Miért feszít Colin Farrell Spartathlon-pólóban?
futó gondolatok
nem azé, aki fut
BÜNTETŐKÖR #56 A tesi | 8. Elit és speciális igények
A szemléletformáló sorozat 8. része (az utolsó előtti) következik.
Milyen speciális igények lehetnek a testnevelés órán? Mi a helyzet az értelmi fogyatékosokkal, mozgáskorlátozottakkal, túlsúlyos, anorexiás vagy egyéb sajátos helyzetű gyerekekkel? És hogyan lehet a testüket fejleszteni?
Majd itt lesz egy háromgyerekes szülőpáros, akik elmesélik, hogy fiaik miket tapasztalnak a drága alapítványi iskolában a testnevelés órákon.
Az adás első felében a Suhanj!-ban és általános iskolában is dolgozó Pausz Tamás (gyógy)testnevelő beszél a sérült vagy egyéb speciális igényű gyerekekkel való bánásmódról, metódusokról. Ebből írta szakdolgozatát, az Ensportnál pedig edzesterveket is készít. Egy 13. kerületi általánosban tanít.
Utána érkezik Anikó és István, akiknek három gyerekük is egy budapesti, francia elit suliba jár. Nyitott szemlélet és néha abszurd nevelési elvek keverednek, és olyan tárgyakat is tanítanak, ami egy magyar iskolásnak nagyon furcsa lenne.
Az alapítványi sulit és a régi, '80-as, '90-es évekbeli tesiórákat is összehasonlítja István, aki kedves régi osztálytársam amúgy, 12 évig jártam vele egy áltiba a Naphegyre, majd egy rózsadombi gimibe (amit akkor tévesen elitgiminek csúfoltak), padtársak is voltunk, sőt a legendás Magilla konditeremben is együtt gyúrtunk. Ahol a falon egy hatalmas Schwarzenegger kép volt, alatta felirat:
Rend, fegyelem, pedantéria.
Ha már Naphegy: itt egy izgalmas dokumentum a nem kevésbé legendás Kaposi Gyula egykori olimpikon-testnevelőtanár életéről. Tesi iránt érdeklődőknek kötelező olvamsány. A végén rengeteg kép található Gyuszi bácsiról, ahol látható, hogy miket megcsinált még 50-60 éves korában. A budai Naphegyen lakott, a Petőfi Gimiben és a TF-en tanított.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
IZZÓSZTÁR #27 Szűcs Csaba | Ten years after
Nyitott hintóval húznák végig az Andrássy úton, ha valaki ma 2:12-es maratont futna!
- mondta Csaba a beszélgetés végén off record. A lerágott csontot mindannyiunk kedvéért csak kicsit csócsáltuk (1993 óta ő a magyar maratoni csúcstartó a párizsi futásával).
(A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült. A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #55 A tesi | 7. Álti, gimi, szakmunkásképző
A szemléletformáló sorozat 7. része következik
Áltiban, gimiben és szakmunkásképzőben tanító tesitanárok beszélgetnek a pályáról, gyerekekről, szülőkről, tantervről és minden másról.
Közreműködik: Petres Margit, Pintér Annamária és Németh Zoltán.
Az adás első felében Margit és Annamária mesél a szegény-gazdag, vidék-budapest különbségekről, hasonlóságokról a tesire vetítve.
Hogyan lehet motiválni, milyen a szülő-tanár-diák hozzáállás régen és most?
Érdemes-e a fiúkat és lányokat szétválasztani?
Megutálható-e a tesi, berögzíthető-e a mozgás szeretete?
Mikor kell sutba dobni a tanmenetet?
Milyen a tesitanári megerősítés?
Miért érettségiznek és hogyan tesiből?
Mi van a "bunkó tesitanár" sztereotípia mögött?
Mi a helyzet a testtartással és a gyógytesivel? Az értelmetlen gyakorlatok értelme.
A mindennapos testnevelésnek kiszívó hatása van?
Miért nem működik nekik a frontális munka?
Utánuk érkezik Németh Zolika, neves ultrafutónk, egyben a Korinthosz-verseny megalapítója. Őszintén mesél a tesitanári csalódásokról, a kiégető szakmunkásképzőről. Miért a futás mint a tesi alapja - szerinte? És miért ne mutassunk be gyakorlatot bemelegítetlen Achilles-ínnal?
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #54 A tesi | 6. "Torna"órai emlékek
A szemléletformáló sorozat 6. része következik
Közismert emberek, sportolók, művészek, edzők mesélnek az ő testnevelés órai élményeikről:
Lisztes Krisztián, Ferenczi István, Kovács Patrícia, Kádár-Papp Nóra, Nádas Péter, Lőrincz Olivér, Lubics Szilvia, Káldy Zoltán, Józsa Gábor, Kertész István, Mecser Lajos.
Valamint itt lesz egy régivágású, susogós-sípos-magázós tesitanár, Őze Tibor, aki több évtized alatt kikristályosodott pedagógiáját osztja meg.
Egy kedves hallgató írta meg nekem nemrég az ő emlékét:
Most!
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
IZZÓSZTÁR #26 Bérces Edit | A futás sötét oldala
Nem a visszavonulás utáni életről, hanem a 2020-as évek futásban megmutatkozó korszelleméről beszélgettünk Edittel a zalaegerszegi TV-torony tetején. Jelenségekről problémákról, furcsaságokról, zavarbaejtő dolgokról.
Egy 2x VB és 2x EB aranyérmes (a magyar atlétika első világbajnoka), akit egykor a világ legjobb ultrásának is választottak, aki egyetemi docens is, mégiscsak szépen tudja katalogizálni, megvilágítani mindezeket.
A futás csodás pozitívumait tudjuk. Itt a negatívumokról beszélünk, a kortárs futásról. Hol csúsznak, csúsztak el a dolgok, mennyire vannak helyén az értékek és mércék?
Az Edittel készült korábbi kétrészes, ultramaratoni hosszúságú podcastot itt éritek el: 1. rész és 2. rész.
Némileg provokatív, azz a szó eredeti értelmében előhívő, felhívó jellegű ez a kvaterka. Gondolkodjatok el rajta, tegyétek hozzá a saját verziótok.
Döntsétek el, hogy hülyeségeket beszélünk vagy csak sarkos igazságokat vajszínű árnyalattal Van-e igazságalapja, netán húsbavágó és pontos-fontos..?
A dolog úgy indult, hogy Edit kért engem interjúra, de nem adok a futás kapcsán, eleget blogolok, podcastolok, és írom a majdani könyvem. Smiley!!
Eleve sok médium ugyanazt a semmit pörgeti, unalmasabbnál unalmasabb az egész, van, ahol modorosan magázódnak futókkal - nem túl izgalmas az egész.
A futásról szóló közbeszéd színvonala közepes, önismétlő / redundáns, felületes, bulváros, kulturális demotiváltságot érzek mindenhol. Kosztolányival szólva:
Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság és mily komor a vígság.
Mi olyan dolgokról beszéltünk, amik ugyan tematizálják a futó-futó dialógusokat, de nyilvánosságra nemigen kerülnek ezek a témák, legfeljebb magánbeszélgetésekben.
Egyfajta lojalitáskonfliktus is van a dologban, mert én nagyon lojális vagyok a futáshoz, rengeteget adott és ad, de sokszor kerülök vele/miatta konfliktusba.
Vázlatosan:
- a "rátromfolás" uralkodásáról: mindent megdönteni, mindent felülírni. Többet, hangsoabbat, szagosabbat, egzotikusabbat!
- influenszerkedés: tényleg mesterkélt, üres, hazug, árucikké válik az ember és a teljesítmény? Igaz-e, hogy ami lényeges, az a szemnek láthatatlan?
- a futás jószolgálati önzés? Egotrip?
- ma már mindenki edző (mint 1992-ben az átképzett, két leckével előrébb járó orosztanárok). Szak vezet világtalant.
- a felületes villogásról, a semmiről híradásról, az ön-körbenyalatásról. Vajon az asztalos is posztolja, hogy ma ezt a széklábat csiszoltam x perc alatt?)
- a felszínen maradásról, 15 másodperc hírnévről, a napi etetésről és napi szeretéskérésről. Mi ez az óriási lelki hiánygazdálkodás, amit sokan testivel orvosolnak és mediális eszközökkel (azaz médiumokkal, pl. instagram, facebook)?
- mindez mennyire spamelés? Mennyire "tartalmatlan tartalom" avagy non-tent content? A napi futóposztok azt jelentik: élek és virulok? Vagy igaz az "akkor szólj, amikor igazán fontosat tudsz"? Netán "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"?
- "jobb híján futásról", amit sokszor okoz egyfajta "fáradásos lelki törés"
- a mániákus futókról, akik mindenen indulnak. Melyik igaz? A) mivel gyakran nincs valódi mezőny / átlagosnal jobb futók, folyamatosan a hamis sikerélmeéy talmi töltekezésében fürdenek B) a mezőny ott van, ahol én vagyok.
- a sok futás, eredmény ad egyfajta jogosultságtudatot? Mi jár nekünk?
Járni nem jár neked az égvilágon semmi legfeljebb a szád jár vagy a lábad. (Nádas Péter)
- milyen a futásban felfeslő állapotszégyen, azaz amikor azt érezzük mások elhagynak minket, lemaradunk, pedig hajtunk mi is (persze minek, miért ez az energiapukkasztás, tán a hervadó koszorúért)?
- gépember-szerű futásról
- a fals gépemberről, azaz aki agyonfutja magát edzésen, de versenyen elvérzik
- a túltervezés, mérnökösködés, útvonal leleplezése elveszi az örömöt, a felfedezést a versenytől? Vagy pont a fel-nem-készülés melegágya (lásd 2016-os Aethlios-futásom.)
- a kísérésről, sleppekről. Mennyire mutatja meg a valós és mennyire a nem valós futótudást? Nem olyan, mint egy elektromos roller, amin ülve lehet hasítani? Vagy mint a suliban a puskázás? Vagy mint pótkerékkel biciklizni? Miért fáj ez egyeseknek? Tényleg az egyszerűbb, a kevesebb több? Kimarad-e értékes tapasztalatokból, a futás esszenciájából, akit kísérnek? El kéne-e gondolkodni, hogy miből fakad, hogy valaki nem mer / akar / tud egyedül nekivágni, legfeljebb csak kisebb távon, alkalomadtán. Minden kísérést bizonygató megnyilvánulás csak magyarázkodás?
- a facebook mártíriumról, amikor a betegség kirakatba kerül. A like-gyógyítás. Bejelenti valaki a sérülését, gondját-baját és placebosebészet folyik kommentekben.
- hivatkozási alapokról: pl. azért futom le, “mert ott van”
- a futó ember érdektelenségéről. Sokan nem kíváncsiak (éhesek) az értékesre, tartalmasra, mert azt be kell fogadni (idő, értelem), az értéktetelen (felszínes) pedig mindig hasít.
- ami nem verseny (rögzített esemény, nyomokkal, hivatkozással) az szart sem ér? Pl. egy privát futás
- aminek nincs direkt habverése, az sem ér sokat? (Ezt mondjuk én is tapasztaltam, amikor 2021-ben megnyertem a második legfontosabb görög ultrát, ami félig terep, félig aszfalt, egy héttel eltolták a hőségriadó miatt, így is 43 fokban kellett180 km-t futni, amit 20 óra alatt sikerült, de a kutyát nem érdekelte.)
- a folyamatos futási jelenlét (versenyeken, közösségben, médiában( mennyire fenntartható? Mennyire kell priorizálni, hogy ne égjünk ki?
Amiről nem beszéltünk:
a futás közbeni unatkozás. Ismét Nádas Pétert idézve:
Az unatkozás a te hibád. Unatkozás az ostobák szórakozása. Saját ostobaságod a saját magánügyed.
Ami máskorra marad, talán egy téli folytatásra:
- a versenyszervezőkről. Vajon mennyire megalomán, türannisz-típusú emberek (egyesek szerint defektesek), mennyire kettős személyiségek, hiszen egyfelől adni, élményt teremteni akarnak, átérzik a futókat, hisz ők is azok, másfelől gyakran úgy viselkednek mint Elon Muskba oltott Napóleonok.
- mennyire giccs a futóturizmus (városmaratonok)?
Hát akkor vágjunk bele a felszínkarcolgatásba!
A teljes adás csak a patronálóknak érhető el
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #53 A tesi | 5. Traumák és élmények
A szemléletformáló sorozat 5. része következik
Egykori diákok a testnevelés órákról. Hogy érezték magukat akkor és hogy látják ma?
Itt lesz Vera egy belvárosi gimiből, lidérces reminiszcenciákkal.
Aztán a prímet a remek BrainBar infotainment podcast házigazdái, Németh Timi és Baranyi Márton viszik.
Ha vert már ki víz ettől:
Vagy ettől:
Netán rémálmaid voltak ennek láttán: 
Ha utáltad a soakozót, tornasort:
Ha úgy érezted, vissza mentünk a középkorba tesiórán:
Akkor neked való ez az adás (is). Nemcsak a rosszra, de a szépre is emlékezünk. Impressziók a tesiórákról.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #52 A tesi | 4. A mindennapos tesi
A szemléletformáló sorozat 4. része következik
A futó és a gyógytornász nézőpontja.
A tesi egy Spartathlon-finisher, UB 3. általános iskolai tanár (Hallgató-Csík Ivett) és egy fizioterapueta (Sinkó Judit, Moove) szemszögéből - akik mindketten anyák is.
Beidegződések, ha találkoznak. Ugye testnevelőtanár, de tornaterem. Az előbbi kikéri magának, mondván ő nem(csak) tornát oktat.
A tesitermek a régi Fortepan-fotókon rideg helyiségeknek tűnnek, mintha csak kivégzéseket tartanának bennük. Tényleg, már csak a bitófa hiányzik.
IZZÓSZTÁR #25 Lóci & Oli megcsinálja
A híres-hírhedt gyereksport Facebook-oldal, a Lóci megcsinálja (most már Lóci & Olivér megcsinálja) oldal főhőseivel, a 10 éves Lócival, a 8 éves Olival és édesapjukkal, Attilával beszélgettem egy fél napot, futottam is a srácokkal - elsősorban a "you can do it"-szemléletről, másodsorban mindenről, ami feljött.
Jelzem, hogy mindenkinek más a normális, ahogy a szakmai sztenderdek is alakulnak az időben, új tanulmányokkal, korral, tapasztalatokkal. Ahogy vannak 6 évesen oxfordi egyetemre járó zsenik is, úgy lehetnek koránérő, sokat bíró és akaró gyerekek.
Nem értem azt a boszorkányüldözést, lesajnálást, jobbantudást, elítélést, ami gyakran kommentekben feléjük hárul, mindezt negyedinformációk alapján, zsigerből. Mi van az RSG-s lányokkal? Megtapsoljuk az olimpiai érmeiket, de a 10 éves maratonistát földbe döngüöljük?
Ebben az interjúban is elmondja az apa, hogy rendszeresen járnak sportorvoshoz, valamint a nagyobb távfutással kapcsolatban kikérték szaktekintély sportorvos véleményét. Még korábban írtam arról, hogy a '80-90-es években ezzel semmi bajuk nem volt a szervezőknek, még itthon sem. Olvashatók egykori gyerekek véleményei is a 12 évesen futott maratonról. Itt: Kölyökmaratonisták.
Lóci futásairól szóló, inkább elítélő szakmai cikk itt érhető el.
Arra kértem a Horváth-családot, hogy reagáljon a kritikákra, róluk alkotott gyors és sommás véleményekre:
1. hiába mondjuk ezerszer, h egyszeri alkalom volt, nem fogják fel
2. elemzik a maratont, belekötnek abba, h 5 órás maraton az nem teljesítmény
3. elemzik Lóci testtartását fényképek alapján, felszerelését, miért nincs rajta sapka
4. belekötnek, h nem volt felkészítve a gyerek, pedig semmit nem tudni az edzéseinkről
5. belekötnek, hogy baj, ha sokat fut
6. belekötnek, hogy párszor több gyerekversenyen is voltunk egy hétvégén, ebből kiégés lesz
7. megmondják, hogy túledzzük a gyerekeket
8. 5 perc hírnévért csináljuk, mintha mi kürtöltük volna tele a médiát: bár a sok megkeresés ellenére senkinek se nyilatkoztunk
9. nem fizettünk meg szakedzőt
10. nem a gyerekekről kéne írnunk, hanem a tömegsportról
11. félnek, hogy Lócinak lesznek követői. Nem lesznek, 10, 15, 21 km-en sem voltak.
12. rossz példát mutatunk
13. többször kéne rövideket futni, hogy gyorsuljon (mintha ez érdekelne minket)
14. elképzelhetetlen, h egy gyerek maratont szeretne futni, hogy szívesen fut
15. miért versenyez egyáltalán
16. eddig nem lett baja, de biztos, h lesz – ez azért sportolóknál elő szokott fordulni…
17. gyerekbántalmazás, abúzus, kiskorú veszélyeztetése, őrült, senkire nem hallgató szülők: még a Ne pánikolj, sportolj! Rita is meglovagolta a néphangulatot, másodkézből szerzett hamis infók alapján.
18. Töröljük a negatív kommenteket, nem értjük meg, amit mondanak: dehogynem értjük, csak a mocskolódást töröljük.
19. az összes futóceleb ott okoskodik a fórumokon, jobban tudják nálunk, h mi mit akarunk valójában
20. de közben senki nem kérdezte meg, hogy van most, maraton után Lóci valójában, a segítségét pedig a „szakma” részéről senki nem ajánlotta fel.
Sokan gondolhatják, hogy:
A) na megint olyanok, mint a sakkozó Polgár-család
B) a szülők önmagukat akarják megvalósítani a gyerekekben, kicsikarni valamit, amit ők kihagytak vagy amire nem képesek
C) erőltetnek valamit, amit nem akarnak a gyerekek
D) siker, pénz, csillogás - közösségi média sztárgyártás kizsigerelt, sportoló gyerekekkel.
Szerintem ebből egyik sem igaz.
Miért fut valaki 8-10 évesen félmaratont, majd maratont? Mint július 4-én: 10 évesen ötórás első maratont tolt a szarajevói völgykatlanban, kánikulában.
Milyen, amikor egy felnőttet állva hagy egy 10 kilis versenyen 4:35/km tempóval?
Mi az extrém mennyiség, minőség? Mi az egészséges, a normális?
Nem túl gyorsan történik minden? Mennyire organikus a fejlődés?
Mit mondanak a gyerekek? Mit szólnak a versenyszervezők?
Miért vannak betáblázva minden hétvégére 2-3 versennyel akár, miközben végigedzik a hetet a suli mellett?
Mit mondanak mások (szülők, edzők)? Példaadás, irigység, fejcsóválás, ítélkezés, visszatetszés, összehasonlítás.
Mit ad és mit vesz el a sok sportolás gyerekkorban?
Egyáltalán: mi a sok, mi a kevés? Mennyi a "kell"és mennyi a "szabadon választandó"?
Honnan jön és meddig tart ki a gyerekek motivációja a mozgásra?
Mi a kompetitivitás fűtőanyaga egy kölyöknél, kiskamasznál?
Milyen egy multisportos család, ahol a fesztáv a versenyszerű birkózás és futás közt van?
A kétórásra vágott, sok képes és videós adásból kiderül.
Az apukától, Horváth Attilától idézek:
Amikor mi (a szülők) elkezdtünk aktívan futni, és versenyekre járni, akkor döbbentünk rá, hogy mennyire jó sportolni, és ez a dolog mennyit ad hozzá az életünkhöz. EZT a tapasztalatunkat akartuk átadni a gyerekeknek, EZÉRT kezdtük őket ebbe az irányba terelni, EZÉRT kezdtünk velük mozogni, majd futkározni, majd versenyekre járni.
Azt akartuk, hogy ők ezt a tapasztalatot már egészen fiatalon megszerezzék, és alapélményük legyen, hogy futni, sportolni jó! Meg vagyunk győződve arról, hogy – szemben a digitális élményekkel – mi valódi élményeket közvetítünk a gyerekeinknek.
Ha létezik „valódi gyerekkor”, akkor azt az aktív mozgás körül, valahol a természetben kell keresgélni, szemben az online játszóterekkel, ezért favorizáljuk az outdoor életvitelt.
Abban, hogy ez a gyerekek felé működjön, példát kell mutatnunk feléjük, látniuk kell, hogy mi is úgy élünk, ahogy beszélünk.
De alapvetően sem a közös futásainkat, sem a Lóci megcsinálja oldalt nem azért csináljuk, hogy példát mutassunk idegeneknek, hanem mert egyszerűen élvezzük csinálni.
Annak persze örülünk, ha a példánk ragadós, és másnak is tetszik, de elsősorban mégiscsak a magunk örömére, hobbiból dolgozunk az oldalon: szeretünk írni, fotózni és futni, ezeket próbáltuk összekombinálni.
A teljes adás csak a patronálóknak érhető el videó és/vagy podcast formában.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
IZZÓSZTÁR #24 Best of T.E.S.I.
A szemléletformáló sorozat (9 rész a Büntetőkörön) összefoglalása, válogatott interjúrészletei. Csak a Patreonon!
Egyéni történeteken, tapasztalatokon tárul fel a tesihez való kapcsolatunk diák, szülő és tanár részéről.
Az adásokban feltűnik sok aktív és nyugdíjas testnevelő, közismert ember, főállású, besegítő, napközis, speciális igényű gyerekekkel foglalkozó, külföldön élő vagy gyerekeit alapítványi suliba járató szülő, edző, gyógytornász és fizioterapeuta. Frusztráció, öröm, motiváció, hozzáállás, módszerek, sztereotípiák, hasznosság, misszió, sport az iskolában...
A teljes adás:
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #51 A tesi | 3. Svédtorna avagy a skandináv modell
A szemléletformáló sorozat 3. része következik
Egy régóta Svédországban élő, háromgyerekes magyar apuka (Fazekas Árpád) skandináv tapasztalatai, akinek az édesanyja is testnevelő tanár - Magyarországon. Megdöbbentő sztorik, természetközeliség, fair play, sport- és szabadidőközpontúság. Itt és ott kell élned, hogy elhidd.
Árpád nyolcéves lányának a sífutó klubmeze igen jól leírja, hogy milyen is a svédek hozzáállása a sporthoz. Beszédes, hogy mit tartottak ők fontosnak megjelenteni rajta hashtag-ként:
#Glädje: Boldogság
#Stolthet: Büszkeség
#Trygghet: Biztonság
#Gemenskap: Összetartozás.
A legjobb testtanár-mondat, amit eddig hallottam: nem röhög - együttérez! Tehát gúny helyett segítsük azt a társunkat, akinek valamelyik feladat - legyen bármennyire is haszontalannak, élettől elrugaszkodottnak tűnő vagy akár éppenséggel fontos gyakorlat - nem megy.
Hallottam olyan tesitanárról, aki kosáredző is, és akár tanórán, akár edzésen, letakarja azt eredményjelzőt, hogy ne a pontokra játszanak, ne frusztrálódjon semelyik csapat vagy egyén, csak játsszanak.
A fizikai edukáció milyen mély nyomot váj a közgondolkodásba és lelkünkbe. De tényleg így van? Vajon hány szülő kéri ugyanúgy számon a gyerekén a tesit, mint a matekot, törti vagy magyart? Hány szülő megy be fogadóórára a tanárhoz elbeszélgetni erről ahelyett, hogy egy kurta felmentést firkantson az ellenőrzőbe, e-naplóba?
Hát ilyesmikről lesz szó.
2-22-222 | Ultr’Ardèche
Nem szeretem körbenyalatni magam, amúgyis visszatetsző szokás lett futókörökben az egymás vállának napi szintű csapkodása. Radar alatt működöm a futásaimmal - nem nyilatkozom csipcsupcsupa felületeknek, akit érdekel, nézze meg a DUV-n az utóbbi idők első-második helyeit rangos vagy még szerencsére nem túltolt versenyeken.
Akárcsak 2021-ben, '22-ben is szépen gyűjtögetem a 2. és az 1. helyeket (abszolútok, férfi helyezések ahogy tetszik). A 222-es Ultra Ardèche (UA) is beillett a sormintába.
Ha valamit kirakok ide a futásaimról, azt a vélt érdekesség-faktor miatt teszem, vagy célom a felbujtás, az élmény promotálása. Ez a kis riportázs is azért készült, mert az UA nagyon szép verseny, és megérdemli a figyelmet, menjetek 2023-ban! Lejjebb megtaláljátok a 2022-es verseny videóját is.
Pont őrzi a kisközösségek kedvességét, figyelmességét, szeretetét, mégis professzionálisan szervezett. Nem megalomán, nem duzzasztott, nincs gyerekbetegsége vagy vízfejűsége, nem irreális a nevezési díja. Nincsenek betétszámok, váltók se. A verseny végén álló taps szólt hosszan a szervezőknek, tényleg pöpecül összerakták.
A csupaszív főszervező, maga is ultrás Laurent Brueyre 3 éve kapacitál, hogy menjek, ebből kettő elsodort a Covid, idén pedig lemondtam a betegség-család-munka triász okán, de mikor nyílt egy kis ablak két munka közt, aminek közbeeső megállója Franciaország tudott lenni, így igent mondtam Laurent-nak, és milyen jól tettem.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #50 A tesi | 2. Tanár, szülő, diák
Jubileumi, 50. adás!
A szemléletformáló sorozat 2. része következik.
Milyen a tesi egy alsós napközis tanár (Szalai Miklós) szemszögéből, aki egyben két gyerek apja is.
Valamint egy 1. osztályos (Fülöp), egy 5. osztályos (Palkó) és egy 8. osztályos tanuló (Lackó) kortárs élményei a tesiórákról.
Mi is ez a Runner's Worlddel közös széria? Körbejárom kilenc adásban a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva. Az első adást mindig érdemes meghallgatni az új belépőknek, az segít navigálódni és összefoglalást nyújt.
A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről.
Az adásokban feltűnik:
- aktív és nyugdíjas testnevelő,
- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár
- jelenlegi és egykori iskolás
- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,
- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be
- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak
- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,
- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők
- nő és férfi egyaránt.
Megszólalnak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
BÜNTETŐKÖR #49 A tesi | 1. Mi a helyzet a tesivel?
Szemléletformáló sorozat következik, ami másfél évig készült, sok anyag keletkezett. Ebben, a Runner's Worlddel közös szériában körbejárom a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva.
A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről. Az adásokban feltűnik:
- aktív és nyugdíjas testnevelő,
- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár
- jelenlegi és egykori iskolás
- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,
- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be
- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak
- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,
- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők
- nő és férfi egyaránt.
Az 1. részben az én, azaz Simonyi Balázs személyes bevezetője jön a 9 részes adássorozathoz.
Megszólalnak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
Talán a legszebb verseny | Thassos100
Talán a legszebb verseny, amin futottam 15 év alatt. (Mondjuk a Corfu Mountain Trail is nagyon szép.) Amikor azt mondom "szép", akkor minden elemére értem, nemcsak részeire, mert nyilván sok verseny van, ami így-úgy szép (pl. a Toszkán 100-as első fele, vagy a Nemea-Olümpia 25. kilométere), de hogy végig! Na ez ilyen volt, az 1. hely csak hab a tortán.
9 óra elrepült a tájmoziban: Thassos szigetét kerültem meg Észak-Görögországban.
Ez a legzöldebb sziget, nyáron sem kiégett, kopár, hanem dús, burjánzó, dzsungeles néhol. Sokkal kevesebb a szemét, mint általában Görögországban. A Covid miatt 3 évet csúszott a találkozásunk, az Athosz-kolostorköztársaságba így sem jutottam be, ott még mindig lezárás van.
A Thassos100 szervezői Nikos és Yiannis. Utóbbi jelentős futómúlttal (UTMB, Spartathlon, Rodopi, CCC, OMT) rendelkező helyi bringakölcsönzős és apartmanos.
Akárcsak a Nove Collinál, itt is egy héttel korábban a bringások tekerik körbe a szigetet, aztán a futók. Itt nem a "mert ott van" véleményes marketingmondatért kell körbefutni (lásd ✪ lent), hanem mert minden métere gyönyörű. Az öncélú futás esszenciája.
A Thassos100-nál karnyújtásnyira balra mindig hegyek, jobbra mindig tenger (a Trák-tenger), folyamatos hullámzás a horizonton és a pálya vonalvezetésében is.
Sópárlat, orgona- és narancsvirágillat, intenzív méhzümmögés.
A hegyből lépten-nyomon hűs levet fakasztanak, sok helyen forrás, kifolyás - de ez megszokott a görögöknél.
Amúgy hihetetlen csend van, csak a természet hangkulisszái. Autók, turista alig, helyiek elszórva. Távolban az Athosz havas lankái (a Chalkidiki utolsó nyúlványa), és persze a kúpsziget, Szamothraki.
Van, hogy aszfaltos szerpentinen szaporázzuk, akad köves erdei ösvény,
és a legfantasztikusabb: egy külszíni márványfejtőn is áthalad az útvonal, fogkrémreklámba illő fehérség, mint valami síterepen -- márvány, nap, tenger egyszerre vakít.
A közeli beach nem homokkal van leszórva, hanem márványporral. Ezért is a neve: Márvány Strand. A napernyőtartók is márványkockák.
Az 1. helyért járó díj is ebből készül, 3 kilós.
Örültem, hogy egyáltalán körbeértem, hetek óta tüdő/légcső problémákkal küzdök, futás közben csak a slejm és a takony jön, de ha megállok, köhögőroham tör rám, egy vaskéz próbálja a mellkasom összenyomni, miközben fuldoklom. Tudom, nem kell megállni. A versenyen orvosi jóváhagyással indultam.
CP 6-8 kilinként, minimál, de épp elég frissítés, zselé mindenhol. A korai startnál 10 fok, ez 30-ra melegszik. A célban sör, ouzo, kalamaki (szálra húzott hús), pita, paradicsom, tzatziki.
Amúgy 4 csillagos, 3 étkezéses hotel pazar kilátással 30 euróért/nap. (Én Yiannisnál laktam). Bőkezű rajtcsomag neoprén mellénnyel, narancslekvárral, stb. 60 euróért. Van 20 kilis táv is, vagy előtte egy héttel - mint írtam - bringás ultra.
A kompozás előtt / után távolsági buszozgattam, a sofőr simán megtekert egy cigit a kormánykeréken, miközben 100-zal hasított.
Kulturális / természeti szépségből akad elég, de ezek pusztába kiáltott szavak: a magyar futók legtöbbje évtizedes tapasztalatom szerint - ha el is jön egy görög versenyre, abból is csak a nagyokra -, akkor is csak touch & go alapon, odamegy, lefutja, csá, a többi érdektelen. miközben nekem a versenyek épp csak apropók, hogy évi 5-6x Görögországba menjek kulturális-gasztró-természeti alapon.
A magyar embere eleve zárt, nem túl érdeklődő, bizalmatlan, a jártat a járatlanra nem szívesen cserélő, és kevéssé kíváncsi nép, nem szereti elhagyni a komfortzónáját, ami gyakran eleve a saját nyelvébe zártságát (is) jelenti.
Egy kezemen meg tudom számolni hányan jöttek oda hozzám az utóbbi 10 évben, hogy ajánljak nekik valamit, mert van 1-2 szabad napjuk verseny előtt/után. Mindegy, az ő hiányuk.
Egy posztban majd összeszedem az elmúlt pár év görög futásait, amiket szeretek és ajánlok, legyen hosszú ultra vagy beugrószintű kellemes verseny.
De aki mégis felkerekedne, annak ott van a Nestos-delta nemzeti park, a Rodopi alatti hegyi falvacskák, ott van Xanthi (a görög Szarajevó), aho kelet és nyugat ölelkezik egybe,
ott van Kavala (római kori vízvezeték)
aminek a másik oldalán az görög ortodox egyház logójával jelzett útitbla áll Isztambulra mutatva. Ilyen sárga-piros táblákkal alig lehet találkozni Görögországban, ez valami fricska talán...
És ott van persze a történelmi jelentőségű Filippi ("Találkozunk Filippinél" - Shakespeare: Julius Caesar).
Thesszalonikit csak erős idegzetűeknek, akárhányszor vagyok ott, a motorizációtól mocskossá változtatott antik épített értékek amortizációja mindig lelomboz. Görögök amúgyis elképesztő természeti díszletek között élnek otromba modern / funkcionális épületekben, amikkel gyakorlatilag leokádják a saját kulturális örökségüket.
Pazar élmény volt Thassos, és ez manapság sokkal fontosabb, mint a nagy távok ropogtatása, vagy az eredmény / teljesítmény - az mellékes, ha kijön a lépés.
És ezt a kombót (számomra érdekes versenyek, táj, hangulat, emberek) receptszerűen Görögországban kapom meg, ezért is ebben az évben - a budapesti városi családi félmaratonokon kívül - ott szándékozom eseményeken kocorászni.
✪
Sok nagynevű, elismert verseny van, amik bár a teljesítésre nézve jó lehetőségeket kínálnak, van felhajtóerejük, ugyanakkor az élmény / látvány faktorban nagyon alulteljesítenek, és ezt csak marketinggel fedik el. Főleg azok a versenyek ezek, amik víz mellett haladnak.
Minő fájdalom, hogy a víz szinte sosem látszik, csak úgy érzetre van ott, vagy ha látszik, abban nincs köszönet. Ilyeneken leszegett fejjel is lehet futni, tanulni a monotóniatűrést, mert alig jut valami az érzékszerveknek, vagy öncsalással azt állítjuk, hogy "de, ez szép és jó, hisz olyan sokan futnak még itt", persze jobb híján."
Dettó nekem a KKEu flóra és fauna - egysíkú számomra. Látom a szépségeit, de unalmas, vagy túlságosan is megszokott. A viacoloron futtatott OB-kat meg hagyjuk is.
IZZÓSZTÁR #23 Sebastian Białobrzeski | Szorokin edzője
Tovább
Ceruzák és radírok | Egy éve hunyt el Monspart Saci
A most következő írással emlékezem Monspart Sacira, aki épp egy éve, 2021. április 24-én hunyt el. A szöveg eredetileg a Runner's World 2021-es késő tavaszi számában jelent meg.
A blogra két részes életút-interjút csináltam Sacival még 2020 júniusában. Itt az első és második rész sok képpel, és a Büntetőkör podcastok közt meg is hallgathatók.
Pár napja náluk jártam, Feledy Péterrel, Saci férjével beszélgettem hosszan egy készülő új műsorhoz, ami a halálra készüléssel és a halállal, méltósággal, tudatossággal, önrendelkezéssel, gyásszal és gyászmunkával fog foglalkozni különböző történeteken keresztül - nem titkoltan a hospice-üggyel.
Ceruzák és radírok
Amikor a 2008-ban először futottam maratont Budapesten - már a falon túl, de a céltól még relatíve messze – elcsigázottságomból 38 kilométer táján kereplés ébresztett fel. Egy szőke nő hajtotta a Nyugati pályaudvar felüljáróján kaptatókat. Ilyenkor az ember pokolba kíván minden pályaszéli kibicet, de tőle felvillanyozó volt a pátoszmentes noszogatás, csipkelődő és bátorítő, pláne mert utána lejteni kezdett az út.
Az egyetlen profi sportoló volt a futóversenyek környékén, aki mindig ott volt 38-nál, szurkolt (talán a múltját is újraélte látva a futókat), és hitelesen képviselte a sport ethoszát. Nem azért volt ott, hogy a tömegre lenézve ellője a startot, nem VIPeskedett. Pedig az volt.
IZZÓSZTÁR #22 Lőrincz Olivér, coacholi
Fél-életút-podcastinterjú.
Ma 50 éves. Nős, egy 17 éves leány apja. Szinte csak a Budai-hegységben fut. Már keveset versenyzik, az edzősködés tölti ki a napjait. Eredményei: DUV, Itra.
Egy időben rengeteg ultrafutót edzett, az elit nagy részét. Női tanítványai 7 Spartathlont és egy 24 órás vébét nyertek.
2016-ban interjúztam vele: a rövid változat a Magyar Narancsban, a hosszú, három részes itt, a blogon jelent meg.
Itt vettük fel a fonalat.
Beszélgettünk egóról és imidzsről.
Életútról és élményekről, zenitről és megújulásról, doppingról és hibázásról, májbajról és pulzusról, szakmáról és annak hiányosságairól. A "botrányt" kavart Alex Ferguson-jelzőről.
A kivagyiságról, adatbámulásról, kütyübebuzulásról, a Strava-betegségről.
Szó volt szemléletváltásról a versenyzői és edzői hozzáállásban, a Plandurance szakmai vezetéséről.
Montizásról, terepfutásról, maratonról és persze Spartathlonról.
A teljes, 3 órás adás AUDIO és VIDEÓ formában is hozzáférhető a Patreonon.
A képgaléria pedig most kezdődik.
Emlékezetes mondatok Olitól interjúkból:
Ugyanakkor a napi nyolc órában dolgozó, háztartást vezető családanyák – bocsánat, hogy ezt mondom – csupán „darab-darab" futók, mint az utcai versenyeken még milliónyian, s bár az akaratuk, a mentalitásuk átlagon felüli, viszont edzői szempontból a fizikai teljesítésük kibontakoztatása rendkívüli kihívás. Az a nagy szerencse, hogy az állóképesség fejleszthető a legtovább.
Sokszor emlegetem az olasz Marco Olmót, aki építőipari munkásként harminc esztendősen kezdett futni, majd ötvennyolc és ötvenkilenc évesen megnyerte Európa legkeményebb terepultraversenyét, az Ultra Trail Mont Blanc-t. Öregedett, de fejlődött az állóképessége.
Arra nincs szakmai magyarázatom, miért a női versenyzőim értek el visszhangos sikereket, talán az jelenthet némi pluszt, hogy ők jobban hallgatnak rám, kevésbé önfejűek, nekik az edzésterv szentírás.
2016-os interjú:
Manapság van felvételi, vagy várólistázol?
Ma csak valamiért különlegeseket veszek fel: vagy legyen nagyon jó futó, legyen benne jövőbe mutató fejleszthetőség, vagy más miatt jelentsen kihívást. Például nagyon kövér, és idővel maratont akar futni.
Hol húzod meg a különlegességet, mondjuk úgy az elit szintet?
Ott, hogy vagy nemzetközileg ismert név és/vagy vannak erős eredményei.
Azért nincsen sok ilyen ultrás itthon, de tudtommal mondjuk Maráz Zsuzsi még nem edz nálad. Tudatos döntés, hogy keretszűkítesz?
A sikerorientáltságom miatt van. Az elitben van meg a potenciál. Elitmaratonistám például nincs, de ha jönne, edzeném.
Az nem érdekel, hogy a kőből gyémántot csinálj?
Nagyon sok kő kell ahhoz. Meg persze szerencse is és szakértelem is. Bár ha belegondolok, amikor elkezdtem a mostani két legjobb versenyzőmmel – Lubics Szilvivel és Nagy Katával - foglalkozni, akkor még dirib-darab futók voltak. Nem láttam előre, hogy csodát tudok belőlük alkotni.
Ahogy haladok előre a korban, csökken ez a láz.
Nem azért van, mert kevesebb sikerélmény ér, mert nem tudod felvenni a versenyt másokkal?
Ez is benne van, nehezebb eredményesebb lenni. Nem vagyok kudarckerülő, csak nekem már nem ez a virtus, nem hajt a versenyzés. Szeretek készülni, nem esek kétségbe, ha valami nem úgy sikerül. Az UTMB feladásokat nehezen éltem meg, egy hónapnyi letargia, molyolás a miértek után, válaszok gyártása.
Keresem azt a maximális mennyiséget munkában és intenzitásban, amiből én a maximumot tudom belőle kihozni, de ez szűk mezsgye, mert vagy alul- vagy túlterhelem. Az optimálist nehéz megtalálni, mert vagy lesérül vagy nem fejlődik.
Úttörőként ismernek itthon az állóképességi rekreációs és versenysportolók egyénre szabott online edzésével kapcsolatban. Sok száz sportoló sikereit volt szerencsém végigkísérni az utóbbi, több mint húszéves szakmai utam során. A sportolóimmal elért eredményeink önmagukért beszélnek.
Engem sem ismernek: a Magyar Atlétikai Szövetségben szerintem nem is tudják, ki vagyok. A TF-en sem.
Uugyanakkor az atlétika kapcsán ugyanígy felvetődhet a kérdés: vajon miért nincs jó tízezres vagy maratoni futónk? Sarkos válaszom van: azért, mert az edzők többsége lefékezett a hatvanas éveknél.
Engem még mindig sokan kiröhögnek a pulzusméréses módszeremért, pedig ez a legmodernebb terület, és világszerte elterjedt. Persze az alkalmazásához utána kell olvasni, rengeteget kell tanulni és tapasztalni.
Ha valaki ért az edzéselmélethez, jártas az élettan, az elemzés tudományában, a kapott adatokból képes felépíteni a valóban hatékony, hosszú távú edzésmunkát, a versenyzői eredményesek lehetnek.
Az atlétaedzők többsége a hatvanas évek módszereit követi. Persze ezek használhatók, de hiányolom az öntovábbképzést.
Az Fb-n bár barátokat fogadunk el a jelöléseknél, ezen ismerősök jelentős többsége, még ismerősnek sem mondható. Barátod, jó ismerősöd pont annyi van, aki felhívott az utóbbi évben és megkérdezte hogy vagy. Úgy gondolom érdemesebb rájuk szánni a szabadidőd, ha emberekre vágysz.
A sportolók többsége nem képes csoportosan nyugodt állóképességi munkát végezni. Mindegyik edzésnek megvan a maga helye és szerepe a felkészülésben.
A modern edzés túlnyomórészt könnyű, beszélgetős aerob munkát ír elő az állóképességi versenyzőknél. Tíz kilométer, maratoni, ultra, mindegy. Az arányok hasonlóak.
Erre sok sportoló folyamatosan túltolja. Mindennap bizonyítani akarja kifelé vagy magának, hogy ő bizony futó. Gyorsan futó. Mindennap gyorsan futó. Kár, hogy ebből lesz leginkább a fejlődés helyett egy helyben totyogás.
A sportban azért rendeznek versenyeket, hogy akiknek kompetitív ambíciói vannak, ott ezt kiélhessék.
Az egész sport persze egy kivagyiság. Mindenki keresi a saját kitűnési pontjait. Az ego gyakrabban rúgja fel a tervet a kelleténél.
A Strava-alkalmazás kiváló pszichológiai érzékkel találta meg az emberek ezen gyenge pontját. Az ész nélküli, mindennapos bizonyítási vágyat, a kivagyiságot.
Ma már bizonyítani is tudjuk, bizonyítani is akarjuk és bizonyítani is fogjuk úton-útfélen, napról napra egyediségünket és utánozhatatlan nagyszerűségünket. Kifelé és befelé egyaránt.
Mert bizonytalanok vagyunk, jólesik a megerősítés, szükségünk van a vállveregetésre és a magasnak tűnő pozíciókra az önmagunknak gyártott, elképzelt társadalmi szegmenskéinkben.
Ezek a tényleges életünkre gyakorlatilag semmi érdemi hatást sem gyakorló álértékmutatóink. Nemcsak hogy imádjuk, de keményen meg is küzdünk ezekért nap nap után.
Már a motiváció sokszor irányító szerepet kap a cselekedeteinknél, és nem egészségesen segítő a szerepe. Óriási a kettő között a különbség. Megy a nagy licitálás minden nap minden percében. Ki a jobb, szebb, ügyesebb, erősebb, gazdagabb, gyorsabb. A sportban is.
Itt mint a Das Boot kapitánya.
Volt olyan is, hogy én is épp versenyeztem és akkor hívtak föl tanácsért.
Talán ez a legnehezebb, mikor te is kész vagy és még a másik baját is meg kell próbálni átlátni és segíteni.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
Kölyökmaratonisták
Életet az éveknek! Műbőrülést a HÉVeknek!
A futás jótékony hatását nem ecsetelem. Arról is számtalan cikk (ez vagy ez), tudományos szöveg, podcast stb. van, hogy az egészen fiatalkorban mi (nem) hasznos a fejlődő szervezetnek, mennyire szabad terhelni futtatással a még törékeny vázrendszert, hogy működik a kisgyerektől a pubertáskorig a test biomechanikája, mennyire érdemes játékos / szórakoztató atletizálást (pl. fogócska, akadálypálya, futóiskola, core-edzés) űzni a keringési rendszer csúcsrajáratása érdekében.
Most inkább a kivételekről, szélsőségekről lesz szó, de ezt máris visszavonom, mert simán el tudom képzelni, hogy ami egy felnőttnek extrém, az egy gyereknek belülről fakadóan naturális.
Az apropó: mivel a napokban négygyerekes apa lettem, immár nemcsak nagycsaládosnak és szja-élősködőnek számíto (hahaha, vállalkozóként lószart sem kapok szja-kedvezményként), hanem lassan ki tudom állítani egy magyar atlétika OB mezőnyét a sajátjaimból. Belémhasított az indiai kissrác sztorija, a kisebbik fiam is szívesen futogat, hatévesen most a Vivicittán 7 km-re neveztette magát, semmi presszió nem volt a részemről sőt inkább óvom, se filmes, se futó ne legyél, mucikám.
Hét éve olvastam egy cikket egy 3 éves (hároméves!) gyerekről, aki addigra már 48 maratont futott le.
Ez a srác utána 40 mérföldet (kb 65 km) futott 7 óra 2 percre - 5 évesen (öt évesen). A Wikipedia szerint anyja eladta, mert szegények voltak, később visszavásárolta, később egy árvaházi edző kezére adta, az edzője futással büntette, elfeledkezett róla, és öt óra múlva is futva találta.
Később egy börtönszerű sportsuliban nevelkedett, majd felkapott híresség lett, reklámokban szerepelt, Emmy-díjra jelöt HBO-doksiban szerepelt, elcsépelt címmel (Born to Run) fikciós film is készült róla. Tinédzserként még edzett hébe-hóba, de ebből az ígéretes képességből - már ha ezt lehet ennek nevezni - nem lett további sportcsoda.
Találtam egy lányt, aki 24 éves koráig 100 maratont futott le.
2015-ben írtam egy kétrészes posztot a szerb Lazar Rišarról, a bácskai Forrest Gumpról. (Első és második rész). Felhívom a figyelmet az atlétában cigiző sporttársra.
Lazar 17 éves, mindössze két kisegítőosztályt végzett, mélyszegény, istenfélő, gyengeelméjű fiú. (Vagy legalábbis rettenetesen elhanyagolták az oktatását. A nevét csupán nyomtatott cirill betűkkel tudja leírni, és ezen az öt nyomtatott cirill betűn kívül állítólag a többi írásjelet nem is ismeri.)
Utcai ruhában, szakadt cipőben, mintegy "véletlenül" futott le egy félmaratont. Ráadásul különösebb megerőltetés nélkül. Még egyetlen korty vizet sem ivott a közel harminc fokban, mert nem mert venni a versenyzőknek felkínált frissítőkből.
Gondoltam, szörfölök kicsit, a teljesség igénytelensége nélkül, kik is a legfiatalabb hazai futók. Nyilván idekívánkozik egyértelműen a Lóci megcsinálja, ahol már Olivér is megcsinálja. Tán hamarosan egy podcastban is találkozhattok velük.
Megnéztem a két legutóbi nagy BSI-versenyt (2021 Bp Maraton, 2022 Vivicitta).
A pár hete megrendezett Vivicittán ezt találtam:
Gondolom, félmaratonon nincs korhatár.
A 2021-es Budapest Maratonon a 17 éves Gulyás Andris a Suhanjosokkal tekert kerekesszékben.
Illetve a legfiatalabb, nem kerekesszékes futó ippeg 18 éves.
A komolyabb "zigótafutó" eredményekhez sokkkal korábbra kellett visszatúrnom.
A BSI-eredménylistában a maratoni számot tekintettem origónak. 10 és 11 éveseket is találni szép számmal a '80-as, '90-es években. Szerintem normális edző ilyenre nem bujtogat egy tizenévest, persze, lehet, hogy le vagyok maradva.
Leginkább lelkes civilek felbuzdulása ez, és szinte mindig családosan, együtt beérkezve nagyobb testvérrel, szülővel.
Megerősíti ezt egy kedves régi olvasóm bárahogy nickname-mel még hét éve küldött e tárgyban levelet. Lassan őrölnek, de legalább őrölnek a levélfeldolgozós malmaim. Azt írta:
A 12,5 évesen elkövetett első maratonomról: hosszas családi múltidézés és fotólapozás után sem emlékszem többre, minthogy nevetségesen keveset edzettünk rá, heti néhány erdei futás, olimpiai ötpróba tókerülés, efféle, igazából fogalmunk sem volt akkor, mit csinálunk, még apámnak sem, aki anno versenyzett, igaz max. 3000m-ig, jó kaland volt.
Mellékelem a család maratoni-eredménylistáját, látható, hogy fater megvárt mindkétszer, és hogy nővéremet is elkapta a gépszíj. Felnőttkorban már nem próbálkoztunk annyira, engem később a BéBu 32km-s távjai is untattak, fejben vagyok kevés.
Neveket nem takartam ki, tudom, hogy GDPR, de az idő alapján úgyis beazonosítható mindenki.
Az 1972-es születésű Ákos 1985-ben futotta első maratonját 4 óra 23 perc nettó idővel. Én az elsőmet 28 évesen Barcenolában 4 óra 7 percessel.
De van még ilyen is. A lenti eredménylistában láthatók mind tizenötéves finisherek: 1969-ben született srácok az 1984-es IBUSZ maratonon.
Aztán: a srác, aki 13 évesen 3:38-ra futja a 42 kilit az 1986-os maratonon?
Vagy aki 11 évesen 3:33-ra?! (Ehhez érkezett egy olvasói levél, lásd lejjebb!)
Nem tudom, hogy ezek valid eredmdények, elírások, csalások vagy csapatváltó eredmények, netán egyéni valós teljesítmények. Hajlok az utóbbi felé.
Ha ezeket az 1984-es Budapest Rank Xerox Maratonon készült képeket elnézem (fotó Szalay Zoltán / Fortepan), akkor simán kivehetők 18 év alatti indulók.
Hej, ha majd egyszer Kocsis Árpit megkérdem erről.
Jelentkezett időközben a vívással foglalkozó Magas Ádámtól, aki 1986 tavaszán 11 évesen 3 óra 33 perces maratont futott Budapesten. A mezőny erősségét jelzi, hogy ezzel is csak a 416. helyet szerezte meg:
1985-ben még nem volt korhatár, ekkor 10 éves voltam. 12 évesen tudtam lefutni utoljára a maratont,mert úgy emlékszem, ezután vezették be a korhatárt.
1984-ben amikor, édesapám lefutotta a maratont, nagy élményekkel mesélt róla, és gyerekként kedvet kaptam, hogy fussak vele. Persze akkor még nem a maratonra gondoltam. Ezekből az 5-6 km-es futásokból lett először 7-8 km, kis körből nagy kör, majd egyre több alkalommal mentünk különböző amatőr futóversenyekre. Egyszer csak ott álltam a maraton rajtvonalánál 10 évesen. Ifjú emberek és meglett férfiak között találtam magam.Mai napig, ha visszagondolok ezekre az időkre, pozitív élmények társulnak hozzá. Így felnőtt fejjel meg vagyok győződve arról, hogy ez kihatott az egész életemre, hisz úgy érzem, hogy céltudatos, kitartó emberré váltam. Ennek köszönhetem későbbi sporteredményeimet, és munkámban szerzett sikereimet.
A sport mai napig is meghatározó az életemben, hisz rendszeresen sportolok, illetve a munkám mellett edzőként is dolgozom.
Vannak ifjú maratonista ismerőseid? Oszd meg a sztorijukat kommentben.
És hogy hol a vége a dolognak?
Az ultra térnyerésével (a "100km az új maraton" szövegekkel és a hasonló uralkodó trendekkel) biztos, hogy a korfa is változik, egyre több valóban fiatal fog ultrázni, akár 18 év alatt. Hogy a szervezet miként adaptálódik, azt az egyéni adottságok, genetika, terhelhetőség, fokozatosság dönti majd el. A DUV-n nem lehet életkorra szűrni, így ilyen statisztikával nem szolgálhatok.
A kérdés persze ugyanaz, mint a felnőtteknél: ha mindez nem egy belső igényből fakad, hanem divat / kiemelkedés / becsvágy / csoportnyomás okán, akkor mi értelme.
IZZÓSZTÁR #21 Nagy Péter | Kinder-tojástól UltraBalatonig
Három társával - Szász "Szasza" Norbert és Varga Zoltán - ő alapította meg a később ikonikus versennyé vált UltraBalaton 2007-ben. Az a verseny szűk két percen dőlt el Bogár Jani és a másik Jani, a Kúrosz között, a 3. Lőw András volt. Kúrosz egy évvel később nyert, és azóta számos legendás futás, remek eredmény kötődik a versenyhez. Változott a táv, némileg a koncepció is. Mindenkinek van 1-2-sok sztorija az UB-ról.
Nekem is van, az egész blog az első UB (nem) teljesítésem miatt indult egy évtizede. A hozzá kötődő posztot - meglepetésemre - rengetegen olvasták el.
Nos most az alapító mondd el majdnem mindent 3 órában. Nem éppen a szigetes Gerendai "Nullszaldó" Károly stíljét követjük, itt lényegretörés lesz. Főleg, hogy "hősök" beszélgetnek. De pesze előbújik belőlem a futóelszámoltatási államtitkár.
És persze a szokásos masszív képgaléria.
A teljes, 3 órás adás AUDIO és VIDEÓ formában is hozzáférhető a Patreonon.
Ez az előzetes:
Nagy Petiről sok információ nincs a neten. Kicsit Columbo felesége, adatokat így csak barátokról, futó ismerősöktő lehet szerezni. De azért is van ez a podcast, hogy megismerjük közelebbről. Olvass tovább!