízhólyagból amputáció.

A trófeamizériát sem hagyjuk ki hősünket Brüsszelben még megsüvegelik győztesként, Kispesten már rendőrök vegzálják az aluljáróban.

Felmenői közt ott találjuk a 17. században elhurcolt 40 prédikátor egyikét. Maga Edit is úgy véli, hogy megcselekedte, amit megkövetelt a haza - a podcastban erre nem tértünk, ki de a patriotizmus szívügye.

 A stratégiája egyszerű volt:

életem legjobbját futni, a világgal nem törődni. 

Csekkoljátok a linkeket, képeket és videókat. Minden más a podcastokban! 

Egy kicsi nő, aki 13 évesen látta a Balczó Andrásról szóló dokumentumfilmet, és ez benne is elvetette a Küldetés-tudatot. Két évtizeddel később a világ egyik legeredményesebb ultramaratoni futója lett. Most 56 éves és visszavonult már közel 10 éve. Felmenői közt ott találjuk a 17. században elhurcolt 40 prédikátor egyikét. (A második részt itt találjátok.)

Karrierje során öt világcsúcsot ért el, ezekből néhány a mai napig is áll. Nyilván emiatt számos hazai rekordot is felállított, 100 kilométertől 48 óráig jelenleg is szinte minden rekordot tart. Például a magyar 6 órás és 100 km női csúcsot. Különböző távokon vagy időalapú versenyeken ért a csúcsra, de említhetnénk az A-B versenyeket is: Bécs Budapest, Békéscsaba Arad, vagy épp Zágráb-Csazma köztiek. Ja és többször állt a nagyatádi ironman táv dobogóján.

Spartathlonon sosem indult. Kiderül, miért. Ahogy az is, mi a Bérces-szendvics.

Heti 180-230 km-t edzett fénykorában. Az úszós edzésnaplóját magyarul...

... a triatlonos és futós edzésnaplóit angolul vezette.

A Szovjetunióban illetve USÁ-ban, Kaliforniában tanult tovább az egyetemi évek után-közben.

És hát a lényeg, mert itthon elvileg ugye csak az arany számít. Egyéniben nyert 24h és 100 km VB-t és EB-t is, valamint a 2+2 arany mellé az évek alatt egy ezüst és egy bronzot is behúzott 24h-n. Kétszer választották a világ legjobb ultrafutó nőjének.

Annyit hozzá, hogy Bogár Jani azt mondta, szívesen elcserélné vele a Spartathlon győzelmi trófeát Edit egyik világbajnoki aranyáért. Interjú Edittel 2002-ből:

2000, 2001, 2002 és 2005 versenyévében az összes versenyen, ahol elindult, első lett. A Magyar Nemzet, 2002. október 12-i cikke ezt írja: „Hazánk egyik legnépszerűbb sportolója lehetne Bérces Edit, ha fantasztikus eredményeit nem az alig ismert ultrafutásban érte volna el." 

Folytatjuk Monspart Saroltával! Sacizmus, képek és egy 50 perces film a tájfutás titkairól 1978-ból - riporteri szerepben maga a Nemzet Sacija, a Nemzet Szurkolója és a Nemzet Sportolója. (2. rész).

Aki az első részre kíváncsi, hallgasson ide, és nézegessen exkluzív képeket és edzésnaplókat.

Ott hagytuk abba, hogy gőzerővel készült Saci az 1978-as szezon második félévére, a tájfutás mellett a maraton is beépült a repertoárjába, már számos meghívás is érkezett nemzetközi nagy versenyekre. Ám az élet 1978. június 26-án nagyot fordult.

A Nemzet Sacija, a Nemzet Szurkolója és a Nemzet Sportolója két részben. Egészen pontosan 1960-tól - 1978 június 26-ig sportoló, onnantól sportvezető, szakedző és motivátor. Bár matek-fizika tanári végzettsége is van, a mai napig egész népét tanítja - nem középiskolás fokon - a mozgás szeretetére.

Lerágott csont, gondolhatnánk, hisz annyiszor szerepelt mindenhol és annyi előadást tartott.

A kullancsos sztori is bevésődött, és talán nem kétlem, ha az ő betegsége óta lett a kirándulások, terepfutások rettegett ellensége ez az ízeltlábú. 

De mindez többnyire a felszín.

A rengeteg interjú ellenére a futás műhelytitkairól keveset tudtunk meg tőle. Most mélyen belemegyünk a sacizmusba két részben.

Ebben a részben exkluzív képekkel és edzésnaplókkal rukkolunk elő, utóbbiért végig kell pörgetni a posztot.

A második részben (klikk ide!) egy eddig fiók mélyén rejtegetett 50 perces dokumentumfilmet láthattok majd a tájfutás titkairól 1978-ból, riporteri szerepben maga Saci.

Tartsatok velünk itt és majd következő podcast posztban is.

Egy versenyrendezőnek ez a hamleti kérdés.

Sok futónak is szinte létkérdés a verseny. Futó vagyok-e attól még, ha nem méretem meg magam másokkal és az idővel/távval, és nincs rögzített, hitelesített, publikus, visszakereshető eredménye?

(A poszt képei a karantén alatti, kihalt futóútvonalakon készültek, vagy valami közük van a quarantine-hez, azaz a 40 naphoz.)

A leállt versenyéletben elkezdtek sokan magukkal és másokkal foglalkozni, élesedett a kommunikáció hangneme és a reakciók is nagyon eltérők voltak. Most, amikor újraindulni látszik a versenyélet - hol döcögösen, hol pánikszerűen összerántva - érdemes visszanézni mi volt, és előre nézni, mi lehet.

Nyilván a versenyszervezői fórumon és eseményszervezői egyesületben ötven chatablak volt nyitva és ment a paláver. Volt miért.

Voltak versenyek, akik hiánytalanul visszaadták a nevezési díjakat. Szinte önfeláldozón, mint a pelikán, aki a legenda szerint a feltépett mellsebéből, a vérével eteti a kicsinyeit szorult helyzetben. Ezért lett a Vérellátó címerállata. Mindenki nehéz helyzetbe került, a szolidaritás fontos. A szervező visszautal, de sok versenyző jelezte, hogy neki nem kell, benntartja a legközelebbi versenyig. A sokkal nehezebb helyzetben levő színházak esetében is ez történt.

Jellemzően egyszemélyes cégek vagy családi vállalkozások szerveznek futóversenyeket. Nyilván a két legnagyobb szervezőcégnek (BSI, Balatonman) vannak alkalmazottai, irodái, stb, amik egész éves állandó költségek. Egyébként ők is visszautatak maradéktalanul vagy át lehetett vinni a nevezést. A nagy importőr, Kína is leállt minden szállítással, és az érmek, bizbaszok nagy részét onnan importálják a magyar szervezők. 

Voltak olyan versenyszervezők, akik nem túl elegáns (s tán jogilag is kifogásolható) módon menet közben módosítottak a nevezési szabályzaton, hogy pénzüknél maradjanak valamelyest. Semmilyen visszatérítés nincsen, őszre halasztották őket. Miközben ezeknek a versenyeknek a neveit eleve szponzorcímkével látták el, tehát nemcsak a nevezési díjból tartják fenn magukat. Ha jól tudom, a vásárláskor érvényes szabályzat az, amire lehetne hivatkozni. De ezek a szervezők vélhetően a futóboom miatt kialakult tölcsérhatásban bíznak. Ha egy futó nem jön, mert berágott, akkor majd ott terem három, alig férnek be a rajtlista helyekre, úgyhogy megengedheti magának ezt egy szervező.   

Az előző, bevezető rész a cipőkről szólt. Most jöjjön a karantén alatti dolgos hétköznapokról szóló jelentés, avagy mindent a fizetett keresztedzésekről, ezen belül az elkényelmesedett életmódról, rossz táplálkozásról, pazarlásról és az ezt kiszolgáló háttérről. 

INTRÓ

Feltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Elsodortak a hónapok, tennivalók, hovatovábbok. 

Nem akaródzott írni, pláne most, hogy hamarosan age groupot váltok, és az M40-44-ben vitézkedem; amúgy nincs még célkapu-zárási pánikom.

De mivel elfelejteném az elmúlt egy évet, így itt rögzítem, összegzem, és leírom, ami még közben felmerült. Elmesélem az idényt eddig, hátha másoknak is szolgálatot tesz, és a végén még erre a posztra is igaz lesz a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szlogenje: Tanít, nevel, szórakoztat. 

Tehát ismét közszemlére teszem futásom és ehhez kapcsolódó életrészem kiáltó hibáit és persze pirruszi győzelmeim.  

Nem klasszikus sportedzésekről írok itt. Ha az edzések utáni nyújtás, ugrálás (ugrókötelezés), erősítés keresztedzésnek számít, akkor mindennap van keresztedzésem. Ha az alkalmi fizioterápiát, erőnléti edzést annak vesszük, azok foghíjasabban, de jelen voltak-vannak az életemben...

Feltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Ez egy lájtos bemelegítő téma lesz, de már rég szeretném letudni. Előtte a tudnivalók!

Erre a csúszásra nem lehet elnézést kérni*. Talán nem is kell. Elsodortak a hónapok, tennivalók, hovatovábbok. De most ismét közszemlére teszem futásom és ehhez kapcsolódó életrészem kiáltó hibáit és persze pirruszi győzelmeim.  

Eredetileg az egyéves hallgatás-halogatás feloldását kérdezz-felelekes formában, egyfajta futó lakossági fórumként terveztem megírni a blogon, ahol MTVA-s riporter sztilóban alákérdezek magamtól, tupírozva eredményeim és lényem. 

Lett volna itt tömör évadleírás (hozadéka, hiányai, változásai, edzésmódszere), versenyzanza (kiemelten a mézesmadzag Spartathlon), kötelező patetikus iránymutatás a jövőbe, melléktémák populistára hangszerelve. A "törzsnek" (runners' tribe) kemény odamondások, poénok, és azonosulást, megerősítést szolgáló bekezdések - így tanultam a nagyoktól. Végül Himnusz / Szózat / Nélküled / Szőkített nő - igény és világnézet szerint, hazamenés.

Aztán maradtam a szokásos gondolatfolyamnál, de folytatásokban, hisz a kortárs olvasó szem kevés karaktert szeret egyszerre befogadni. Osszátok be, kattintsatok, relinkeljetek, mittomén.

Sok kérdés érkezett hozzám futóktól (kiemelem Toldi Peti episztoláját), dehát amint a nóta tartja:

az én szívem nagyon fáj,

nem buzgott a közlésvágy.

Billentyűundor a felszínen, csendes készülés és mindenmás a mélyben. Szóval a blog egy podcast-faliújsággá változott. Egy sivataggá, amiben a podcastok jelentik az oázist. Egy kopár tajgai fennsíkká, ahol a podcastok a menedékházak. Habosítsam?

Nem akaródzott írni, pláne most, hogy hamarosan age groupot váltok, és az M40-44-ben vitézkedem; amúgy nincs még célkapu-zárási pánikom. De mivel elfelejteném az elmúlt egy évet, így itt rögzítem, összegzem, és leírom, ami még közben felmerült. Elmesélem az idényt eddig, hátha másoknak is szolgálatot tesz, és a végén még erre a posztra is igaz lesz a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szlogenje:

Tanít, nevel, szórakoztat.

A következő bejegyzések várhatók 3-4 naponta: (előzetes címek, a változás jogát fenntartom)

- Cipők

- Fizetett keresztedzések, dolgos hétköznapok

- Lamentálás a 4X előtt

- Karanténügyek 1.: futó- és szervezői reakciók

- Karanténügyek 2.: szemléletváltás

- Esszé 1.: Dominancia avagy a titánok harca 

- Esszé 2.: Dominancia avagy töréspontok a futóéletben

- Kis színesek: hallgatni, olvasni, nézni

- Az elmúlt év mostanáig mint színuszgörbe: holtpontok és csúcspontok váltógazdasága (miket edzek, hogyan, mit nem, mit mond a statisztika, ki van-e a faszom?)

És persze a 2019-2020-as versenyek:

- Corfu Mountain Trail

- félmaratoni fejlődéstörténet: Vivicitta, Wizz, Balaton félmaraton

- kisiklások, finomhangolások: Korinthosz80, Esztergom 10km, Spartanion100 Izrael, BSzM egyéni 

- 250 kilis japán Sakura Michi, a szív egyik csücske/pitvara

- Spartathlon 5. hely, a szív másik csücske/kamrája

Induljon a banzáj, essen szét a ház!

Miről beszélek, amikor a futóórákról beszélek? Vagy amikor a trackekről, szintemelkedésről, köridőről, regenerálódásról, edzésterhelésről, VO2 maxról? Mi mutatja ezeket és hogyan? 

Következzen kétórányi kétórányi kisokos nagyokosoktól - a sportág nagy és színes egyéniségeivel!

Remélem, tetszik a pólóm és remélem, tudod mi az.

Nem az a kérdés, hogy...

Kedves Olvasók és Hallgatók,

a tavalyi változások után ismét egy fazonírozáson esik át a Nem Azé.

A patronálás, mecenatúra antik hagyomány. Kisebb-nagyobb támogatást jelentett a szabad alkotást, nívós eredményeket szem előtt tartva, elvárások nélkül. 

Innentől itt tudod támogatni a Nem Azét bármilyen szabadon választott összeggel kezdve havi 1 eurótól: https://www.patreon.com/nemaze 

Aki nem akar tovább olvasni, annak itt kifejtem egy percben. De lejjebb bővebben is.

Mint tudjátok:

- A NEM AZÉ, AKI FUT egy futással és annak vonzáskörzeteivel foglalkozó blog 2012 óta sokszáz bejegyzéssel, beszélgetéssel, szubjektív beszámolóval és esszével gazdagította a futótársadalmat. Reklám-, szponzor- és bullshitmentes. Az egyik legolvasottabb és legrégibb ebben a kategóriában. Jelenleg ingyen elérhető.

- A BÜNTETŐKÖR a Nem Azé-blog Runner's Worlddel közös podcastja 2019 óta. Nemcsak aktuális témákkal, nagyobb témakörökkel jelentkezik (pl. időmérés, fizioterápia, futóórák), hanem mélyinterjús portrék keretében életutakról, egyéni módszerekről és viszonyulásokról is hallhattok. Az egyedüli futós podcast. Jelenleg ingyen hallgatható.

A blogon és a podcastokban eszmét futtatunk sportról, életmódról, szenvedélyről, kultúráról - kulturáltan, kíváncsian, nyitottan, tapasztalati alapon, hitelesen.